Esküvő a világ végén

0

Mármint Európából nézve kétségtelenül a világ vége egy Srí Lanka-i falu, ahol a Kalandok a nagyvilágban blog szerzőjének sikerült egy helyi esküvőre eljutni. Lássuk, mit tapasztalt!

„Magunkra vettük legelegánsabb turista öltözetünket és elindultunk a lakodalomba. A rizsföldek közti keskeny úton haladtunk és már messziről meghallottuk a zenét, egyből tudtuk melyik házban van a lagzi.

Mire már majdnem a házhoz értünk, egy zöld tuk-tuk állt meg előttünk és egy alacsony, idősebb férfi ugrott ki belőle. Mosolygósan felénk tartott és kedvesen üdvözölt minket.

Annak ellenére, hogy vasalt inget és nadrágot viselt, mezítláb volt. Intett, hogy kövessük és elindult a sáros úton a háza irányába, mi pedig követtük őt.

A ház udvarán már gyülekezett a vendégsereg. A nők szép színes sarikat viseltek, a gyerekek is nagyon elegánsan voltak felöltözve. Amikor megérkeztünk, a tekintetek és mobiltelefonok kamerái mind ránk szegeződtek.

KÜLFÖLDI MUNKALEHETŐSÉGEK NEKED ÖSSZEGYŰJTVE

Valószínűleg nem voltak európai emberek jelenlétéhez szokva egy helyi esküvőn. A szertartás előtt leültünk egy kis asztalhoz teázni és csemegézni. Éreztem, hogy sokan továbbra is minket figyelnek.

Egyszercsak egy piros tuk-tuk hajtott az udvar elé és egy idősebb férfi szállt ki belőle. A házigazda üdvözölte és felkísérte őt a házba – ő volt az anyakönyvezető.

Az udvaron, egy sarokban lévő asztalnál került sor a hivatalos esketésre, de azt olyan csendben végezték, hogy a meghívottak fele nem is vette észre. Miután az ifjú pár aláírt a nagy könyvbe, az anyakönyvezető elköszönt és a piros tuk-tukján elrobogott.

A budhista szertartást a házban tartották. Egy faemelvényt állítottak fel a nappaliban, melyre kétoldalt két-két lépcsőfok vezetett fel. A négyszögletű emelvény közepén egy rizsből kirakott kereszt volt, amelyet egy fehér anyaggal takartak le. A szertartás alatt az ifjú pár ezen az emelvényen állt. A szertartást egy buddhista pap tartotta.

Az ifjú pár hagyományos ruhát viselt, lenyűgözőek voltak. A vőlegényen vörös bársonykabát és kalap volt, ami aranyszállal volt kihímezve. A derekán volt egy tekintélyes öv, ebben egy tőrt tartott. A tőr a srí lankai kultúrában az erő és bátorság jelképe. Kezén vastag aranykarkötőt és nagy gyűrűt viselt.

A menyasszony is hasonlóan díszes öltözetben volt. A fején, kezén, nyakán számos arany kiegészítőt és ékszert viselt, vajszínű ruhája aranyhímzéssel volt díszítve. A koszorúslegényeknek a vőlegényhez hasonló öltözetük volt, csak vajszínű kabátot és kalapot viseltek. A koszorúslányok pedig lila és narancssárga színű sarit viseltek, a hajukban pedig virágkoszorú volt.

A szertartás után kezdődött a kültéri vigadalom. Az elején még senki sem táncolt, de a hangos zene gyorsan megadta az alaphangulatot. Mivel a reggeli eső miatt az udvar sáros volt, legtöbben levetették cipőiket és egyszerűen mezítláb kezdtek el táncolni.

Az udvar egy hosszú függönnyel ketté volt választva. A függöny egyik oldalán többnyire a nők ültek és beszélgettek, a gyerekek pedig szaladgáltak. A függöny túloldalán a férfiak iszogattak, és itt, az idő múlásával egyre jobb hangulat kezdett kialakulni.

Mi kipróbáltuk a függöny mindkét oldalát. A vidám oldalon egyértelműen jobban éreztük magunkat. A sok politizálás mellett számos érdekes információhoz is hozzájutottunk, sőt néhány pohár arrack (kókuszpálma pálinka) után mi is igazi bennfentessé kezdtünk válni.”

A teljes posztot fényképekkel itt találod.

A nap, amely megváltoztatta az életem

Share.

About Author

Leave A Reply