Esélyünk sem volt a beilleszkedésre

0

Az európai kultúrától minél távolabb kerül valaki, annál nehezebb lesz beilleszkednie. Így hiába van sok magyar például Thaiföldön is, a legtöbben alighanem turistaként fordulnak meg ott, akár hosszabb időre is. Legalábbis a Végtelen talán blog szerzője így látja.

„Van egy nagy számú expat közösség, akik egyszer idejöttek és aztán már nem is akartak távozni. Talán hazamentek még összepakolni, de rövid időn belül minden téli ruhájukat hátrahagyva költöztek az örök Paradicsomba, Thaiföldre. Mezítláb járnak ezután vagy öltönyben, az mindegy, de jó sokan vannak, akiket a szívük húzott ide.

Aztán vannak, elég sokan idős, fehér férfiak, akik fiatal, thai lányokkal múlatják az idejüket, vagy még feleségül is véve őket megállapodnak egy szigeten vagy egy kis tengerparti szakaszon.

Miért van mindez?

Sok oka van, de az biztos, hogy itt egy nyugat-európainak, amerikainak, ausztrálnak az élet itt fillérekbe kerül. Ha otthon van egy lakásod kiadva, abból itt olyan fényűzően tudsz élni, mint a kiskirályok.

Arról persze nem is beszélve, hogy itt a helyi lányok rajonganak a „nagy, fehér” férfiért, még ha az már túl is van a koron és sem fittségből, sem szépségből nem sok van neki.

Sokan egyenesen rajongói lesznek Thaiföldnek első pillanattól kezdve. Mind az ételek, az illatok, mind a könnyedség, a nyugalom, a kedvesség, a táj, a természet, a mosolyok, a könnyű élet reménye, a béke és a pozitivizmus mind-mind olyan, ami miatt imádják sokan Thaiföldet.

A kultúrsokk ledarált

Mi nem szerelemből jöttünk Thaiföldre, hanem mert itt volt egy állás. Szóval már maga a megérkezés sem volt az a szerelem első látásra, inkább egy sokkoló utazás, amelyben mint egy riadt kismacska a síneken néztem körbe, hogy hol a francba vagyunk?

A kultúrsokk ledarált az első hónapban, de szerencsére a meló segített a túllendülésen, mert mikor már minden nap több, mint tíz új dolog jön szembe veled, akkor kicsit már kiakadnak az idegek. Legalább a melóm nem volt annyira új, így még viccesen az jelentette a nyugodtabb, biztosabb pontot.

A Farang Kör további állomásai sem annyira illeszkednek a mi életünkhöz, hiszen meghatározott időre, 2 évre szerződtem ide le, és a fiúk pedig velem (mármint ők egy életre szerződtek velem, legalábbis remélem :P), szóval már az elején tudtuk, hogy ennyi lesz és nem is több.

Így egyeztünk bele az első három hónap után a három éves itt-tartózkodásba. Persze az évek során sokat változtunk mi is és a hozzáállásunk Ázsiához. A kultúra, amely idegenként, első ránézésre ijesztő, másodikra izgalmas, harmadikra untat, aztán meg irtóra idegennek érzed magad benne.

Változtak a prioritásaink

Bár ez a második ország, ahol élünk Magyarországon kívül, itt esélyünk sem volt a beilleszkedésre. Hamar le is mondtunk róla, pár thai óra és néhány beszélgetés-kezdeményezés a thai munkatársakkal véglegesítette a képet, hogy ide egy fehér nemigen illeszkedik be.

Ma már nem nyűgöznek le sem Bangkok felhőkarcolói, sem az ugyanolyan óceáni szigetek. Viszont egyre többet bosszankodom a szeméten, a külföldiek lehúzásán, a thaiok mindennemű változással szembeni ellenállásán.

De valójában ennek ellenére maradtunk volna, de lassan a mi prioritásaink is változtak, egyre jobban hiányzott Európa, a fiúknak meg az otthon maradt család.

Amióta elhatároztuk, hogy nem maradunk még egy évet, azóta nagyon kellemes, mert a lassú búcsúzás romantikájával szemlélem ezt a világot. A teljes képhez hozzá kell tenni, hogy Gergőnek nagyon hiányoznak a tesói, ezért alkut kötöttünk, hogy ez után a 2 év után mindenképpen a közelükben kell tartózkodnunk legalább 2 évig.

Aztán Levi is nyavalyog a mamái után (no meg a kényeztetésük után). Nekem meg hiányzik Európa romantikája, minek is tagadjam! Persze távolról minden szebbnek tűnik, de most élvezem ezt az Európa varázslatos, távoli szépségét és vágyakozom iránta, míg a felpörgött, egzotikus Ázsiától is könnyes búcsút veszek.”

A teljes írást itt olvashatjátok el, érdemes kattintani!

Share.

About Author

Leave A Reply