És akkor fogták és elvitték a házat

0

Elég nagy port vert fel (szó szerint és átvitt értelemben is…) a minap, hogy San Franciscóban egy kétemeletes viktoriánus villát felemeltek és átköltöztettek pár száz méterre. Nem ez volt azonban az első eset, olyannyira, hogy a korábbi alkalmak közül többről is találtunk fényképet.

A Franklin Street és a Fulton Street között kellett áthelyezni a 139 éves épületet, így óvva meg a lerombolástól. A feladat nyilvánvalóan nem egyszerű, eleve biztonságban megemelni a 24 méter hosszú épületet nem kis kihívás, aztán jött a szállítás maga.

A hat háló- és három fürdőszobás ház átköltöztetése mintegy 400 ezer dollárjába került a tulajdonosnak, ám szakértők szerint ez a 118 millió forint ugyan nem kevés, de megérte, hiszen történelmi jelentőségű épületről van szó.

Posztunk azonban nem erről a költöztetésről szól, hiszen nem ez az első eset, hogy hasonló megoldást kellett kitalálni. Olyannyira nem, hogy már 1886-ban egy bizonyos Samuel Clemens (akit talán írói nevén, Mark Twainként többen ismernek…) írta meg egy meglehetősen szerencsétlen sorsú házköltöztetés történetét egy cikkben.

Akkor a ház elszabadult a kötelekről és megállíthatatlanul kezdett csúszni lefelé a meredek utcán, olyannyira, hogy egészen komoly problémát jelentett a megfékezése.

Akkoriban még természetesen lovakat használtak a költöztetéshez, amit nehezített, hogy San Francisco egy jó része egészen meredek dombokra épült. Ennek ellenére meglehetősen bevált gyakorlat volt – írta a házköltöztetés évszázadairól írt könyvében Diane C. Donovan.

Olyannyira nem volt ez ritkaság, hogy az is előfordult, hogy a házakat hajón szállították a kikötőbe, ahonnan aztán a városon keresztül elvitték rendeltetési helyére.

A leghíresebb ilyen akciót alighanem az 1970-es években hajtották végre, amikor egyszerre 12 viktoriánius házat mozgattak meg, megmentve őket a negyedük átalakítása miatt fenyegető lerombolástól.

A tervek még két évtizeddel korábban készültek, és a cél az volt, hogy a jórészt szegény fekete és bevándorló családok lakta környéket lerombolják és új (nyilván jómódú) lakókat költöztessenek be.

A tervet végre is hajtották, végül összesen 800 vállalkozás kényszerült bezárni és 4729 háztartásnak kellett elköltöznie. A pusztításnak 2500 viktoriánus épület esett áldozatul.

A már említett tucatnyit a nagyközönség felháborodása mentette meg, ugyanis a fejlesztéssel megbízott ügynökség beleegyezett, hogy néhány házat elárverezzen és így elvihessék a környékről.

„Olyan volt, mint mozgásra bírni egy hatalmas elefántokból álló csordát, és körülbelül olyan gyorsan is ment” – mondta egy, a házak költöztetéséről szóló videóban az ügynökség egyik akkori munkatársa, Carlo Middione.

„Nem akármilyen látványosság volt” – tette hozzá az egy hónapig tartó folyamatról Dave Glass. A fotós szülei Lengyelországból vándoroltak be az Egyesült Államokba és a lerombolásra szánt Western Addition nevű környéken éltek.

Amikor a család otthonát lerombolták, az óceán partján lévő Sunset Districtbe költöztek. Dave Glasst azonban nem hagyta nyugodni, ami történt, így évekkel később elkezdte dokumentálni az enyészettől megmentett házak elszállításának történetét.

„A közelben élők kinyitották az ablakot és azt látták, hogy egy hatalmas viktoriánus ház megy el előtte. Nem akármilyen látvány volt” – mesélte most a brit Guardiannek.

Dave Glass természetesen a mostani költöztetésnél is jelen volt. Mint mondta, maga a folyamat nem sokat változott, a hozzáállás annál inkább, manapság már sokkal jobban megbecsülik az épületeket.

„Pár évtizede az emberek magasról tettek a viktoriánus házakra. Most viszont megbecsülik” – fogalmazott, hozzátéve, reméli, hogy San Francisco lakosai elég büszkék lesznek ahhoz, hogy megóvják ezeket az épületeket, még akkor is, ha ez a minapi költöztetéshez hasonló huzavonával jár.

A méregdrága San Franciscóba visszatértek a kommunák

(Fotó: Dave Glass)

Share.

About Author

Leave A Reply