Elkezdtem építeni az új életem

4

Azért lássuk be, az ember nem mindennap kap emailt Costa Ricából, márpedig most ez történt – hiába, a kalandozó magyarok, ugye… Mai kalandozó magyarunkat egyébként Messzipistának hívják, és hogy miként került ki Costa Ricába és miért pont oda, az rögtön kiderül.

„Februárban jöttem ki Costa Ricába, eredetileg nyelvet tanulni, majd úgy döntöttem, megnézek pár országot a „környéken”, és miután eltöltöttem 2 hónapot Costa Ricán, egy-egy hónapot Panamán és Kolumbiában, két hetet Rióban, majd még utazgattam pár hetet ezen országok közt, ideiglenes célpontként Costa Rica mellett döntöttem.

Nem vagyok biztos abban, hogy itt szeretném leélni az egész életem, de pár évre szeretnék itt megállapodni.

Igazából Kolumbia tetszett a legjobban, de szerintem pár évre még szükségük van a helyzet normalizálásához, Panama unalmas (néhány jellemzőjétől eltekintve…) és rettenetesen meleg volt számomra…

Miért jöttem el?

Eredetileg közgazdász vagyok, főleg kommunikáció, PR és marketing területen dolgoztam Magyarországon, több cégnél vezető pozícióban, majd tavaly ősszel döntöttem úgy, hogy kipróbálom magam Európán kívül.

Amikor az összes fejvadász azt mondja, inkább lenne alacsonyabb végzettségem, ne lenne két felsőfokú nyelvvizsgám, és kevesebb tapasztalatom (még mindig csak 40 éves vagyok!!!!), akkor szerintem nincs miről beszélni…

Politikáról és közéletről egyenlőre ennyit. Sokan szidják vagy leszólják a különböző blogokon és fórumokon a hazájukat, szeretteiket, múltjukat elhagyó embereket.

Egészen 40 éves koromig soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy külföldön fogok élni, mindig is boldog voltam otthon, mindig megtaláltam a helyem, láttam a saját és családom jövőjét.

Eljött a pillanat.

Emlékszem, hány embert győzködtem egyetemista koromtól egészen 40 éves koromig arról, hogy Magyarországnál jobb hely nincs. És most is ezt gondolom! Vissza is akarok térni! De nem most, hanem majd, ha megbecsülik, amit tudok, amit elértem, és lesz munkaerőpiac… – ezáltal jövő. Erről ennyit.

Minden nap megszakad a szívem

Elvált vagyok, 10 éves fiamat hagytam otthon, minden nap megszakad a szívem miatta. De amit most teszek, nagyrészt érte, az Ő jövőjéért is teszem. És ez nem csak frázis.

Azt szeretném, ha 14 évesen (vagy ha az anyukája ezt korainak gondolja kicsit később) elinduljon a világban tanulni, tapasztalni.

Mi, magyarok sajnos burokban élünk. Azt gondoljuk, mi vagyunk a világ közepe, miközben a világ 70 százaléka azt sem tudja, hol van Magyarország!!! De erre később visszatérek.

Miért éppen ez a földrész?

Német és angol felsőfokú nyelvtudással miért Dél- vagy Közép-Amerika? Egyebek mellett azért, mert itt boldogok az emberek (aki nem hiszi, nézzen utána, a szegény helyi országok lakosai és százszor boldogabbak nálunk – Costa Rica most pont a 12., míg mi nem vagyunk az első százban a legújabb felmérések szerint…).

Aztán azért, mert kevés a magyar és az európai. Nem akartam olyan helyre menni, ahol ugyanazokkal a problémákkal, emberi nyavalygásokkal találkozom, mint otthon. Félreértés ne essék, itt ugyanúgy megvannak az emberi, anyagi problémák – de a HOZZÁÁLLÁS és az emberek viszonyulása a problémákhoz teljesen más.

Később erről is írok részletesen – legyen egyelőre elég annyi, hogy senki nem ideges, nem frusztrál másokat – vagy ha igen, akkor tuti gringo vagy európai…

Meg akartam tanulni spanyolul

Bár mint már említettem, otthon túlképzett vagyok, meg akartam tanulni spanyolul. Régóta készültem rá, de hazai próbálkozásaim alatt rájöttem, ezt csak itt tanulhatom meg.

Tíz évvel ezelőtt nekirugaszkodtam, de egy 20 éves nagyon okos tanárbácsi a csoport előtt megkérdezte: „ez nagyon magas Messzipista???”, hát először azt hittem, rosszul értem, majd miután leesett, hogy a csoport többségében fiatal hölgy tagjai előtt produkálja magát, közöltem vele, hogy bár a munkám és utazásaim miatt csak minden második órára tudok jönni, attól még nem vagyok olyan hülye mint Ő – majd becsuktam magam mögött az ajtót.

Miért nem Spanyolország? Egyszerű. Sokkal drágább (repülőjeggyel együtt is), valamint itt sokkal szebb, tisztább spanyolt beszélnek (tisztelet a kivételnek…), nem beszélve az emberi különbségekről, a spanyolok keményebb mentalitásáról, és arról, hogy ez az ország (hasonlóan sok más környező országhoz, mint pl. Kolumbia vagy Brazília, de még sorolhatnám), sokkal sokszínűbb és szebb – de főleg nyugodtabb.

Meg akartam ismerni egy világot, melyről sokat hallottam, majd olvastam is és korábban láttam is, de igazából egy 4 hetes utazáson kívül kevés tapasztalatom volt róla.

Huszonhat éves koromban voltam 4 hetet Dél-Amerikában, jártam Buenos Airesben, Santiago de Chilében, Limában, a Machu Picchu-n (kiejtve Macsu Pikcsu – bár ezt sokan nem tudják még itt sem), és azóta egyfolytában visszavágytam! Pedig az akkori gazdasági, politikai és általános helyzet ezerszer rosszabb volt a mostaninál! 

Tudják a helyüket

Bár otthon erről sokat nem hallani (tán szégyelljük…), de sok helyi ország gazdasági fejlődése vastagon meghaladja Európáét – nem is beszélve Magyarországról. Igen, már hallom a megjegyzéseket: „volt honnan fejlődni…”. Igen volt. És ők ezt nem is tagadják, egyetlen ország sem.

Mind tudja a helyét, ismeri gazdasági erejét vagy gyengeségét, és ehhez mérten próbálja megtalálni a kitörési pontokat. Nem viselkedik máshogy, mint ami. A 200 milliós Brazília sem vizel szemben a széllel, csak azért, mert sokan élnek ott vagy, mert területe meghaladja Európa méretét.

Van egy barátom, akit megkérdeztem idejekorán, hogy melyik országba érdemes jönni nyelvet tanulni és nyugodtan élni. Ennek az embernek sokat köszönhetek, és ha végül rosszul is sülne el a kirándulás, mindig hálás leszek neki a segítségéért és a tanácsokért, amit tőle kaptam!

Soha nem tanultam ennyi mindent, mint itt emberekről, kultúráról, hétköznapi életről, másságról és ÖNMAGAMRÓL! Igen, és számomra tán ez a legfontosabb!

Tiltások helyett jogok

Itt minden hivatalban nagy plakáton hirdetik az emberi jogokat. Nem a kötelességeket írják ki (néha bizony ez fontosabb lenne, mert mindig abból indulnak ki, mindenki tudja, mi a teendő a határállomáson, a hivatalokban – és ez sokszor kellemetlen és rossz szituációkat szül), hanem, hogy kinek mihez van joga, hová fordulhat, ha panasza van, és milyen lehetőségei vannak problémái orvoslására.

Nézzük csak meg az európai hivatalok plakátjait: tiltások, mitnemlehet, mitnecsinálj, mitnekapcsoljbe, mitkapcsoljki. Ezzel együtt persze nem egyszerű itt a bürokrácia, de erről is később.

Még legalább további 10 további indokot tudnék felsorolni, de elaludnátok tőle, így ha valaki kíváncsi rá, kérdezzen, és szívesen megküldöm a következőket is.

Ja, majd elfelejtettem: kedvesek az emberek!!!! Mosolyognak, mindenben segítenek, megértőek és szeretik az embereket, szeretik az életüket, még ha szegények is. És ez a szeretet és segítőkészség őszinte. Ez talán a legfontosabb.

Mindenbe belekóstoltam

Leírhatatlan, mennyi tapasztalatot szereztem az elmúlt fél év alatt a környező országokban és nyugodtan elmondhatom, mindenbe belekóstoltam. Tömény fél év áll mögöttem, rengeteg élménnyel.

Mivel az első pillanattól kezdve a lehetőséget keresve álltam az utazáshoz, így alapos tapasztalatokat szereztem a helyi közéletről, emberi kapcsolatokról, bürokráciáról, bűnözésről, szexturizmusról, gasztronómiáról, filmművészetről, barátságról és hazugságról, és még sokáig sorolhatnám.

Elvált vagyok, rengeteg általam szeretett embert hagytam a hátam mögött, akik hiányoznak, és akiket meg akarok rendszeresen látogatni, de visszatérni nem kívánok. Egyelőre.

Ugye Te is azt gondolod, persze, megtehette, hiszen önálló, van pénze, nem kötődik senkihez! Hát nem így van!

Kiket hagytam hátra?

A 10 éves fiam; a bátyám, akit imádok, aki a legjobb barátom, mindenben támogat és segít. Mindenem eladtam, amim otthon volt, az utolsó szemeteskukáig. Feladtam a 20 évig (nem sikertelenül) épített karrierem, rengeteg barátom, és még sorolhatnám – sajnos szüleim már nem élnek.

Most itt vagyok Costa Ricán, elkezdtem építeni az új életem, vagy bejön, vagy nem. Meglátom. Mindenesetre, amíg itt vagyok, és írok, unatkozni nem fogtok.”

(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

4 hozzászólás

  1. krisztina on

    Kedves blogiro..

    Nagyon tetszett az irasod.
    Szeretnek tobb informaciot kerni toled az orszagrol.

    Kerlek, irj privatban.

    Koszonom es sok sikert mindenhez!

  2. Kedves Messzipista!

    Érdekelnének Costa Ricai-i tapasztalataid írnál róla bővebben. Köszönettel: Nagy Judit

  3. Kedves Utazó!
    Szép és komoly megtapasztalásod/történeted van…párhuzamot vonhatok a saját életemmel sok pontban, amit leírtál, noha tényleg dióhéjban vázoltad, mégis sokminden lejött számomra. Szeretnék tőled pár dolgot megkérdezni az e.-mail címem:szobzol@freemail.hu. Ha időd engedi, légy szíves írj és visszaírok.
    Köszi szépen előre is!

    Addig is jó “kalandozást” Neked!
    Üdv: Zoltán

  4. En Texasban elek 15 eve de Costa Ricaba tervezek nyugdijba menni. (Meg nincs itt az ideje de az evek gyorsan repulnek) Hasonlo velemenyem es tapasztalatom van az ottani eletrol.

Leave A Reply