Életképek a Világgazdasági Fórumról

0

Magyarok márpedig mindenhol vannak (ez aligha újdonság), nem volt ez másként az idei davosi Világgazdasági Fórumon sem. Ahol egy dolog a csillogás és a beszédek, a másik pedig mindaz az elképesztő meló, ami a kulisszák mögött zajlik. Ide pillanthatunk be Ütvefúró posztja segítségével.

„Volt szerencsém közvetítőn keresztül eljutni a 48. Davosi Világgazdasági Fórumra. Kaptam egy emailt:

– Bond, a küldetése amennyiben vállalja, egy merényletet kell megakadályoznia. Portásként dolgozik, fedett ügynökként ez lesz az alibije. Vállalja?

– Hogy a viharban ne, az MI6 ezúttal is számíthat rám.

A viccet félretéve, az egyik hotelbe portást kerestek, nekem meg volt két szabadnapom, pont kapóra jött, elvállaltam.

Már Davos előtt 3 ellenőrzőpont volt, a város meg úgy nézett ki, mint valamilyen erőd. 5000 katona a hozzátartozó felszereléssel volt odavezényelve, plusz még a rendőrök + mesterlövészek. Csak a sereg odavezénylésének költsége több millió frankra rúgott.

Mindenhol olívazöldre mázolt teherautók és páncélkocsik. G Mercik cirkálnak szerte a városban. Mindenki feszült, és ideges. Ezt tetézi még a rengeteg hó, ami időközben lehullott.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

A rendőrök megállás nélkül havat lapátolnak a kongresszusi központ körül, ami hermetikusan el van zárva a külvilágtól. Egy légy se repülhet be engedély nélkül. Látszik, hogy a rendvédelmi szervek komolyan veszik a munkájukat. Kiemelt terrorveszély van, az osztrák-svájci határon légtérzárat vetnek be.

Uncle Sam megjelenik

Most minden Trumpról szól, még a svájci államelnök is a szőnyeg szélén remegő térdekkel várja az USA fegyveres erőinek főparancsnokát. Bill Clinton óta, tehát 18 éve ő az első amerikai elnök, aki a WEF-on megjelenik.

160 millió ember követi a Twitteren minden egyes szavát. Miközben a svájci államnak ugyanez a látogatottság 1 millió frankjába kerül. A jelenléte olyan erős, (amire még pénteki beszéde is ráduplázott) hogy minden mást a háttérbe szorít.

Ám nem csak róla szól minden. Kiemelten kezelik a mesterséges intelligencia, a kriptovaluták, a klímaváltozás és a szíriai konfliktus, stb. témakörét is.

Az Air Force One Zürichben landol. Spotterek százai előtt. Vannak olyanok, akik korán reggel óta már itt várakoznak, hogy meglegyen a legjobb hely a leskelődésre. Trump megjelenik az ajtóban a szokásos piros nyakkendőjében.  Átszáll a már rá várakozó Marine One helikopterre, majd elindulnak Davos irányába a szokásos Blackhawk kísérettel.

Az Intercontinentalban, ahol Trump is megszállt, 600 ember volt (100 az USA-ból), ebből 300 a személyzet. Trump egy egész szintet foglalt le, biztos, ami biztos alapon, ugyanis nem szereti, ha a szomszédok horkolnak.

Ez a manőver fejenként 8000 dollárba került az amerikai adófizetőknek. Az Intercontinental 1 km-es körzetében 5 ellenőrzőpont volt. Megmotozták az embert, táskába belenéztek, kézi szkennerel körbesimogatták.

A hotelben ugyanúgy, minden szinten ellenőrzés, immár bombakereső kutyával is megtámogatva. A szobalányok, portások minden egyes mozdulatát árgus szemekkel figyelték. Amikor valaki bement takarítani, ágyneműcserére, mentek utána, egy másodpercig sem hagytak senkit sem egyedül.

A meló elkezdődik 

Az ellenőrzőpontokon elkérték az útlevelet, a Bewilligungot, indoklásként a munkaszerződésemet is be kellett mutatni, hogy hova kihez megyek. El is késtem a munkából, pedig időben indultam.

Szóltam a kontaktnak, hogy késni fogok, mert állandóan ellenőríznek. A szálloda, ahova mentem a hegyoldalon volt, így ráláttam az egész városra. Az összes szálloda teltházas volt, mindenhol emberhiányban szenvedtek, de csak erre a pár napra.

A recpultnál két kiscsaj fogad, illedelmesen köszönök, és széles mosollyal bejelentem, hogy én vagyok a kisegítő személyzet. Szólnak a Hausdaménak, aki elém küld egy portugál portást.

José a húszas évei közepén járhat, haja hátrazselézve, kétoldalt meg a nullásgépnek adott randevút. Öltözete a szokásos fekete nadrág, fehér ing + mellény kombó.

Barátságosan a vállamra csap.

– Mehetünk? – kérdezi – Ezer a tennivaló – mondta, majd odavitt a főnökhöz.

Herr Milos volt a főnök. Elnézést kérek tőle a késésért, mondom, hogy volt pár security check. Látom rajta, hogy nem ideges, így megnyugodok én is. Ő szerb, a másik portás portugál, a Zimmermädchen szlovén, én pedig ungárische, tehát igazi vegyes csapat.

Herr Milos 180 magas, de 70 kilónál nincs több. Állandóan vigyorog. A nevemet ugye nem tudja kimondani, de Ámígónak hív.

– Hé, Ámígó! Gyere, légy szíves, a 206-207-210 szobát tisztára kell nyalni, de gyorsan.

Mellém még egy portugál mamát állít be. Ketten állunk neki. Én port törölgetek, leszedem a szennyes ágyneműhuzatot, felhúzom a tisztát. Porszívózok, majd feltörlöm a szobát. Addig a mama a fürdőszobát veszi kezelésbe.

Ezután egyedül küldenek ki. Az egyedül töltött első órámban 5 percenként ellenőriznek. Már azon látják, hogy dolgoztál-e hotelban, hogy hogyan tartod a porszívód, milyen gyorsan haladsz vele. A felmosónál szintúgy.

Itt nem lehet kummantani. Azonnal látják, hogy mi van. Nagy a hajtás, sokan jelentkeznek ki, de sokan is jönnek. Mindenki maximum fordulatszámon megy.

– Hé, Ámígó, menj a 4. emeletre, a Suite-ek következnek.

Itt 40 m2-es szinteltolásos lakosztályokra kell gondolni. Ráadásul szobacsere volt. Most WC-re se tudok elmenni, annyira igyekezni kell. Még a felénél se tartok, már hozzák befele a bőröndöket. Két percem van befejezni, és már jönnek is a vendégek.

Engem tűzoltásként mindig ott vetnek be, ahol a legégetőbb. Így cikázok a 3. emeletről az elsőre, majd újra a negyedikre. A főportás Herr Milos minden egyes szobát megköszön. Ilyet még nem pipáltam. Amikor kész vagyok valamivel, mindig keresem őket, hogy mi a következő.

Délben félórás ebédszünet. Bár vittem magammal ebédet, itt most nem kellett elővennem. Szokatlan kedvességgel invitálnak, egyek nyugodtan, benne van a megbízásban. Nem győzök hálálkodni, erre végképp nem számítottam. Párolt zöldség a köret, mellé a szokásos kolbászt választom.

Közben kérdeznek, hogy honnan jövök, mit csináltam eddig. Látszik rajtuk, hogy tényleg érdeklődőek, nem csak a szokásos udvariassági köröket futják.  Mondtam nekik, hogy van már WEF-tapasztalatom, tavaly ilyenkor recepciósként fuvaroztam a vendégeket, intéztem az ügyes bajos dolgaikat, elég kemény hetem volt. Megértően bólogatnak. Davos mellett a szállodaiparban mindenkinek kemény ez az egy hét, bármilyen munkakörben legyen is.

Most a mosodából kell fürdőköpenyeket felhozni minden emeletre. A lift elég kicsi, így nem tudok a szokásos zsúrkocsival közlekedni. Ötösével kell felhoznom kézben a fürdőköpenyeket, és minden szintre kell vagy 10 darab, tehát két kanyar emeletenként. Most már kapok én is egy Dutyhandy-t, már csörög is.

– Hé, Ámígó, ha kész vagy, kezd el a folyosókat porszívózni, mind a 4 emeleten. Köszönöm neked – mondja Herr Milos

– Jawohl, sofort. Azonnal megyek – válaszolom.

Lehet ilyen udvarias invitálásnak nemet mondani? Nekikezdek azonnal. Még kaptam egy kétórás mosodai szolgálatot is – milyen meglepő -, mosnom és szárítanom kellett, majd törölköző hajtogatással zártam a napot.

A vendégek állandóan az idegeinkkel játszanak

Általában 11.00-ig illene elhagyni a szobát. Ám hiába, kint van a piros kártya, tilos a belépés. Ott álldogálunk a szoba előtt, de az istennek se akarnak a vendégek dobbantani. Így nekünk marad kevesebb idő a takarításra.

Jobb helyeken óránként 50 frankot kell kipengetni, ha maradsz pluszban. Így kétszer is meggondolják, hogy csússzanak-e, vagy sem. A drágáim csak 13.00 után hagyják el a terepet a legnagyobb örömünkre.

Nyugtával dicsérd a napot

Itt is értékelnek, mint a Vateránál, minél több csillagod van, annál jobb. Megkérdeztem, hogy tetszett a munkám.

– Esetleg kiegyezhettünk egy -3 csillagban? – rebegem el nekik. Erre a beszólásomra harsányan röhögött a főnök. Nemhiába, a kellő pillanatban elsütött humorbonbonok mindig betalálnak…

A végén az értékeléskor 5 csillagot adtak, roppantul meg voltak elégedve. Legjobban az tetszett nekik, hogy mindig azonnal hozzáfogtam annak, amit éppen csak elrebegtek. Mondjuk erre rájátszottam egy kicsit, mert minden parancsra sofort-al válaszolok, úgyhogy sima liba.

Még nincs vége a bulinak

Senki se számolta, hogy hány tonna felszerelést dobott át Davosba a svájci sereg, de egy dolog biztos. Nehéz dolguk lesz. Ugyanis csak pár száz katonára hárul a feladat, hogy eltakarítsák a romokat.

A rohammunkában felállított kordonokat kell visszabontaniuk, majd elszállítaniuk. Nem kis feladat, mert összesen 51 km-t telepítettek. Munkájukat a rengeteg lehullott hó is nehezíti, de nem sokat tökölhetnek a turízmus miatt sem, hiszen a lakosság és a turisták is elég türelmetlenek…

Most ezen a héten kihagyom az éppen esedékes James Bond-filmet, amelyet a szobámba gubbasztva szoktam megnézni. Elég volt az izgalmakból. Ki tudja, jövőre talán már én is az egyik páncélkocsit vezetem…”

Ausztriába, Németországba, Svájcba, Hollandiába – külföldre mennél dolgozni? Válogass itt állást!

(Fotó: twitter.com/davos)

Share.

About Author

Leave A Reply