Élet a Paradicsomban

0

Igazi egzotikus élményben lesz részünk, hiszen Malajziára mehetünk, ott is egy paradicsomi szigetre. Hogy miként kerül egy magyar család Penangra és milyen is ott az élet, valamint hogy miként kerül mókus a szárítógépbe – nos, mindez kiderül Sisi írásából. (A képekért külön köszönet!)

„Három éve sodort minket a malajziai Penangba az élet, a nagy multik egyike a férjemet ide küldte. Emlékszem arra a december 23.-ára, amikor a férjem felhívott még otthon, s azt mondta, megvan az ajánlat: Malajzia. Csak röhögtem kínomban, lévén Ázsia nem szerepelt a listánkon.

Az a karácsonyi időszak infógyűjtéssel telt, gyorsan döntést kellett hozni arról, belevágunk-e a cégen belüli megmérettetési procedúrába. Szakmailag számára egyértelmű kihívás volt, abszolút igen, de a családi szűrőn is átment a hely, így belevágott férjem az interjúsorozatba. Mert hiába cégen belüli mozgás, természetesen volt más jelölt is a pozícióra.

Két fájdalmasan hosszú körön ment át, egy az USA-ban, egy már a maláj gyárban, mint kiderült sok-sok szempont alapján ő volt a megfelelő jelölt, de nem volt még ázsiai tapasztalata, mint ahogy expat tapasztalata sem, ezért tartottak kicsit attól, hogy nem őt választják. Végül mellettünk döntöttek, így indult a mi maláj kalandunk 2010 júniusában, amikor is repülőre szálltunk.

Tökéletes hely

A cél Penang, a fővárostól, Kuala Lumpurtól északra egy kis sziget, rajta egy majd 800 ezres város. Többfelé járva az országban meggyőződésem, hogy a legjobb hely két gyerekkel egy expat családnak.

Hogy miért? Ami számunkra igény, azt meg lehet itt találni, jó kis nemzetközi közösség van, ami hatalmas segítség az elindulásban, közösségi programokban, vannak első osztályú kórházak, jó pár nemzetközi iskola a gyerekeknek.

Egy trópusi sziget, afféle Paradicsom a szememben ez a hely, mert ejtőzhetünk a tengerparton, mászhatunk hegyet, szívhatjuk a tüdőnkbe közben az esőerdő elképesztő levegőjét, mozi, bevásárlóközpont van szép számmal, ha effélére vágyik az ember, vagy éppen csatangolhat Georgetownban a fotógépével csattogtatva.

Ami könnyűvé teszi itt az életet, hogy mivel a terület anno angol gyarmat volt, így szinte mindenki beszél angolul, és szinte mindenhol kétnyelvűek a feliratok. Elképesztő nagy előny ez…

Barátságos emberek

Az első benyomásom itt, ami mélyen bevésődött, az emberek barátságossága. Mosolyognak, jó kedélyűek, köszönnek. Mindegy, hogy maláj, indiai vagy kínai. Merthogy ez a három nép keveredik Malajziában.

A három népcsoport három fő vallást is jelent: jelen van az iszlám, a buddhizmus és a hinduizmus az országban. S mindhárom vallás ünnepeit számon tartják országos szinten ünnepnapok formájában.

Fantasztikus kavalkád ez, különösen, ha egy-két helyi segítségével részleteket is kaphat az ember az egyes ünnepekről. S mint olyan kihat ez mindenre: az emberek öltözködésére, az ételekre, melyből igazán széles spektrumban lehet itt válogatni.

bringás.jpg

Annyian vannak, mint a kínaiak

Penang helyzete a népesség megoszlása tekintetében ráadásul egészen sajátos. Mert míg országos szinten a malájok vannak többségben (60,3%-os arányukkal, a kínaiak aránya 22,9%, az indiaiaké pedig 7,1%), addig Penangon a kínaiak dominálnak 45,6%-kal, majd jönnek a malájok 43,6 %-al, és az indiaiak 10,4% (forrás: wikipedia, 2010-es adatok).

Nos, a kínai többség meg is határozza Penang múltját, jelenét és jövőjét egyaránt. Az többnyire nyilvánvaló, hogy a pénz az ő kezükben összpontosul, és hogy nagyon szorgalmasak. E kettő kombinációja pedig egyetlenegy lehet: még több pénz.

Így Penang arca rengeteget változott már e három év alatt is, mióta mi itt vagyunk, a toronyházak sorra nőnek ki a földből, a sziget mérete folyamatosan nő az úgynevezett „reclaimed land”-eknek köszönhetően – folyamatosan töltik fel a tengert újabb és újabb építési területeket nyerve ezzel.

Az ingatlanárak folyamatosan kúsznak felfelé, az úthálózat azonban nem fejlődik a lakóingatlanok számával arányosan, így a közlekedés egyre nagyobb kihívást jelent. Azt mondják Penang afféle maláj Hongkong lesz hamarosan.

Hogyan lehet idejönni hosszabb távra?

Így 3 év távlatából azt látom, 4 útja van annak, hogy valaki itt éljen.

1, Nemzetközi cég alkalmazottjaként, aki elintézi a vízumot és a munkavállalásit. Ez a magánszemély részéről a legolcsóbb és a legkényelmesebb megoldás.

2, MM2H (Malaysia My Second Home) program keretében. 50 éves kor alatt ennek ára egy 300.000 RM-es (cca. 21.000.000 Ft-os) letét elhelyezése, melynek maximum a felét a későbbiekben oktatásra, ingatlanvásárlásra, orvosi ellátásra fel lehet használni. Ennek fejében 10 éves itt-tartózkodási jogot kap az ügyfél

3, Ki-be utazgatva az országból 3 havonta – mert 3 hónap lehet itt turistaként egyhuzamban eltölteni

4, Szülőként, ha a gyermeked valamelyik iskolában tanul, ő kaphat az iskola igazolása alapján student visa-t, a szülő pedig parent/guardian visa-t

Csak az első esetben van lehetőség munkavállalásra, ez esetben is a cégnek indokolnia kell, miért van feltétlenül szüksége külföldi munkaerőre. Erősen védik a munkaerőpiacukat, minek következtében például én, mint feleség sem dolgozhatok…

De nemcsak munkát találni, vállalkozni sem könnyű, saját vállalkozáshoz is szükség van egy maláj állampolgárságú tulajdonostársra… Nem hiszem hát, hogy Malajzia a kivándorló magyarok elsődleges célpontja lehetne Ázsiában.

Lakhatási kérdések

Elkényeztetett helyzetben vagyunk, hiszen a cég biztosít számunkra egy keretet a lakásbérlésre. Ha nem találunk megfelelőt ezért, akkor a különbözetet természetesen nekünk kell állni. Így ingatlanpiaci körképem meglehetősen egy szűk körre korlátozódik: azon színvonalú ingatlanokra, melyek a keretünkbe nagyjából beférnek.

Első évünkben egy házban laktunk, majd átköltöztünk egy condominiumba, egy 40 emeletes monstrumba. Mindkét ingatlan közös jellemzői: hatalmas, szükségtelenül nagy méret (a ház majd 800nm, a lakás 600nm). Minden szobához saját fürdőszoba tartozik, mely luxust abszolút mértékben indokolja a klíma.

A condo mindezen felül általában közösségi tereket biztosít az ott élőknek. Medence, konditerem, szauna, játszótér. Mi pont ezekért, plusz a közösségért költöztünk az első év után egy olyan toronyházba, ahol a gyerekeknek sok iskolatársa él.

A barátságokon kívül volt egyéb pozitív hatása is a költözésnek: a helyi állatok sokkal kisebb jelenléte az életünkben. Nincs például többé patkány a vendégszobánkban, mókus a szárítógépben (melynek szaga orrfacsaró élmény volt) egy-egy nyaralás után 4 cm-es csótányok csapata a fürdőszobánkban. És ha kellően magasra költözik az ember, akkor még a szúnyogok sem tudnak, vagy csak ritkán repülnek fel.

Egyetlen állat van, ami még ide is feljön, az pedig a gekko, melyek véletlenszerű felbukkanásához már a házban úgy hozzászoktunk, hogy ha feltűnik idefenn egy-egy, az csodaszámba megy.

Bentlakó cselédek

A cselédrészleg is része az ingatlanoknak, mely áll egy cselédkonyhából, amit ők wet kitchen-nek neveznek, cselédszobából, és a számára fenntartott fürdőszobából.

Sok helyi család living-in vagyis bentlakó cselédet vesz igénybe, akik általában Indonéziából vagy a Fülöp-szigetekről jönnek, két éves szerződésekkel, ügynökségek hozzák be őket, intézik a papírokat, egy jókora kezdeti összeg fejében. Az igénylő család pedig reménykedhet, hogy megfelelő cseléd érkezik.

Cselédügyben hallunk sztorikat a helyiektől, főként a férjem kollegáitól. A termelési menedzser például nem rejti véka alá, hogy mindig a felesége választ cselédet, gondoskodva arról, hogy kellőképpen csúnya legyen az aktuális segítség…

Vagy a főkönyvelőtől, akik a második évük végére féltek a cselédtől, nem mertek már neki semmit mondani, mert attól tartottak, hogy megmérgezi őket. Lejárt a 2 év, jött az újabb cseléd, aki tán az első nap leesett a létráról… visszaküldték és lemondtak e luxusról…

Nekünk egy helyi indiai hölgy segít be, heti háromszor fél napra jön. Alkalmanként egy-egy este bevállalja a gyerekek felvigyázását, így eljutunk olykor szórakozni is. És ha megkérem mennyei curry-ket készít nekünk, sőt tanítgat is egy-egy indiai étel elkészítésére.

A vízprobléma

A vízköltség nevetséges, talán 5 RM havonta. Ez azonban becsapós, hiszen a csapvíz nem iható, így egy ennél komolyabb összeg a család ivóvízellátása. Ez több módon oldható meg: van, aki vásárol vagy bérel szűrőt. Az egyszerűbb tényleg csak egy filter, a komolyabb gép hideg és forró vizet is szolgáltat.

Másik megoldás a 19l-es palackokban történő házhoz szállíttatása a tisztított víznek. Mi ez utóbbit választottunk, én a főzéshez is csak ezt a vizet használom, így havi 100 RM (7000Ft) körülire tehető az ivóvízre fordított összeg nagysága.

Elképesztő áramszámla

Az áram rendkívül variábilis költség, merthogy meleg van (éjszakánként 29-30 fok, nappal 33-36 fok). Légkondi nélkül nehéz élni, a házban lehetetlen volt, most a 33. emeleten elég erős a szél, így jóval kisebb a szükség a klímák használatára.

A házban az első számlánk 1200RM (~90 ezer Ft) volt, ami több mint kétszerese az otthoni házunk havi fűtési költségének. Hát akkor azért nem kicsit szeppentünk meg, mikor kézhez kaptuk, s lassanként elkezdtünk optimalizálni.

Csak ott ment a légkondi, ahol tartózkodtunk éppen, és nem 18 fokra volt beállítva, hanem 23-24-re. Így is élhető volt a ház, a számlánk pedig 600-800 RM lett. Itt a 33.-on a nappali az egyetlen, ahol használunk légkondit, 400-500 RM-be szinte mindig beleférünk.

A légkondik mellőzése azonban azzal jár, hogy nincs semmi, ami a páratartalmat csökkenti a lakásban, különösen a zárt tároló helyeken. Így aztán nagy derültséggel vettem tudomásul, mikor egyik hazautazásom alkalmával előbányászva a farmeromat a szekrény aljából jókora penészfoltokkal volt tarkítva.

Lalitha, a bejárónőm ekkor felvilágosított, hogy lehet kapni szekrényekbe páraelszívó dobozkákat, melyeket azóta szorgosan vásárolok, így legalább penész nincs és megszűnt a rendkívül kellemetlen szag a gyerekek játéktároló szekrényeiben. Ez újabb 150 RM-el terheli a családi kasszát 4-6 hetente.

Azért dobozkák ide vagy oda, a nem sűrűn használt ruháknak így is dohos szaga van, de legalább nem penészvirágokkal borítva veszem elő őket…

Internet-telefon 150 RM

Kábeltévé 100 RM

Ha tetszett ez a bevezető, szívesen folytatom, legközelebb mondjuk az ételekkel, piaccal, emberekkel…”

A történet először itt jelent meg.

Share.

About Author

Leave A Reply