Élet a rózsaszín ködön túl

0

A beilleszkedésnek különböző fázisai vannak, jó esetben ez a rózsaszín köddel kezdődik, és a végén eljutunk odáig, hogy már otthon érezzük magunkat. De vajon ez minden esetben lehetséges? Isztambulban például elég kétséges – derült ki az Isztambul infó posztjából.

„Törökországgal kapcsolatban általában kétféleképpen éreznek az emberek. Vagy rettentően imádják, vagy rettentően utálják.

Az első csoportot teljesen belepi a rózsaszín köd. És igazándiból teljesen mindegy, mi történik, az csakis a lehető legjobb dolog a lehet a világon. Olyannyira jó, hogy amikor véget ér az utazás, akkor otthon minden szürke és unalmas lesz. És az illető már alig várja, hogy visszatérjen az álomvilágba.

A másik csoportot viszont valami sötét köd lep el. Velük meg bármi történhet is, az csakis valami roppant kellemetlen lehet. És az illető semmi másra nem vágyik, csakhogy véget érjen a rémálom, és hazamehessen a civilizációba.

Középút nincs. Vagyis azok mi lennénk, akik itt élünk, Törökországban. Mi, akik egyszerre imádjuk, és utáljuk. És egyre inkább úgy tűnik, hogy az itt élő törökök is hasonlóan éreznek.

Közel 1000 külföldi álláslehetőség vár egyetlen kattintásra

A megfigyelők és a tapasztalatok szerint egy kulturális hullámvölgyön halad keresztül mindenki:

1. időszak: a rózsaszín köd, amikor még minden szép és jó, és minden nap a fellegekben járunk

Ilyenkor még vicces, ha a minibusz útlerövidítés címszóval a lépcsőn megy le. Ilyenkor még minden nap dönert meg kebabot eszünk. Ilyenkor még izgalmas, hogy minden boltban órákat beszélgetünk a szülőföldünkről. Ilyenkor még nem törődünk az olyan dolgokkal, mint a tartózkodási engedély meghosszabbítása.

2. időszak: ez az első mélymenet

Ez az, amikor elkezdünk komolyan kapcsolatba kerülni az országgal, a benne lakókkal, a bürokráciával. Amikor rájövünk, hogy nemcsak, hogy nincs kolbászból a kerítés, de az otthoniban legalább a szálka is kevesebb. Ez az, amikor az otthoni megszokott dolgok elkezdenek hiányozni, amikor a rózsaszín köd elkezd szürkülni. (…)

3. időszak: visszatér a rózsaszín köd, de ezúttal kicsit reálisabb

Ilyenkorra már úgy-ahogy elboldogulunk a nyelvvel. Ekkora meghosszabbították a tartózkodási engedélyedet. A boltokban kinyomtatott Magyarország ismertetőt osztogatsz, hogy ne kérdezgessenek. Talán még munkád is van, talán még fizetésed is. (…)

4. időszak: a beilleszkedés

A tanulmányok szerint ez az, amikor már folyékonyan beszéljük az ország nyelvét, amikor fennakadások nélkül vesszük a bürokrácia akadályait, amikor már mi viccelünk a helyiekkel, nem pedig fordítva, nem tévedünk el az utcán (sőt, a helyiek minket kérdeznek). stb., stb. Minden olyan, mintha itt születtünk volna. Sőt! Talán még jobb is, hiszen az otthonról hozott tudásunk is velünk van.

5. időszak: Ez itt Isztambul!

Nem tudom, máshol hogy van, de Isztambulban a 4. időszak az, ami talán sosem jön el.

Bármennyire is tudod a nyelvet, mindig lesz valaki, akinek nem érted, mit mond. Meg ő sem érti, te mit mondasz. És ha jobban körbenézel, kiderül, hogy a törökök sem értik, mit mond.

És bármennyire is beszélsz törökül, az étteremben csak azért is angol nyelvű menüt kapsz. Azt is a Google bolgár-orosz fordítóprogramjával szerkesztették. Így ha nem lennének benne képek, sose találnád ki, mit lehet enni.

A bürokrácia szabályai az elmúlt 5 percben 10 alkalommal változtak meg. És a törökök se tudják, most éppen mit is kell csinálni. De sebaj, mert aki a papírjaidat intézi, a saját szabályai szerint játszik.

Meg egyébként is, siet haza, mert kezdődik a kedvenc sorozata. Úgyhogy nem baj, ha az utolsó 30 oldalt nem töltötted ki, csak írd alá, pecsét, aztán majd postázzák. Bármi is legyen az, amit ki akarnak küldeni.

A helyiek továbbra is viccelnek velünk. Bár a mókamester kénytelen a törököknek is elmagyarázni, hogy valójában mi is volt ebben vicces.

A keresett utcát elbontották, a busz fordítva jár, a metrót átfestették, és bár Isztambul belvárosában vagy, már a negyedik ember kérdezi meg tőled, merre van Ankara. A keresett címről pedig csak annyit tudsz, hogy 2B. Az is lehet, hogy az ázsiai oldalon van.

Mindeközben néha-néha egy-egy villanásnyi időre úgy érzed, hogy valójában te vagy otthon, és a törökök csak beugrottak…

Ez bizony egy fontos tanulság. Míg egy másik országban elvileg (én még nem próbáltam) eljuthatunk arra az állapotra, hogy a helyi bennszülöttekkel egy kategóriába kerüljünk, ez nem igazán valósul meg Törökországban.

Mindegy, hogy mennyi ideje vagyunk itt, és mennyire sikerült törökösödnünk, az sosem lesz olyan, mint amilyenek az igazi törökök.”

Érdemes elolvasni a teljes posztot, itt találjátok.

Szívesen dolgoznál és élnél külföldön? Válogass közel 1000 álláslehetőség közül itt!

Share.

About Author

Leave A Reply