Élet a Himalája hegyein

0

Ismét új blog mutatkozik be. A Kalandok a nagyvilágban szerzője fotós, aki a világ sok pontján járt már. Például a Himalájában, ahol a cél az volt, hogy a magasabb vidékeken élő nomád törzsek kultúráját és mindennapi életét fotódokumentálják.

„Chumathangba való érkezésünkkor rögtön szembesültem a szállásunk körülményeivel és hamar rájöttem, hogy ez az út messze nem a kényelemről fog szólni. A település egyetlen vendégháza még csak félig volt kész és a kevésbé esztétikus környezet, bevallom, nem keltett valami jó benyomást.

Az ebédlő két épületrészből állt: a terem egyik felén volt tető, a másik felén pedig nem. A hiányt csak egy nagy műanyagfóliával pótolták, ami az erős szél ritmusára folyamatosan zörgött.

A tető nélküli részen volt a főzőpult, ami az egész konyhai felszerelést jelentette. Kukták és egyéb alumínium edények sorakoztak a gázégő mellett. A tulajdonos család foglalkozott mindennel: ők főztek, takarítottak, mostak, mosogattak, ők csináltak mindent.

A szobám nagyon egyszerű volt, de tiszta és fűtött. Még saját fürdőm is volt, aminek kimondottan örültem. Áram csak 3-4 órát volt naponta, minden este 6 és 10 között, ilyenkor kellett feltölteni mindent: fényképezőgépet, telefont, laptopot, de szerencsére mindig sikerrel jártunk.

Érkezésünk másnapján hajnalban elindultunk felkeresni a nomádokat. Pontosan senki nem tudta megmondani, hogy hol vertek tábort, csak a magunk és sofőrünk megérzésére hagyatkoztunk.

KÖZEL 1000 KÜLFÖLDI MELÓ EGY HELYEN

Elindultunk az Indus mentén fölfelé. Nehezen és lassan tudtunk csak haladni, mivel az út nagyon poros és köves volt. Sokáig zötykölődtünk, amíg a völgy elkezdett kicsit szélesedni.

Pár kilométer múlva a völgyben legelésző állatokra lettünk figyelmesek. Tudtuk, ahol pasmina kecskék és jakok vannak, ott lesznek a nomádok is. Megérzésünk nem csalt, a völgyben kissé feljebb megpillantottuk a fehér sátrakat.

Egy tibeti nomád törzs vert tábort a völgyben ezekre a hideg téli hónapokra. A völgyben még ilyenkor is van némi száraz fű az állatok számára. A Himalája nomádjai időnként vissza-visszatérnek bizonyos helyekre.

Leginkább sátrakban laknak, viszont egyszerű házakat és karámokat is építenek, amelyeket csak ideiglenesen használnak. A házakat legtöbb esetben kőből építik, vagy vályogtéglából. (…)

A szűk közösségen belül mindenkinek megvan a feladata. A férfiak és az idősebb fiúgyermekek minden reggel korán kihajtják az állatokat legelni és sötétedéskor térnek csak vissza.

Az asszonyok reggel megfejik a jakokat és kitakarítják a karámokat, majd napközben a ház körül tevékenykednek. A nagyobb gyerekek feladata a száraz trágya begyűjtése a legelőkről. Az idősek pedig felügyelik a kisebb gyerekeket. (…)

A gyerekek a hideg ellenére kint játszottak. Egyikük sárkányt eregetett. Az erős szél csak úgy rángatta a házilag készített műanyag sárkányt, a kisfiú meg önfeledtül nevetett.

Három kisgyerek petangue szerű játékot játszott néhány konzervdoboz tetejével. Egy fehér kő volt a célpont és a konzervtetőkkel igyekeztek eltalálni a követ. Két kislány pedig biciklizett a köves úton.

A nagyobb fiúk a legelőn egy kistermetű lovat próbáltak betörni. A ló menekülni próbált, de a fiúk túlerőben voltak. A nagy szálló porban a gyerekek nagyon koszosak lettek. A bőrük színe alig volt kivehető, csak a foguk fehérlett amikor nevettek. Igazán boldognak tűntek. (…)

Mire a nap lemegy a házon kívüli munkákat befejezik. Ilyenkor a családok behúzódnak a sátraikba vagy a házaikba és a gyerekek alvás előtt figyelmesen hallgatják a történeteket, amiket a felnőttek megosztanak.

Mikor ezek a meghitt családi pillanatok kezdetét vették, mi útra keltünk a szállásunk felé Chumathangba. Ottlétünk alatt minden nap megtettük ezt az utat: hajnalban indultunk a nomádokhoz, sötétedés előtt pedig vissza a szállásra. Napról napra egyre jobban ismertük meg ezeket az egyszerű, de nagyszerű embereket és a kultúrájukat.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el és persze nézhetitek meg a fotókat.

Magyar sztár született Indiában

Share.

About Author

Leave A Reply