Élet egy svájci luxusszállodában

0

Múlt héten jelent meg Ütvefúró írása arról, milyenek is a hétköznapok egy svájci ötcsillagos hotelben. Akkor ígértem a folytatást, ami meg is érkezett, megismerkedhettek benne egy erős(ködő) olasz pincérrel, a sofőrökkel, a recepciósokkal és még sok érdekes figurával.

Éjszakai lopott pillanatok

Éjszaka általában ketten vagyunk. Ilyenkor megy az oltás ezerrel. Mindig „piszkáljuk” a másikat. Mármint verbálisan. Van olyan, amikor van egy kis nyugi, akkor beülünk Jollyval az Á nyócasba, akarom mondani az S 500-ba.

Végignyújtózunk az elöl-hátul masszírozós, ultrakényelmes üléseken, és hangnyomásmérő versenyt csinálunk, teccik tudni, olyat, amilyet Taszáron szoktak.

Amikor az éjszakás kollégával kész vagyunk a melóval, reggel mindenki hazamegy a dolgára, hogy aztán újult erővel játszunk a másiknál délig a Playstationnel.

Mindezt úgy, hogy beverünk egy-két sört közben, így fáradtan olyat üt, mint Vlagyimir Klicsko fénykorában. Majd azon röhögünk, hogy ki milyen bénán játszik.

Te is szívesen dolgoznál külföldön? Akkor kattints!

A hotel estére általában biztosít almát, néha körtét, egy kis száraz pékárut, meg ilyen olyan megmaradt süteményeket és salátákat, amit a kantinba lehet felmarkolni. Ugye semmi ne vesszen már kárba…

Játékok határok nélkül

A dolgozói kantinban vérre menő harcok mennek az éjszakai takarítókkal a konyhai maradékért. Itt is az nyer, aki a gyorsabb, vagy akinek nagyobb a… táskája.

Azaz már munkakezdés előtt már fél órával hamarább fel kell menni, hogy a legjobb falatokat el tud rejteni a többiek elől. Van, amiben nincs pardon: a tonhalsalátát, meg a füstölt lazacot semmi pénzért nem cserélem el.

Szerencsére mindig ugyan azok a sütemények vannak, ami legalább 2 hónapig számított izgalmasnak, utána már ráuntam. Így legalább nem megy veszendőbe a fitneszteremben eltöltött idő.

A talján keménytökű, és az Erős Pista esete

Szeptemberben érkezett hozzánk egy új olasz pincér, bokszoló múlttal. Ezt onnan lehet tudni, hogy mindkét füle olyan, mint egy cintányér, az orra meg úgy néz ki, mint egy karfiol. Szóval kemény gyerek, meg ritkán mosolyog.

Csináltam egyszer marhapörköltet, hallotta, amikor hívtam a magyarokat. Ő is bekuncsorogta magát. Eljött a vacsora ideje, elkezdte osztani az észt, hogy a magyaroknak nincs rendes erős paprikájuk, mert ő már egyszer kóstolta, és az langyos víz volt.

Semmi gond, szedek még neked egy tányérral, lehet, hogy kicsit csípni fog! – mondtam neki, és elindultam a konyhába. Biccentettem a többieknek, rögtön vették a lapot, szóval tartották a gyereket, addig én meg a konyhabútor takarásában szépen elkezdtem összeöntögetni a hozzávalókat.

Került a pörköltbe egy kis erős pista a színe kedvéért, ezt megbolondítottam még 2 db kis ceruza vékonyságú háztáji „macskapöcs” paprikával (ebből már egy is gyilkol), meg volt szósz formájában erős koncentrátumom ilyen kis helyre csepegtetős üvegcsében, abból is pár cseppet ízlésesen beleráztam. Ezután összekevertem a tányérba szépen, hogy összeérjenek az ízek…

„Tessék, drága barátom, gyorsan egyed, mert kihűl” – mondtam vigyorogva. A hatás azonnali és leírhatatlan volt. A feje kétszer akkorára dagadt, és céklavörösre színeződött.

Éktelenül elbőgte magát, mint egy oroszlán, majd a hozzá legközelebb eső korsónak kiitta a tartalmát egy húzásra. Akkora svunggal nyúlt a korsóért, hogy véletlenül lekevert egy pofont a mosodás Józsinak, aki egyébként tényleg a mosodában dolgozik.

Józsika ezt nem vette zokon, mert már volt az agyba, de láttam rajta, hogy a szeme sarkában elmorzsol egy könnycseppet az italért, mivel ez volt az utolsó sör a szobában.

Ezután a talján kirohant a szobából. Tartottam egy kicsit a retorziótól, de semmi ilyesmire sor nem került, sőt nekünk már előre biccent, amikor meglát. Azt mondta, hogy nem létezik, hogy mi ezt meg tudjuk enni. Mondom dehogynem, módjával.

Ezekkel a sofőrökkel csak a baj van

A sofőröknek jó dolguk van. Szombat-vasárnap vannak a kijelentkezések, már reggel 10-11-től. Ilyenkor kapják a zsíros borravalót. Segíteni kell a csomagokkal. A parkoló autókat fel kell hozni a hotel elé.

Ilyenkor csak úgy repülnek a 10-20-50-es címletű bankók. Tehát állandó harc folyik ezért az időpontért, de természetesen mindig a Hausdame öccse van odaállítva. Minő véletlen…

Apropó, a Hausdame öccse: háromig nem tud elszámolni, csak ha beveti mindkét kezét, meg mindkét lábát, meg még egy számológépet, akkor sikerül csak neki. Németül a kisiskolások jobban beszélnek, mint ő, ja és ő portugál.

A származás csak azért érdekes, mert az összes takarító portugál, és még köszönni se tudnak németül, miközben nekünk 3 nyelven kell beszélni. A múltkor is arrogánsan jön oda az egyik takarító, majd elkezd karattyolni portugálul, meg felfelé mutogat nagy bőszen. Eltelt 10 perc, mire rájöttünk, hogy a lámpákat akarja felkapcsoltatni.

Ezek meghaltak, ha a Hausedame nem portugál lesz. Ugyanígy a szerviz meg full olasz. A bárfőnök úgy lett ideédesgetve, ő meg hozta az övéit magával. A látszat kedvéért felvesznek néha magyar vagy más pincért, de 1,5 hónap után szépen kipicsázza, mivel a vezetőség felé direktben nem mondhatja, hogy nem.

A recepciósokról is kellene pár szót ejteni

Feladataik közé tartozik a Check-in Check-out, Korrespondenz, a mindennapi ügyes bajos dolgok, saját kassza kezelése (Eurós, Chf) foglalások a termálfürdőbe, étterembe, különböző fuvarok, szabadidős programok szervezése és lebonyolítása, a VIP vendégekről egy fényképes lista készítése, a LinkedIn-ről lecsent adatokkal stb. Ez lesz mindenkinek szétosztva, ez a sofőrök napi bibliája.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy van korai, délutános és esti műszak. Mindegyikben 10 órát állsz, úgy, hogy a recipultnál valakinek mindig állnia kell. Te képviseled a hotelt, mindig vigyorogva kell, akkor is, ha elküldenek a picsába, vagy bebasszák előtted az ajtót.

Az a legnagyobb kibaszás, amikor kései műszakod van, és másnap meg a korai műszakot dobja a gép. Mivel szem előtt vagy, baszogat az igazgató, az aligazgató, annak a titkárnője, valamint a tulaj, meg annak a felesége, és még a tulaj anyja.

Ez nem olyan sok, mert ha sofőr vagy, akkor a sofőrök főnöke, azaz a Capo di tutti Capi avagy a „főnökök főnöke”, a Concierge is pluszba.

Sofőrként a feladatok

Állandóan a főbejáratnál állni, valamint olyan kicsavart testtartást felvenni, hogy lássad a főbejáraton érkezőket, valamint a hotelt elhagyni készülőket. Csomagokat azonnal átvenni.

Mindezt futva, különben már ordít a Concierge, hogy hol a picsában vagy már. Ugye érkezéskor, távozáskor a csomagokat felvinni, lehozni, az autókat leparkolni vagy felhozni, stb.

A Concierge, aki a sofőrök főnöke is egyben, hatalmas figura. Mindig ordít, mint a sakál. Ordít, ha nincs becsukva egy kocsiajtó. Ordít, amikor egy Very VIP jön, hogy hol az autó kulcsa, miért nincs már itt az autó, stb.

El is lett nevezve kígyónak. Egyszer tuti biztos, hogy szívrohamot kap az idióta, mert könnyebben felszívja magát, mint egy hathengeres IFA öntözőmotor. A nyelve is úgy jár, mint a kígyónak, ráadásul némelyik kollégám eskü alatt vallja, hogy néha még sziszegni is hallja…

A sofőrök is 3 műszakban vannak. Mivel a hotelnek saját cukrászdája, hentesüzeme, bárja van a városban, ezért ezeknek az áruit is a sofőrök hozzák, viszik.

A korai műszak viszi ki a pékárut a különböző cukrászdákba. Ő megy a postára, ő viszi a bankba a bevételt. A mosodából elhozza a frissen mosott törülközőket, fürdőköpenyeket, teríti, majd a különböző osztályoktól begyűjti a szennyest, majd leviszi a mosodába.

Itt jövök a képbe én, mert ha van időm, akkor segítek nekik ebben a pakolgatásban, amiért roppant hálásak. A süteményeket óránként kell szállítani 6-tól 10-ig reggel, egész héten.

A transzfereket is a sofőrök csinálják. Van, amikor egy embert le kell vinni Zürichbe, vagy onnan elhozni valakit. A vasútállomásról is hozunk kell vendégeket, plusz még a helikopteres utakról is hozni-vinni kell a vendégeket.

A sofőrök mindig futva közlekednek. Budira is engedéllyel mehetnek, és gyakori, hogy onnan is felállítják őket. Nem ülhetnek le, nem kóricálhatnak el a főbejáratól messze, magyarán végigtalpalják a 10 órát.

Van, amikor futva mennek le a parkolóhoz az autókért, de már futás közben rájuk telefonálnak, hogy jött a következő autó, és hol vannak már. Minden jól felkészült sofőr zsebében ott lapul az érkezők, a távozók listája, egy üres papírlap, egy toll, valamint a céges mobil.

Nem hiányozhat a fényképes VIP lista sem, azért, hogy felismerjék ezeket a vendégeket, hogy legalább kétszer nevükön legyenek szólítva, csak hogy jól érezzék magukat.

A céges mobil az szent, azt még a műtőasztalon altatás közbe is fel kell tudni venni a harmadik csengetésen belül…

Totalcar

Aki dolgozik, az hibázik, ilyen egyszerű. A sofőrök élete nem egyszerű. Volt olyan, hogy irtózatos havas eső volt viharos szél kíséretében. Sietni kellett Zürichbe. Hajnal 5-re volt megrendelve az ébresztő, de az istennek se akartak felkelni a vendégek.

A kolléganőm hívta telefonon, majd én már vertem az ajtót kintről. Már azt hittük meghalt a faszi, olyan csend volt. Majd sikerült félórás késéssel elindulniuk. 10 km-en belül elütöttek egy az út közepén tanyázó sziklát, ami beütötte a kartert, meg leszakította a bal első féltengelyt.

A másik kolléga meg már az első munkanapján lenullázta a Vito jobb oldalát. Azóta ő már a hotelban nem vezet. Esetleg minket az orrunknál fogva.

Pár szót a kollégákról

Szerencsére a Front Office Manager az értelmesek közé tartozik, mert nagyon sok mindent elintéz, de mint mindenki, ő is hibázhat. Ő rendezte le, hogy a kisgyerekes apuka minden második héten haza tudjon járni.

Ő osztotta el a Recin dolgozók részére a trinkgeldet igazságosan, úgy, hogy tényleg mindenki kapjon. Még volt néhány jó húzása, de nem jut eszembe mindegyik.

Felvett olyan kiscsajt a recire, akire azt mondta, hogy milyen profi. Egy hét után kiderült, hogy fingja sincs az egészről. A főnök nem ismerte be, hogy hibázott, inkább ott tartotta a kiscsajt még egy hónapig.

A kígyót (Concierge) is ő vette oda, hogy milyen profi, 20 év tapasztalat meg minden, de kiderült, hogy kígyó kicsit kuplungos, mert mindig ordít, ha kell, ha nem.

Annyira súlyos a csávó, hogy még a bokáját is összeüti, mint a Wermachtban, ha vendég jön, onnan tudjuk, hogy csakúgy szikrázik a makkos cipője, olyan vehemenciával bokázik.

Az aligazgató meg olyan, mint Walter Skinner az X aktákból. Van egy olyan idegesítő szokása, hogy fehér kesztyűt húz, és úgy jár-kel a hotelban, szúrópróba szerűen ellenőriz, mindenbe beledugja a kesztyűs mancsát, abba is, amibe nem kéne.

Erre még Portás Pista is csak annyit tudott megjegyezni amikor szemtanúja volt az egyik ilyen merényletnek, idézem: „Anyád picsáját tapogassad, hülye gyerek!”

A kemény mag

A lengyel kolléga 180 magas, és nem gyengén ki van gyúrva. Amilyen hülye, olyan erős, viszont már végigdugta a hotelt 4 hónap alatt. Amikor bulizni támad kedvem, akkor vele kell elmenni mindenhová, mert úgy jönnek oda a csajok ehhez az úriemberhez, mint a távirányítós Nestlé-csokoládéra a gyerekek.

Mivel látta a többi lengyel, hogy a lengyel sofőrgyerekkel első naptól haverozok, ezért velük is jóban vagyok.

Az olaszok között is van két haver, Mirko meg Giovanni. Amikor ezek a gyerekek vannak éjszakai szolgálatban, mindig hagynak nekem egy kis cukrozott mandulát, mert tudják, hogy szeretem.

Ezekkel is szokott menni az ökörködés, van, amikor a brigádvacsorára is eljönnek fogyasztani. Van ugye a mosodás Józsi, ő nem sok vizet zavar, csak utálja a pálinkát, ezért pusztítja…

Van még a portás Pista, vele sincs semmi gond, ő csak önálló gondolkodásra képtelen, ezért mindent megismétel, amit mondasz, és mindenre helyesel, hogy úgy van, úgy van. Dobzse Ulászló királyunk távoli rokona.

Van a kuplungos Norbi, vele sincs semmi gond, csak egy kicsit lassú, a szövege, meg a járása, de a Gangnam Style-t bármikor eltáncolja. Egyébként pincérként nyomja.

Milyen a hangulat?

Ebben a tanyaközpontban nincs mit csinálni. Egy kupacban sose látsz 5 embernél többet, annyira nincs mozgás. Van olyan személy a hotelben, hogy csak 2 hetente látod.

Néha rádjön a magány, ezért kell valami kikapcsolódás. Minden héten tartunk egy brigádvacsorát, ahol általában én főzök. Ez már olyan hírös lett a hotelben, hogy csak meghívásos lapon lehet bejutni, mint egy jó nevű golfklubba.

A lengyel haverom, akivel együtt kezdtem, mindig ott van. Azt mondta, hogy lassan már állampolgárságot kell cserélni neki, mert annyit van magyarok között…

Ilyenkor az illatokra lejön az egész emelet, mint a kóbor macskák, úgy dörgölőznek az ajtófélfához, és kérdezik, hogy mit eszünk? Mondom, amit hoztok gyerekek. 🙂

Minden héten van egy sztárvendég. Az a szabály, hogy amilyen nemzetiségű az illető, olyan zenéket hallgatunk. Legalább egy fél óráig. Utána visszatérnek a dolgok a rendes kerékvágásba.

A buli csak este 6-9-ig tart, mert utána ugye kezdődik 22.30-tól a műszakom. Valakinek dolgozni is kell néha.

Az eddigi rekord: a kollégák szűk 2 liter pálinkát bekortyolták 1 hét alatt. Van olyan kolléga, aki már szinte nálam lakik, de cserébe segít takarítani. Különösen a marhapörit szeretik a kollegák.

A kölcsönös segítségnyújtásról annyit, hogy segítenek mindenben. Most költöztem, és ott álltak libasorban a szoba előtt, hogy mit segíthetnek. Hárman el is pakoltunk 2 óra alatt minden szajrét. Mondjuk nagy ösztönző lehetett az általam nagylelkűen felajánlott pálinka…

A német sofőrök meg egész egyszerű nem duzzognak, ha később megyek be, volt olyan is hogy szívességből tovább maradtak egy órát, mert szépen megkértem őket.

Éjszakai látogatók

Van két bestia, akik általában hajnalban jelenek meg. Ezeken jól kifejlett, fényes bundájú, legalább 6 kg-os Whiskas macskákat kell érteni, akikkel a rundgang során találkozok. Annyira szemtelenek, hogy elvárják a kaját, ezért már jó előre bekészítem a zsebembe a nekik szánt falatokat.

Itt sem minden fenékig tejfel (ezt egy otthonról kapott nagy pofon után írtam)

Ahogy egyre több ideje leszel kint, rájössz majd valamire. Ide se tartozol, meg lassan már nagyon haza se. Ritkulnak a telefonok, a Messengeren se kapsz üzenetet, pedig az tényleg ingyen lenne.

Ülsz a szobádban a négy fal között. Majd megkérdezed magadtól, hogy tényleg megéri-e? Egyértelmű, amikor kint vagy, semmi mást nem tudsz csinálni, csak dolgozni. Eszel, alszol, meló, ennyi.

Az éjszakás komplett heteket alszik át, lefekszel reggel 8-9-10-kor, ha ki vagy purcanva, lesz, amikor este 7-kor kelsz. Van két órád fürdeni, enni, készülődni, aztán mehetsz vigyorogni a vendégekhez. Szinte repülnek a hetek-hónapok.

Hallottam sok szomorú történetet, ki miért van kint. Bedőlt lakáshitel, bebukott vállalkozás, válás, stb. Nem az a szégyen, hogy kint vagyunk, hanem az, hogy otthon tisztességes munka mellett akárhogy csinálod, nem lehet megélni.

Nekem most ezt dobta a gép, hogy migráncs leszek egy idegen országban, de ezt én választottam.”

Válogass közel 1000 külföldi álláslehetőség közül!

(Fotó: pinterest.com)

Share.

About Author

Leave A Reply