Élet a vörös Kanadában

0

Magyarország a súlyosan fertőzött országok közé sorolta Kanadát. Vajon hogyan telnek egy Ontarióban élő magyar család hétköznapjai? Mit lehet és mit nem, mennyire szabálykövetők a kanadaiak és az ott élők? Kiderül a Juharszirup írásából.

„Kanadai magyar ismerőseink körében futótűzként terjedt a hír, hogy Magyarország súlyosan fertőzött országnak minősítette Kanadát, azaz vörös színűek lettünk Magyarország COVID-térképén.

A felzúdulás érhető, mert Ontarióban (és egész Kanadában) a mai napig is lényeges korlátozások mellett éljük az életünket, miközben a rokonok révén az a kép alakult ki bennünk Magyarországról, hogy ott már csak minimális korlátozásokat kell betartani, lehet menni a Balatonra vagy Horvátországba és a kocsmák, mozik és bevásárlóközpontok kinyitottak.

Ebben a témában, a 444.hu-n jelent meg az alábbi cikk, aminek ugyan meglehetősen clickbait címe van, de a cikk szerzője leírta, hogy aktuálisan melyik országban hány aktív COVID-esetet tartottak nyilván a cikk készítésekor.

Bár az esetszám nagyban befolyásolható azzal, hogy az adott országban mennyire könnyen hozzáférhető a tesztelés, de még így is érdekes látni, hogy a sárgának és vörösnek minősített országok hogy állnak a koronavírus-helyzet kezelésével a számok tükrében.

De hagyjuk a számokat, mert ebben a bejegyzésemben inkább arról lesz szó, hogy kanadai lakosként hogyan éltük és éljük meg a fokozatos lazítást és hol tart ma Ontario és Kanada a korlátozásokkal.

Ezek alapján ítélje meg a kedves olvasó, hogy Kanadában mennyire kezelik jól vagy rosszul a járványt.

Kezdeti korlátozások (március-április)

A forgatókönyv március-április-májusban nagyjából hasonlóan nézett ki, mint a nyugati világ többi részén:

– a tartományi kormány döntése alapján március 13-án bezártak az iskolák Ontarióban,
– bevezették a kötelező szociális távolságtartást, aminek az önkormányzatok esetenként büntetésekkel is érvényt szereztek, ha valaki mondjuk a nyilvános parkokban használta a kosárlabda pályát,
– kb. március végén a tartományi kormány listát adott ki arról, hogy melyek a nélkülözhetetlen szolgáltatások. A lista az akkori kritikák szerint kicsit bőre sikerült, de a munkahelyek nagy része így is bezárt (pl termelő gyárak) vagy ha lehetséges volt, akkor otthoni munkavégzést rendeltek el.

Ennek hatására kb. március végétől április végéig csak az élelmiszer boltok voltak nyitva, az éttermek csak kiszállítást teljesíthettek vagy át lehetett venni az előre összecsomagolt rendelést a helyszínen, illetve a polgár az interneten megrendelt árut tudta átvenni azoknál a boltoknál, akik hajlandóak voltak kihozni a vásárolt árut az autóhoz.

Ezzel én is éltem, mert ekkoriban kezdtem bele néhány itthoni projektbe és a nagyobb barkácsáruházaknál vásároltam ezt-azt. Emlékszem, hogy március közepén még nyitva voltak a boltok, de március végétől kb. május elejéig csak a curbside pickup volt az egyetlen lehetőség a pénzköltésre.

Beutazási tilalom

Ezzel párhuzamosan a szövetségi kormány (mert ez az ő hatásköre) márciusban széleskörű beutazási tilalmat vezetett be, mely például az USA és Kanada közötti teherforgalmat nem érintette, de a jelenleg is érvényes szabályok szerint Kanadába csak állampolgárok és állandó lakosok utazhatnak be (később ezt bővítették más vízum kategóriákkal, mint a tanuló vízum, munkavállalási engedély). Ezen felül „csak” azok az USA állampolgárok léphetnek be, akik ezt alapos okkal teszik (essential travel).

Az, hogy mi az essential travel, azóta sem került részletezésre a halandók számára. A nyilvános leírásból lehet tudni, hogy például egy közvetlen hozzátartozó beutazhat, hogy ápolja a beteg családtagját, vagy például azok az egészségügyi dolgozók, akik a határ másik oldalán vállaltak munkát, ők kölcsönösen oda-vissza utazhatnak.

A Canada Border Security Agency állítólag rendelkezik egy 28 oldalas leírással, ami alapján a határőrök egyesével eldöntik, hogy az adott személy beléphet-e az országba.

Ez a bizonytalan helyzet szerintem szándékosan lett így kialakítva, mert a legtöbben inkább el sem indulnak, ha fennáll a kockázata, hogy egy fél napos repülés után esetleg már fordulhatnak is vissza az indulási országba és az utazások számának visszafogása pont az, amit a kanadai szövetségi kormányzat szeretne elérni.

Ennek ellenére hallottam a napokban olyat, hogy Kanadában élő magyarokat rokonok látogatnak éppen, akik amúgy nem minősülnek közvetlen családtagnak.

Valahogy bejutottak, és az ő esetükben állítólag azt kérdezték meg a kanadai határon, hogy tudják-e elkülöníteni magukat és tudnak-e majd ételt rendelni maguknak.

De az internet tele van olyan történetekkel, melyek arról szólnak, hogy USA-ból utazó, nem kanadai állampolgár családtagokat fordítottak vissza a határon ilyen-olyan okok miatt.

Egyébként a kanadai lakosok nagy része továbbra is támogatja, sőt követeli a beutazási tilalom hosszú távú fenntartását, tekintettel arra, hogy az USA-ban éppen újra elszabadulni látszik a járvány. Nem lennék meglepve, ha a jelenlegi korlátozások egészen a működő védőoltások megjelenéséig fennmaradnának.

Fokozatos lazítás májustól – Phase1

Ontarióban a Phase1 nyitás május elején indult azzal, hogy fokozatosan bővítették azon kiskereskedelmi boltok listáját, akik kinyithattak, de még mindig csak a curbside pick-up-ot engedélyezték. Akkoriban indultak újra bizonyos kevésbé rizikós szolgáltatások is, mint a kertészeti vállalkozások és az építőipar.

Május közepén (Viktória nap környékén) kinyitottak a tartományi partok (provincial parks), ahol a saját tapasztalatom alapján hirtelen nagyon sokan lettek (Veszélyes lazulás Ontarióban), majd később a tömeg némileg enyhült, amikor május végétől a helyi természetvédelmi területek is kinyitották a kapuikat és a látogatható parkok száma növekedett.

Ezen a ponton lehetne hosszasan írni arról, hogy Kanada területileg nagy ország és az amúgy teljesen logikus jogrend szerint a tartományok jórészt maguk határozták meg, hogy milyen fokú korlátozásokat vezettek be és azokat mikor és hogyan oldották fel. Ezekről az egyedi szabályokról nem tudok sok részletet, mert csak azokat a híreket követtem, amiket a CBC országos szinten tett közzé:

Szinte minden tartomány korlátozta (Kanadán belül!) a szabad mozgást azzal, hogy megtiltották a tartományi határ átlépését. Ez a család pl a Quebec-New Brunswick határ két oldalán élt egymástól 80 méterre, de még június elején (!) sem láthatták egymást.

A szabad utazást tiltó rendelkezések azóta vagy megszűntek, vagy enyhültek, de ontariói lakosként én még mindig „önkaraténbe” kerülnék két hétre, ha az Atlanti tartományok egyikébe vagy Manitobába utaznék.

Illetve lennének nehézségeim, ha British Columbiába szeretnék utazni, mivel a hotelek, motelek, stb. ott kötelezően zárva tartanak, mivel a tartomány vezetése még mindig vissza akarja fogni a kockázatot jelentő belföldi turizmust.

De vannak ellenkező példák is, Quebec egy időben Kanadán belül is kiemelkedően fertőzött volt, ennek ellenére a kormányzat a szakszervezeti és szülői tiltakozás ellenére május közepén – az akkor még fertőzöttebb Montreál kivételével – újranyitotta a francia nyelvű iskolák nagy részét.

Az osztálylétszámok minimálisak, a gyerekek részidőben tanulnak és ezért váltják egymást, de a tapasztalatok egy hónapja állítólag kedvezőek voltak és minimális számú gyermeknél és személyzetnél találtak fertőzést.

Lazítás – Phase2

De vissza a mába és nézzük meg, hogy Ontarióban ma mi a helyzet. Jelenleg a Phase2 szakaszban vagyunk és néhány fertőzöttebb régió kivételével (Greater Toronto Area, Hamilton, Niagara, Haldimand-Norfolk, Lambton and Windsor-Essex) július 17-én lépünk az enyhébb Phase3-be.

De ennek ellenére július 13-tól kötelező maszkot viselni Ontarióban a közös használatú terekben, beleértve a boltokat, irodákat, társasházak közös használatú részeit (lobby, lift).

A héten bicajoztam a városban és láttam maszk nélküli embereket kilépni társasházakból, de a boltokban az eddig kötelezés nélkül is a legtöbben hordták a maszkot.

A boltok egyébként nyitva vannak, de ahol én jártam ott fenntartották a korábban bevezetett létszámkorlátozást. Ez azt jelenti, hogy sorba kell állnod az utcán, ha egy ember kijött, akkor bemehetsz.

A rendet általában fiatal (vélhetően nyári munkás) dolgozók felügyelik és a nagy forgalmú boltoknál van valaki, aki változó hatékonysággal, de fertőtleníti a bevásárló kocsikat a bejáratnál.

A parkok nyitva vannak, kosarazni vagy baseball-t játszani már lehet, de a játszóterek még mindig zárva vannak. A Phase3-ben nyitnak a játszóterek, a fiunk nagyon lelkes, mi kevésbé.

Egyébként az elmúlt hetek kánikulai időjárása miatt a városi splash padek nyitva vannak, tegnap voltunk az egyiken, ahol a splash pad kerítéssel körbe volt kerítve és a személyzet felügyelte a létszámkorlátozás betartását (20 gyerek lehet bent egyszerre).

A tartományi parkokban lehet már kempingezni, a WC-k nyitva vannak és barátok mondták, hogy óránként takarítják őket, de a zuhanyzókat zárva tartják, fürödni a táborhelyen sem lehet, mert a „szürke” vizet nem öntheted a földre.

Vannak olyan természetvédelmi területek, például a Torontóhoz közeli és ezért általában elég zsúfult Halton Parks, ahol a létszámot korlátozzák és ezért csak online lehet belépőt foglalni.

De például a mi környékünkön a Grand River Parks elég rosszul kezeli a helyzetet. Létszámkorlátozás nincsen és ezért mikor a Canada Day-en voltunk strandolni a Guelph Lake-n délutánra nagyon sokan lettek. De erre számítva korán mentük és kora délután hazajöttünk.

A Phase3 bevezetéséig még él a szabály, hogy egyszerre maximum 10 ember érintkezhet egymással, a távolságtartási szabályok betartásával. Phase3-ben ez a létszám 50 emberre nő.

Baráti összejövetel tehát már most lehetséges, de csak korlátozott létszámban. Ez a mi esetükben ez azt jelenti, hogy 3 baráti családdal kapcsolatban vagyunk (egyszerre eggyel), de mindig vagy parkban vagy teraszon találkozunk. A gyerekek persze keverednek, mert nekik nehéz korlátokat szabni.

A kocsmák jelenleg nincsenek nyitva, az éttermeknek csak a teraszán lehet étkezni (több étterem ezzel a lehetőséggel sem él és csak elvitelre lehet rendelni), de Phase3-ben már lehet bent is fogyasztani a távolságtartási szabályok betartásával.

Például abban a torontói bárban, ahol 450-en is elférnek, egyelőre 50-en lehetnek majd egy időben és más korlátozó szabályok lesznek, tehát nem lehet a pultnál rendelni, le kell ülni és onnan nem lehet elmozdulni, stb.

A fenti lista alapján én úgy érzem, hogy Ontarióban, de úgy általában Kanadában sokkal lassabban nyitottak, mint Európa sok országában (beleértve Magyarországot) és később sem dobták a gyeplőt a lovak közé és azzal pedig szerencséje van az országnak, hogy a szabályok betartásában Kanada lakossága amúgy is sokkal jobban áll a világ nagy részénél.

A Phase3 lazítások miatt én személy szerint viszont aggódom. Értem, hogy a gazdaságot nyitni kell, de mennyit ad a GDP-hez a kocsmák / éttermek / edzőtermek kinyitása? Tényleg érdemes kockáztatni az őszi-téli időszak előtt?

Így esetleg nem egy elhanyagolható szintről indulunk szeptemberben, amikor kinyitnak az iskolák, hanem már augusztusban megindul a betegek számának növekedése, amire az iskolák miatti keveredés rátesz egy lapáttal.

Lezárásként azt azonban meg kell jegyeznem, hogy Doug Ford konzervatív kormányát (Ontario) – több ok miatt – eddig nem sokra becsültem, de nagyon értékelem azt, ahogy a nyilvánvaló nyomás ellenére eddig képesek voltak ellenállni a gazdasági és más lobbiérdekeknek és csak nagyon óvatosan nyitottak.

Szövetségi szinten pedig becsülöm, hogy a kiemelt USA-kapcsolat ellenére a határ még mindig (nagyjából) zárva van.

Ezeknek megfontolt nyitási (illetve inkább zárva tartási) szabályoknak köszönhetően Kanadában összességében alacsony szinten áll a napi új esetek száma, illetve a legtöbb napon kis mértékben még csökkenők is a mutatók.

Remélhetőleg ez a trend a Phase3 nyitás ellenére is így marad egészen addig, míg megjelennek a mostanában nagyon is beharangozott védőoltások.”

Ha szívesen olvasnál még a kanadai hétköznapokról, látogass el a Juharszirup blogra!

Kanada vagy Új-Zéland?

(Fotó: pixabay.com/geralt)

Share.

About Author

Leave A Reply