Egyre több brit lép le az országból

0

Nagyon megugrott az Egyesült Királyságból az Európai Unió országaiba kivándorló britek száma az elmúlt években. Emellett rengetegen veszik fel valamelyik tagállam állampolgárságát is. Az ok elég nyilvánvaló.

Az OECD és az Eurostat adatai azt mutatják, hogy a Brexit-népszavazás óta 30 százalékkal nőtt meg azon brit állampolgárok száma, akik úgy gondolják, jobb lesz nekik valamelyik uniós tagállamban.

Mást is megmutatnak a számok, mégpedig azt, hogy e 30 százaléknak a fele a referendum utáni három hónapban döntött a távozás mellett, azaz 2016 nyarán és őszén volt egy nagy nekikeseredés.

A brit Guardian által megszerzett tanulmány szerint 500 százalékkal nőtt azoknak a száma, akik nem csak elköltöztek, hanem utána felvették egy másik uniós tagország állampolgárságát.

A legnagyobb, 2000 százalékos (!) emelkedést Németországban tapasztalták, ahol 31 600 brit lett állampolgár a népszavazás óta.

„Ezek az emelkedések olyan mértékűek, amiket jellemzően csak egy nagyobb gazdasági vagy politikai válság szokott előidézni egy országban” – magyarázta a brit lapnak Daniel Auer, az Oxford Egyetem berlini tagozatának és a Berlini Társadalomtudományi Központjának oktatója, a tanulmány társszerzője.

Több kockázatot vállalnak

„Az egyéni interjúkból leszűrt másik fontos megállapításunk, hogy a Brexithez kapcsolód empirikus, azaz tapasztalaton alapuló bizonyság csökkentette a megfontoltságot és a tiszta gondolkodást a döntéshozatal terén, növelve az impulzív, spontán kockázatvállalást” – tette hozzá Daniel Auer.

„Messze a Brexit volt a leginkább uralkodó tényező a kivándorlással kapcsolatos döntések terén 2016 óta. Sokan döntöttek azért a kivándorlás mellett, hogy ezzel megóvják magukat a Brexit legnegatívabb hatásaitól” – fogalmaz a jelentés.

A brit állampolgárok számára a legnagyobb veszteséget természetesen az EU-n belüli szabad költözés és munkavállalás, valamint a határokon átívelő szolgáltatások nyújtásának megszűnése vagy jelentős nehezedése jelenti.

Spanyolok, franciák és németek

Szám szerint a legnagyobb emelkedés Spanyolországban volt tapasztalható, ahol mintegy 380 ezer brit él a becslések szerint. Persze mivel különösebb bejelentkezési kötelezettség nem volt, ezért pontos számot nem nagyon lehet mondani (jellemző, hogy 2008 és 2015 között hivatalosan átlagosan évente 2300-an vándoroltak be az országba az Egyesült Királyságból). A népszavazás után ez a szám az ötszörösére ugrott, 2016-2018 között 21 250-en jelentkeztek be.

Jellemző, hogy a népszerűségi lista második helyén álló Franciaországba (ahol nem kötelező regisztrálni az uniós állampolgároknak) 2008-2015 között évente alig ötszázan jelentkeztek be hivatalosan. Ez a szám a referendum után a tízszeresére emelkedett.

Érdekes a német helyzet, ahol 2015-ben hivatalosan 622 brit állampolgár volt kettős állampolgár. Négy évvel később ez a szám elérte a 14 600-at, ami brutális emelkedés.

Éppenséggel az sem kevés, hogy a Brexit-népszavazást követő három évben 31 600-an jelentkeztek német állampolgárságért (és kapták is meg), idén ehhez még várhatóan 15 ezren (!) csatlakoznak. Összességében az országban élő 120 ezer brit felének lehet német állampolgársága az év végére.

Bevállalták a kockázatot

A tanulmányhoz készített, Németországban élő brit határátkelőkkel készített interjúkból kiderült, hogy a költözés sokan nagyon kockázatosnak élték meg, de úgy voltak vele, hogy bevállalják cserébe a jövő biztonságáért és a 27 ország nyújtotta munkavállalási lehetőségekért érdemes bevállalni.

Az állampolgárság felvétele természetesen nem csak technikai kérdés, elköteleződést is jelent a társadalmi integráció irányába, aminek része a nyelvtanulás és a közösségbe illeszkedés.

„Új társadalmi integrációt figyelhetünk meg, valamint annak újrafogalmazását, mit jelent európai britnek lenni. Tavaly a törökök mögött a britek közül lettek legtöbben német állampolgárok, megelőzve a lengyeleket, a románokat, az irakiakat és a szíreket” – hívta fel a figyelmet egy érdekességre Daniel Tetlow társszerző.

„El kell mennünk, mielőtt a dolgok rosszabbra fordulnak”

Andreas Mitchell és családja 2018-ban költözött Skóciából Németországba, amikor a 20 éves fiatalember a leukémia egy típusával diagnosztizálták és attól tartottak, a Brexit gondot okozhat majd a kezelések vagy akár a gyógyszerellátás terén.

„A referendum után mintegy fél évvel állapították meg nálam a betegséget. Kaptam kezelést, de az állapotom az évek múltán romolhat, ezért úgy döntöttünk, el kell mennünk, mielőtt a dolgok rosszabbra fordulnak” – mesélte Andreas.

„Attól tartottunk, hogy egy kemény Brexit esetén a határellenőrzések miatt zavar keletkezhet a gyógyszerellátásban, a kezelésem hátrébb szorulhat és akár két-három hét csúszás is előfordulhat. Márpedig leukémiával nincs ennyi ideje az embernek” – tette hozzá.

„Az is kérdés volt, hogy ha maradunk, milyen gyorsan romlik majd a családom anyagi helyzete. Aberdeenben az üzemanyag ára szinte naponta emelkedett, miközben a kezelésem esetleges csúszásának veszélye is felmerült” – mondta Andreas.

Német születésű édesanyja, Uschi, azt mondta, imádták a skóciai életüket és az otthonukat, hiányzik a család és a barátok, de a város és környéke jelentősen megváltozott a Brexit óta.

Lehetséges célpontként felmerült Írország és Olaszország is, de Uschi végül Németországból kapott ajánlatot, így oda költöztek.

Fordított szülészeti „turizmus”

Share.

About Author

Leave A Reply