Egyél (nagyon) büdöset!

0

Az, hogy szereti-e az ember a tofut, ízlés kérdése. Manapság azért már nem számít ritkaságnak a nyugati féltekén sem, ugyanakkor van egy olyan speciális(an büdös) változata, amin azért erősen elgondolkodnánk, hogy megkóstoljuk-e. A Szecsuán blog szerzője éppen Changshában járt, ahol ezt az érdkességet fogyasztják, kísérjük el a kalandra!

„De miről is van szó?

A tofut magát valószínűleg nem kell bemutatni, ma már a nyugati világban sem számít kuriózumnak, a keleti konyhákban meg hagyományosan fontos fehérjeforrás.

Rendszerint teljesen semleges, vagy enyhe, de mindenképp kellemes illatot árasztó formában szokás elkészíteni – hogy kinek mennyire jön be, az alighanem ízlés kérdése, no meg elkészítésé is, hiszen elég sok féle, fajta tofu létezik a nem büdös fajtákból is.

A büdös tofu, vagy chou doufu egy igen karakteres darab. Titka az erjesztésben rejlik. Lényegében a normális tofut hagyják kissé fermentálódni, s a végeredmény már messziről érezhető.

Hogy a szag mihez hasonlítható, az megint egy megosztó kérdés. Egyesek rothadó szeméthez, mások lábszaghoz hasonlatosnak tartják, én nem nagyon tudnám szavakba önteni, de annyi egészen biztos, hogy egy masszívan kellemetlen bűz.

Ma Changshában a konferencia ebédszünetében lettünk megvendégelve, s természetesen akkor már rendeltek az emlegetett étekből is. A changshai verzió színe sem nagyon csalogató, de egye fene alapon belekóstoltam.

Az eddig hallott infóimmal összhangban az íze tényleg nem rossz. Nem vagyok kifejezetten tofurajongó, így ez a verzió sem hozta meg a kedvemet ahhoz, hogy sűrűn egyek, így a magam részéről leginkább annyit tudok kijelenteni, hogy fogyasztható. De szaglászni azért nem nagyon szabad.

A kaja eredetéről több mendemonda is fennmaradt, a lényege mindegyiknek az, hogy valami baleset folytán alkották meg, a friss, normális tofuról elfelejtkezve. A legendák szerint aztán valahogy észlelték, hogy egy kissé elkezdett érni az anyag, de azért megkóstolták, s csodák csodájára még ehetőnek bizonyult.

Hogy a sztorik valóságalapja mennyi, az ma már nem ellenőrizhető, de akár igaz is lehet. S a véletlen elkészítést még meg is értem, de azt már jóval kevésbé, hogy azóta szánt szándékkal is gyártják ezt a finomságot. Annyit nem hiszem, hogy hozzátesz ízben a fermentálás, hogy ez feledtetni tudja az illatot.

Büdös tofut nem most látok először. Kínában mindenfelé lehet kapni, főleg utcai kifőzdékben, s már messziről kiszagolható. Fengjie központjában is volt egy állandóan ezt készítő stand, bűzlött is az Új Évszázad bevásárlóközpont környéke rendesen.

Éttermekben ezzel ellentétben ritkábban adják, gondolom a meghatározó aroma miatt. Amennyiben mégis, kevésbé büdösre csinálják. Valószínűleg ez is adott némi erőt, hogy ma megkóstoljam.”

A teljes posztot további fotókkal itt találod, nézd meg, hátha… 🙂

Share.

About Author

Leave A Reply