Egyedül külföldön karácsonykor

0

Egyedül lenni sosem jó (bár néha nem olyan nagy baj, és van, aki kifejezetten szereti), fokozottan igaz ez ünnepek idején. Hogyan dolgozzuk fel ezt a helyzetet? Ebben segít Szűcs Nóra pszichológus. (Arról, hogy mire számíts hazalátogatáskor, itt írt.)

„Most azokhoz szeretnék szólni, akik egyedül töltik a karácsonyt külföldön, és ezt nem örömmel, semlegesen vagy a felnőtté válásuk ünnepléseként élik meg, hanem szomorúan, esetleg bosszankodva, az egyedül töltött karácsonyi napoktól rettegve.

A magyar kultúrában szorosan összefonódik a karácsony a családdal való együttléttel, ezért természetes, ha félelemmel és szomorúsággal tölt el minket, ha az ünnepeket egyedül fogjuk eltölteni. Főleg, ha ezt egy olyan országban tesszük, amelynek a kultúrájában idegenül mozgunk. Mit tehetünk, hogy kellemesebbé tegyük ezeket a napokat?

A szomorú, búslakodó, netalántán önmagunkat sajnáló énünket érdemes egy picit „becsomagolni”, és félretenni. Persze, nagyon sok érdekes felfedezést tehetünk, ahogy önmagunkat egyedül otthon ülve boncolgatjuk és azon morfondírozunk, hol rontottuk el, mit fogunk legközelebb másképp tenni, de azért, szerintem, jobb ezeket a napokat picit vidámabban eltölteni. Ajánlok helyette másik két én-állapotot, amelyek viszont hasznosak lehetnek.

Elő a felfedező énünkkel!

Az egyik a bennünk lakó kreatív, felfedező, mindenre kíváncsi és a világot megismerni vágyó gyerek előhívása. Ha már ismeretlen kultúrában vagyunk, és nem tudjuk, hogyan ünneplik a karácsonyt az ausztrálok, az angolok, a kínaiak, a brazilok, stb. akkor nosza, menjünk és ismerjük meg őket!

Gyűjtsünk információt, milyen ételeket esznek; melyik nap, hány órakor és kivel ünnepelnek, a legszebb ruhájukat öltik-e fel vagy inkább kényelmes otthonkában ülnek az asztal körül; melyek a hagyományos karácsonyi filmjeik és zenéjük?

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Milyen izgalmas, hogy mennyiféleképpen lehet a karácsonyt megünnepelni! Szóval, nyugodtan fogadjuk el a szomszéd, a kolléga, a barátok meghívását. Ha meghívtak minket, tényleg szívesen látnak minket karácsonykor, nem kell attól tartani, hogy zavarnánk őket.

Sőt, ha tökélyre szeretnénk fejleszteni a különböző karácsonyi szokások felkutatását, akár saját karácsonyi vacsorát is rendezhetünk a hozzánk hasonlóan egyedül ünneplő emberekkel.

Mennyi ismeretség, és blogbejegyzés, „like” és köszönet születhet belőle, ahogy érdekes tapasztalatainkat megosztjuk a többi ismerősünkkel, és a meghívott vendégek hálája nyomán!

Egy kis gondoskodás senkinek sem árt

Néha a kíváncsi és a felfedező énünk túl nagy ugrást jelent a szomorú énünkhöz képest, ilyenkor jön jól a gondoskodó énünk szerint való világszemlélet, a karácsony úgyis a szeretet és a gondoskodás időszaka, nem igaz?

Kétféleképpen is kiélhetjük a gondoskodó énünket: saját magunk és/vagy másik felé is. Ha az előbbit választjuk, gondoljuk végig, hogy mi esne igazán jól nekünk ebben a pillanatban: egy pihepuha takaró, egy jó könyv, egy buli, zenehallgatás, finom ínycsiklandó sütemény? Hát akkor, itt az alkalom, hogy megadjuk mindezt magunkat és igazi kényeztetésben legyen részünk! De az is tökéletes, ha előveszünk egy szép emléket, és újra átéljük, visszaemlékezünk rá.

Ha inkább mások felé szeretnénk a bennünk lakó gondoskodó anyát megélni, akkor keljünk fel, és kopogtassunk be a szomszéd nénihez egy tányér karácsonyi süteménnyel, vagy kapcsoljuk be a számítógépet, és nézzünk utána az interneten, hol keresnek karácsonykor önkénteseket.

Valahol azt olvastam, meg kell találni azt a csatornát, ahol a bennünk rejlő érzelmeket kiengedhetjük és megélhetjük. Teljes mértékben egyet értek. Igaz ez a pozitív, csakúgy mint a negatív érzelmekre. A karácsony az érzelmekről szól, ezért különösen fontos lehet, hogy a felszínre engedjük őket. Ne feszítsenek, és ne romboljanak minket.

Tanács szomorú percekre

Végezetül egy tipp azokra a percekre, amikor nem működik sem a felfedező gyerek-énünk, sem pedig a gondoskodó anyai énünk előhívása (mert vannak ilyen percek is, és semmi baj velük).

Ilyenkor egyszerűen hagyjuk, hogy megtörténjenek ezek a szomorú percek, nem kell nekik túl nagy jelentőséget tulajdonítani, majd elmúlnak. Ahogy jöttek, úgy el is mennek.

Nem követtünk el semmi rosszat, nem vagyunk sem rosszabbak vagy jobbak csak azért, mert egyedül vagyunk karácsonykor, és azért sem, mert szomorúak vagyunk karácsonykor.

Ha végképp úgy érezzük, elönt minket a melankólia érdemes elővenni egy tollat és papírt (modernebbek előveszik az okostelefonuk jegyzetkészítési applikációját), és kiírni magunkból minden gondolatot, érzelmet.”

Ha érdekesnek találtad az írást, látogass el Nóra oldalára!

Külföldre húz a zsebed, de nem találsz munkát? Keress és találj itt!

Share.

About Author

Leave A Reply