Egy új időszámítás kezdete

0

2020 egyszerre volt nagyon egyhangú és rendkívül intenzív év Verának Luxembourgban. Az első fele a terhesség, a második fele a babázás jegyében telt, és az egészet belengte a hol erősödő, hol gyengülő vírusaggodalom.

„Kivéve a január-februárt, amikor még részben nem is lehetett hallani a koronáról, részben meg már lehetett, de Európa még nem volt érintett.

A tavasz a (ha nem is jóleső, de azért semmiképp sem nagyon kellemetlen) borzongás és hitetlenkedés jegyében telt: határzár, kijárási tilalom, meg eleve, egy új és ismeretlen vírus, hát ilyenekről az (elkényeztetett, európai, megfelelő korba született stb.) ember – hálistennek! – csak regényekben vagy max. a törikönyvben olvas. Ilyenek egyszerűen nem történnek a 21. században.

Mindennap olvastuk, hány új beteg van Luxemburgban, fix program volt a kormányzati koronaoldal csekkolása esténként fél 6 és 6 között, mert akkor frissítették mindig a számokat (ez is mi már, hogy ilyen pontosan emlékszem erre).

Hasonlítgatások: és Magyarországon hány új beteg van? Sőt, egy ideig mindennap néztem az Operatív Törzs sajtótájékoztatóit (minek?). Ez már asszem akkor volt, amikor gyesen voltam, úgyhogy annyi mentségem van, hogy nem volt jobb dolgom. Meg azért akkor ez volt A Beszédtéma. Az újdonság varázsa, ugye.

Aztán egyre kézzelfoghatóvá és frusztrálóbbá vált a dolog: elmaradtak utazások, B. nem jöhetett velem az ultrahangokra, a látogatók mégse jöhettek hozzánk, nem volt kórus, és ami a legrosszabb volt (még mindig az, bár talán kevésbé): az egésznek nem látszott a vége.

Nekem új időszámítás kezdődött először április végén, amikor gyesre mentem, ott volt kilenc hét, amíg semmi dolgom nem volt, az időjárás viszont gyönyörű volt, rengeteget kirándultunk, már elég hosszúak voltak a nappalok ahhoz, hogy amikor B. befejezte a home office-t, még órákra el lehessen menni bolyongani a virágillatba(n), szóval idilli volt, és valamennyire kárpótolt a füstbe ment terveinkért.

Közben sok tevékenység áttevődött az online térbe, ami sokat segített a józan eszem megőrzésében (pl. online tolmácsolás, online társasozás, „barátnőzés”…).

Nyár elejére enyhült annyira a vírushelyzet, hogy a partnerek újra látogathatták a frissen szült kismamákat és frissen született babáikat a kórházban, ez nagyon nagy megkönnyebbülés volt.

De például kóruspróbákról szó se lehetett továbbra sem, egyrészt a próbahelyszínünk nem nyitott ki, másrészt a kórus túlnyomó része 65+, harmadrészt az éneklés az egyik legveszélyesebb tevékenység, szóval legfeljebb szabadtéren lehetett volna valamit csinálni, de azt mire megszerveztük volna (kb. szeptember elején, ha jól emlékszem), megérkezett a sokkal keményebb második hullám.

Aztán június végén megszületett Dani, és egyszerre megállt és elkezdett rohanni az idő. Az azóta eltelt bő félévet egy pillanatnak érzem, a fejemben szeptember környéke van, miközben a napok néha csigalassan vánszorognak. Minden nap egyforma és mégsincs két egyforma nap.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni.

A világ legértékesebb útlevelei

Share.

About Author

Leave A Reply