Egy orvos vallomása hálapénzről és elvándorlásról

0

Az egészségügy szinte minden szereplőjénél napi téma a külföldi munkavállalás. Mindez nem véletlen, legalábbis egy rezidens szerint. Nincs egyedül a véleményével, amit az is mutat, hogy az ország négy egyeteme ötöd- és hatodéves orvostanhallgatójának 40 százaléka tervezi, hogy rövidebb-hosszabb időre külföldön keresné a boldogulását.

Egyikük, László rezidensként dolgozik az egyik klinikán. Szerinte a külföldi célországokban „akadálymentes” a rosszabb technológiai adottságú országokból érkező, így viszont el nem kényelmesedett, jó munkamorálú és pénzügyileg is nyilván motivált munkavállalók becsatornázása az ottani rendszerbe.

Nem kell meglepődni, hogy a Magyarországon sokszor érthetetlen módon lenézett szakterületek képviselői, és akik nem tudtak hálapénzrendszerrel azonosulni, már lezárták életük Magyarországon töltött szakaszát és új életet kezdtek nyugaton.

Külföldre költöznél, de nincs munkád? Válogass a Határátkelőn!

László szerint a hálapénzre a politikusok és a magyar lakosság egy része egyfajta adózatlan cafeteriaként tekint, pedig ez szerinte nem más, mint „puha korrupció”, és a pénzt a beteg nem hálából adja, hanem abból a csalfa reményből, hogy abból a pénzből majd az orvos jobb ellátást teremt neki.

Csakhogy ami mindössze elérhető a paraszolvenciával, az a várólistán való előbbre jutás, vagy, hogy az orvos talán többször ránéz a betegre az osztályon, vagy, hogy nem „felejti el” ráírni a zárójelentésre a kontrollvizsgálat időpontját. Így a hálapénz nem hálapénz, hanem előnyszerzés/félelempénz az ő olvasatában – olvasható az Átlátszó Országszerte blogján.

A hálapénzrendszer szerinte az abban érintett szakterületek szakképzését is tönkretette, ezért lett hiányszakma a sebészet, ugyanis a fiatalok nem jutnak operálási lehetőséghez.

„Nem azért tanultam, hogy nélkülözzek”

Share.

About Author

Leave A Reply