Egy Magyarországon ragadt határátkelő vallomása

1

Péter önhibáján és akaratán kívül kényszerült több hónapra Magyarországon maradni, ami 13 év külföldi lét után kifejezetten érdekes tapasztalatokat hozott számára. Azon is elgondolkodott, milyen érzés ma magyarnak lenni.

„Felbosszantottam magam. Igaz értelmetlenül, de nagyon csúnyán! Tizenhárom éve költöztem el az országból, most még is úgy alakult egy faramuci helyzet során, hogy csak Magyarországra tudtam jönni.

Munkám nagyon sok utazással jár és két út között bezárt sorra zártak be előttem az országok. Ilyenkor szinte csak egyet tehet az ember: oda megy, ahová az útlevele szól, máshová az esélyek elhanyagolhatók, vagy ha akad is, meglehetősen kockázatos.

Magyarországon ragadva

Már pár hete vissza kellett volna mennem, de rajtam kívülálló okok miatt csúszik az indulás, igy elmondhatom, hogy az elmúlt évtizedben a legtöbb időt most töltöm Magyarországon. Kereken fél éve vagyok itthon. Az állásom eddig megvárt, elvileg megyek is vissza, de ez most nevezet patthelyzet, amikor türelmesnek kell lenni.

Az ember pihen és feltöltődik, tanul, olvas, családnak, rokonoknak, barátoknak, hobbinak szentel időt. Habár nem ez terveztük be idénre, igyekszem úgy élni, hogy mindez ne legyen elvesztegetett korszak, ami egyszerűen elfolyik a semmire.

Mindemellett most végre volt időm leülni és úgy igazán hosszan, néha egy pohár bor mellett eltraccsolni egy délutánt rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel. Rendkívül feltölt egy jó beszélgetés.

Akár az, amikor ugyan ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk, máskor meg a lehetőség megélni a másik ember gondolatvilágát és elképzeléseit. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy minden egyértelműen úgy történik, ahogy én gondolom, ezért is jók ezek a találkozások, kicsit újra kinyílok.

A gyors összefutások, ha nem is felszínesek, de sokszor nem kielégítőek. Egyszerűen ott az időkényszer és nem tudnak az emberek nyugodtan, meghitten beszélgetni, mert a kapkodás az egészre rányomja a bélyegét.

Habár elfogult vagyok, mert a szubjektív meglátásaim azzá tesznek, úgy gondoltam, hogy csak bennem túlzottan kritikus az itthonról kialakult kép az eltelt idő és a megtett utak tükrében.

Kicsit meglepetten láttam, hogy közel sem vagyok ezzel annyira egyedül, mint ahogy az megannyi beszélgetésből kiderült. Szakmám, szenvedélyem és hivatásom ugyanaz.

Értelmetlen mérgelődés

Anno azért mentem el, mert a világban úgy alakultak a dolgok, hogy ennek a gyakorlására máshol jobb és komolyabb lehetőségek léteznek. Nem azért, mert nem értettem egyet valamilyen politikai ideológiával vagy vezetéssel, persze ennek ellenére nem tudok egyetérteni azokkal a dolgokkal, amik és ahogy itthon mennek.

Habár úgy kezdtem, hogy nagyon felhúztam magam, be kellett látnom viszonylag gyorsan, hogy értelmetlenül fortyogok a méregtől és azon túl, hogy csak magamnak ártok vele, ha ezt folytatom, semmi mást nem fogok elérni.

Egyrészről mert változtatni úgy nem tudok, hogy leléptem. Na de aki itt maradt? Akinek soha nem állt szándékában, vagy lehetősége sem adatott meg elmenni? Aki nem csak az utóbbi fél évben él itthon? Velük mi a helyzet? Mert nekik már minden okuk megvan, vagy meglenne arra, hogy iszonyatosan mérgesek és elkeseredettek legyenek.

A baj csak az, hogy az emberek vagy hozzám hasonlóan elmennek, vagy csendben tűrnek, egy nagyon szűk réteg meg éppen ezért nagyon jól él és kiskirályként uralkodik rajtuk.

Minden beszélgetés során, amikor először szóba kerül, elhangzik, hogy ne politizáljunk, hagyjuk a politikát. Ezt követően előbb-utóbb, akarva-akaratlan felbukkan a téma valaminek kapcsán.

Ne politizáljunk! – hangzik az ismert mondat. Ne beszéljünk róla reggeli közben, utána ne beszéljünk róla az iskolában, majd ne beszéljünk róla a munkahelyen.

Ne beszéljünk politikáról munka utána a boltban, a chat-csoportban se, és kocsmában a sör mellett se tegyünk, majd ne beszéljünk róla otthon a családi asztalnál, hiszen olyan szép az este.

Na de mi az a mai Magyarországon, ami nem politika?

Felkelsz reggel, eltelik negyedóra és tessék: a reggeli fogmosás és müzli között olvastál valamit, ami színtiszta politika. Vagy végigpörgetted a Facebookot, amin csak bejön pár belájkolt oldalról valami, vagy a direktbe előre beállított szájtot nyitottál meg.

Na most, azt látom, hogy ma Magyarországon nem létezik olyan hírportál, amin úgy lehetne aktuális vagy közéleti eseményekről olvasni, hogy az ember kikerülje a kormánypárt vagy ellenzék manapság divatos kifejezéseit, mocskolódását, hazudozását, vagy bármit, amitől teljesen feleslegesen nő a vérnyomás.

Elindulsz munkába vagy iskolába. Tömegközlekedsz? Miért jön olyan ritkán, miért esik szét, miért van olyan állapotban? Miért kerül annyiba, amennyibe? Miért olyan pocsék az út alattunk, hogy kiesik a kezedből a könyv a buszon? -mind politika, hiszen ha nem elraknák a pénzt maguknak, ezt mind orvosolni lehetne.

Autóval mész? Hallgatod a rádiót, amin vagy valami reggeli sületlenség, vagy az éppen érkező friss hírek mennek, és ugyanott tartunk. Közben persze a dugó, a borzasztó állapotú utak végig ott lebegnek.

Tankolni is kéne, de ne most, majd szerdától, akkor hat forinttal esik a benzin ára, így 420 helyett csak 415-ért tankolhatsz, mert közben a hatból öt lett és ott is eszedbe jut, hogy vajon miért kerül itt ennyibe az üzemanyag, amikor nem egy országot ismerünk, ahol jóval reálisabbak az árak?!

Amikor megérkezel a munkahelyhez közeli parkolóba, pont az orrod előtt foglalták el az utolsó parkolóhelyet, amit Te már vagy négy egész másodperce kinéztél magadnak, sajátodnak érzed.

Ezért amikor az a másik oda hirtelen beáll, rögtön válogatott sértésekkel szapulod. Olyanokkal, amiket Te is a közéletből, kollégáktól, mindenféle média-forrásokból vettél fel.

Nem egyszerűen azt mondod, hogy rohadék, itt nem állsz meg. Színes magyar nyelv szlengszótárának az elmúlt pár évben frissített teljes változatát szórod rá, olyan emberre, kiről semmit nem tudsz és az egyetlen bűne ott és akkor annyi, hogy előnyösebb helyzetből ő állt be előbb a parkolóba. De ugye ne politizáljunk!

Az iskolában

Kiadós zötykölődés után beérsz az iskolába, ami aztán szigorúan politikamentes övezet, különben mehetsz a dirihez sorban állni, amiatt, amire igazából csak céloztál.

Nem beszélve a szeptembertől érkező iskolaőrökről, vajon ők mi célt szolgálnak (és kinek jelentenek, mit jelentenek) olyan neves iskolákban, ahol eddig nem is adódott probléma korábban, ami indokolttá tenné jelenlétüket?

Szóval beszélni róla tilos, mert ez iskola, de a tananyag, amit tanulsz, szigorúan és gondosan a politikusaink által kiválasztott ismerethalmaz. Mi az, amit tanulj, mi az, amiről tanulj, és mi az, amiről még véletlenül se hallj. Mondjuk ki hogyan tanítja a történelmet, mit emel ki, mit mond másként vagy mit nem említ egyáltalán?!

Másnap, ennek megfelelően add vissza felelet vagy dolgozat formájában, arra kapod az osztályzatot. Melyik költő milyen versét tanulod meg? Miért pont azt kell megtanulnod, miért az a fontos? És most éppen mire gondolt a költő ezzel a sorral? Ugye, mikor mire!

A szavak hangalakja és jelentése adott, a tehén is attól tehén, hogy tehén. Az persze megint más kérdés, hogy ha a tehén az őszi szélben a lankás lejtőkön sétálva füvet legelt, akkor ott mire gondolt a költő, azaz ezalatt az éppen aktuális korban milyen gondolatokat vagy dogmákat szeretnének belénk tápláltatni.

Nyilván az sem politika, hogy elsős és másodikos kisdiákoknak helyenként miért kapnak olyan órarendet, amikor hatodik meg hetedik óra után indulhatnak haza, amiből hulla fáradtan érkeznek, sírnak és már semmihez nincs kedvük.

Ahogy az sem, hogy a szülő éppen milyen sportra küldje el cseperedő gyermekét, mert éppen mi a kormány által támogatott, elvárt és ha esetleg kimagaslóan jó eredményeket érhetne el benne, akkor melyik az amiből megélhet vagy ellenkezőleg, éhenhal.

A munkahelyen

Ha dolgozni mentél és tipikus magyar mentalitású a munkahelyed, ott kuss a neved és csináld a dolgod, hiszen örülsz, hogy tudsz mit enni és félted az állásodat, de ennek a retorikának még véletlenül sincs semmi köze a jelen közéleti viselkedés formához.

Még véletlenül sem ezt mutatja és mondatja ma Magyarországon a politikai elit, hogy fogd be a szád, a véleményed nem érdekel. Ha olyan pozícióban dolgozol, ahol a felettesed szakmailag szinte nulla miközben a Te szakmai tudásod, tapasztalatod jóval több nála, de mégis ő kapta a pozíciót, az sem politika, hiszen honnan is látnánk ma itthon ezt az irreális példát?!

Mindeközben, ha valamin javítani tudnál, azt hatékonyabban, jobban el tudnád végezni, de amikor erre ötleteket hozol fel, azért megtorlás jár, annak sincs köze a politikához, hiszen nem ott látható az idilli eszme, hogy aki nem velünk, az ellenünk.

Nem ott mondják azt, hogy az és úgy legyen, ahogy és amikor én mondom. Vagy teljesen úgy és örülhetsz, vagy mehetsz a francba, mert a 90% úgy és 10% javaslat, az már az ellenünk kategóriába esik. Milyen építő, milyen konstruktív!

Iskola után a napköziben, vagy csak otthon lementek a játszótérre és játszani szeretnél a többiekkel, de nem mindenkivel engednek. Nem érted, hogy miért. Balhéznak, rosszak? Nem. Lopnak? Nem. Csúnyán beszélnek. Nem jobban, mint mások.

Kiderül, hogy az a kisfiú elég furcsa. Nem is a kisfiú furcsa, hanem az apukája és ezért nem játszhatsz vele. A másik kislánynak a bőrszínével nem stimmel valami.

Te nem érted ezt az egészet, mert kedves és cuki, de valamiért otthon abba az irányba terelnek, hogy inkább ne vele. Aztán ott van Ferike is. Róla nem tudunk szinte semmit, csak azt látni, hogy nem találja a helyét se fiúk, se lányok között.

Zárkózott és fél, lehet, hogy csak két emberi szóra lenne szüksége, mert otthon nem kapja meg, de Te inkább ne vele játssz, mert fura gyerek és nem szimpatikus. – Létezik-e az a hipotézis, hogy ez igenis kapcsolatban áll a jelenlegi politikával?

Munkahelyen a meleg kolléga háta mögött összesúgnak. Tudod, ő az. Finoman jön 1-2 sértő poén, ami jó esetben nem hall, vagy már belefáradt az egészbe és próbálja nem meghallani.

A színesbőrű kollégán már többeknek fennakad a szeme, ott páran már meg is jegyzik, hogy ők szentek és nekik soha, de soha semmi bajuk nincs másokkal, de kérem ez akkor is Magyarország.

Este a vacsoránál vagy a szüleid vagy a párod mondja azt, hogy ennél az asztalnál nincs politizálás, miközben a háttérben megy a híradó és ömlik a genny az ember arcába.

Tátott szájjal hallgatod, a migránst, a sorost, a libsit, a meleget, amit egy laza és üdítő félórás blokk zár le arról, hogy aznap kit hogyan és miért gyilkoltak meg. Mi meg csak pislogunk a nap végén, hogy ha mindenhol kéretlenül mondják és tolják a baromságot az arcunkba, akkor nekünk ugyan miért lehet véleményünk?

Minden politika

Eljutottunk oda, hogy politika az, ha tűzijátékot lőnek és az is, ha nem. Politika, hogy hova megyek nyaralni, politika, hogy mennyit keresek, politika, hogy milyen autóval járok és politika, hogy hány gyerekem legyen. Na ne!

Minden a rohadt politika körül forog itthon és ezek után nem lehet róla beszélni. Mármint kifejteni a véleményed, elmondani, ha valamivel nem értesz egyet.

Ahogy szépen megtanították, eljutottunk oda, hogy már azért is képes magyar ember a másik magyart utálni, hogy ha valamiről mást gondol, nem kell ehhez más vallás, bőrszín, vagy szexuális beállítottság. Számomra ez elmondhatatlanul szomorú, dühítő és gyalázatos. A gép forog (meg szegény Madách is forog, csak máshol), az alkotó pihen, a pofa meg befog.

Milyen érzés ma magyarnak lenni?

Mindezek után jött az a kérdés bennem, hogy milyen érzés ma magyarnak lenni?

1, Nagy-magyar-tudat(hasadás)

Hiszen, ha kérem, ha nem, megmondják, ki a magyar, és megmondják, hogy ki az igazi meg a jó magyar.

A magyar az már kokárdát hord március 15 előtt egy hónappal és április 15 után csak könnyes szemmel emeli le kiskabátjáról. Három, de inkább négy gyereket szül, továbbá van legalább kilenc unokája az igaz magyarnak.

Az a magyar, aki magyarul beszél, majd mégsem, hirtelen megváltozott valami és nem számít, hogy most milyen nyelven beszélsz, mert az a magyar, akinek majd a tizenhatodik unokája is magyarul fog beszélni. Már nem is nagyon tudom követni ezt a sok marhaságot.

Magyar az, aki elkötelezett a nemzet ügye iránt. – olvastam valahol. Na de mi a nemzet ügye és ki határozza meg, hogy mi a nemzet ügye?

Egy aktuálisan hatalmon lévő köpönyegforgató, saját zsebét töltő, hiteltelen ámde felkapaszkodott politikus mondaná meg, hogy mi is a nemzet ügye? Hát ez még viccnek is rossz, kérem, amikor nagyjából Széchenyi óta nem láttak errefelé egy nemzet érdekét a sajátja elé helyező államférfi, a büdös életbe!

Aki például elmegy az országból, az biztosan nem magyar, ellentétben egy olyan határon túlival, aki még sosem járt Magyarországon, ő bizton állíthatom, hogy a legnagyobb magyar.

Az egész kérdéskör hidegen is hagy odáig, amíg mondjuk egy innen messzi országban valamiféle céges vacsora keretei között nem találkozom egy másik hazánkfiával, akit korábban soha az életben nem láttam.

Töri is az angolt, ami éppen a közös nyelv, kemény akcentusáról ismerem fel, hogy nagyvalószínűséggel egy az anyanyelvünk és hogy segítsek neki a félig-kínos szituációban, udvariasan felajánlom, hogy fejezze ki magát magyarul mindaddig, amíg ez a társaságban nem veszi ki magát abszolút rosszul.

Mindezek után nem tudom miért, de idővel általában előkerül a kedvenc mondatom, ami nagyjából így hangzik: „Hát, mi ott (ahonnani éppen a delikvens) nagyobb magyarok vagyunk, mint Ti ott, tápos pestiek.”

Én meg csak nézek, hogy micsoda, hiszen egy órája nem ismerjük egymást és képes vagy ilyet benyögni? Miért? Mire fel? Komolyan sok ezer kilométerre mind attól, amit hátra hagytunk, ezt elő kell venni?

Nálam ez pontosan ugyanaz a kategória, mint a pénisz. Nekem is van, neked is van, neki is van és ez teljesen elfogadható biológia igy… de ha előveszed és az arcomba lóbálod, megetetem veled!

Itt talán a nagyobb baj mégis az, hogy én még nem tanultam meg jól reagálni ezekre a provokatív mondatokra. Ilyenkor mit kéne válaszolnom? Udvariasan, hogy hát valószínű, így igaz, habár sosem foglalkoztatott a kérdés.

Vagy az őszintét? Édes öcsém, ezt az egész farokméregetés számomra totálisan indifferens, de ha ez neked kell, vigyed, felőlem megkaphatod az évtized nagymagyarja kitüntetést. Vagy legyek bunkó, hogy észrevegye magát? Ügyes vagy. Plecsnit, kokárdát, díszmagyart vagy leszarom tablettát kérsz?

Továbbá nem magyar az, aki nem a jelenlegi kormányt támogatja, nem magyar, aki mást gondol, aki nem keresztény, aki nem heteroszexuális, akinek nem fehér a bőrszíne, vagy akinek simán más a véleménye, mint „nekik”.

Az se, aki elment az országból és máshol találta meg a saját szerencséjét -igy megalapozva az életét és megteremtve azt az egzisztenciát, aminek köszönhetően nem függ se politikailag se gazdaságilag a jelen magyar realitytől.

Az se magyar, akinek nem okoz görcsös fájdalmat Trianon, de leginkább az nem, aki nagyon szeretne már túl lenni ezen az egész kiamagyar-nagyMagyarország-vesszenTrianon szentháromságon.

Hogy jutottunk el oda, hogy egy magyarul beszélő, magyar anyanyelvű, magyar állampolgárnak megmondják, hogy ő magyar, nem magyar, netán igaz magyar-e? Ez csak nekem ennyire vérlázítóan gusztustalan?

Hogy jön ahhoz bármilyen politikai vezető, párt, szervezet, hogy erről ítélkezzen a XXI. században? Hogy jönnek ahhoz, hogy ezeket a demagóg, megosztó gondolatokat táplálják az emberekbe?

Hogy jönnek az emberek ahhoz, hogy azt higgyék, hogy ez jól van igy és hogy jön az ember szomszédja ahhoz, hogy megmondja a másik szomszédnak, hogy – szerinte- ő magyar-e vagy sem?!

2, Mindig meg akarnak védeni valamitől

Mintha valami folyamatos háborúban élne az ember. Meg akarnak védeni Brüsszeltől, Sorostól, az iszlámtól majd muzulmán menekültektől. Meg akarnak védeni a baloldaltól, a romlott nyugattól, északtól és mindenkitől, akitől nem kértem, hogy bárki is megvédjen.

Nem tudom, hogy ki, hogy van vele, de szerintem én el tudom dönteni, ha védelemre van szükségem. Tudom és látom, hogy a „tudatlanság: erő”, de a gond az, hogy nem nekem, hanem azoknak, akik minden áron irányítani akarják az embereket, akik nem mellesleg mindezt csendben tűrik.

Évekkel ezelőtt feltartóztattak a Keletiben pár ezer (?) embert, menekültek. Mutogatni és megfélemlíteni velük az embereket, hogy ez vár rátok, ha nem őket támogatják.

Gyorsan hatott az amúgy gusztustalan eszköz és a végeredmény valami irtózatosan félelmetes lett. Félnek és gyűlölködnek az emberek itthon. Félnek attól, ami kicsit is más, amit egy kicsit is nem értenek, és ami egy kicsit is nem fér bele az amúgy rettentő szűk komfortzónájukba.

Szomorú, de nem kell ehhez másnak lenni se szexuális beállítottságban, se etnikai hovatartozásban, se vallási hitekben. Magyar ember képes azért magyar embert utálni, mert a másik magyar ember ugyan arról a szinte jelentéktelen kérdésről mást gondol.

Egy ország, ahol mára a tolerancia fogalma totálisan ismeretlen, mert politikai vezetésünk szépen belesulykolta az emberekbe, hogy a tolerancia az liberális, a liberális az buzi.

Magyarul egy más gondolatokra is nyitott, értelmes ember, aki hajlandó több oldalt és érvet is meghallgatni, az nem toleráns, hanem szimplán buzi. A buzikat meg utálni kell, különben nem vagy igazmagyar és gyönyörűen körbeértünk. Tetszik, nem tetszik, úgy néz ki itt tartunk ma!

Most éppen a Covidtól akarnak megvédeni. A vírus brutális és megállíthatatlan veszélyt jelent ránk magyarokra, aminek a behurcolás az elsődleges gyarapodási formája.

Nem terjed focimeccsen és kórházban sem. Színházban se terjed meg iskolákban, óvodákban és munkahelyeken sem. Nem terjed továbbá nyáron a Balaton partján, strandokon és fürdőkben, de leginkább a NER érdekeltségű üdülőkben, hotelekben, éttermekben és szórakozóhelyen nem terjed.

És hol nem terjed még? Ahol nem tesztelnek. Hoppá, micsoda ötlet! Ahol nincs teszt, ott fertőzött sem vala, és a probléma megoldva 😉 Ellenben külföldről érkezik a halálos kór kíméletlenül, ezért ismét le kell zárni a határokat.

Véletlenül sem azért, hogy a túrizmust ellehetetlenítsék, és nem azért, hogy Budapestet kivéreztessék afféle büntetés gyanánt…

Miután egész Európában Magyarországon vásároltak legdrágábban lélegeztetőgépeket, ez igy már lejárt lemez. Egy kevés pénz bejöhet a tesztelésből, azért a döntés határozott és végleges, hogy csak itthon végzett tesztet fogadnak el.

Hát nem csodálatos, hogy igy akarnak megvédeni minket? Azt mondjuk nem tudom, hogyha egyszer végre lemegy, vagy legalább kicsit lecseng ez a vírus-mizéria-járvány, akkor mi kerül vissza a terítékre? Soros? Gyurcsány? Brüsszel? Migránsok? Libsik? Vagy csak a sorrendre lehet tippelni?!

3, Ami nem magyar, az fujj!

Persze ez sem igaz, hogy minden értéktelen lenne. Csupán, ami éppen nem egyezik a köpönyegforgató érdekekkel. Az iszlámtól meg menekültektől meg akarnak védeni, de a török elnök egy időben gyakrabban járt ide, mint bárki más, a muszlim Azerbajzsánnak meg úgyszintén a fenekét nyaljuk.

Egyikkel sincs semmi probléma, csak így már totál hiteltelen az egész. A sokadjára melegített káposztánál csak a sokadjára melegített orosz kapcsolataink az ízletesebbek.

Ami viszont egyértelműen rossz, az a Nyugat és az Észak. Ahol migránsok erőszakolnak szőke lányokat, ahol befogadják és oktatják a bevándorlót, és ahol egy teljesen más mentalitás uralkodik.

Persze, hogy rossz, hiszen rengeteg háztartás lehet, ahova a kormány médián kívül más hírforrás nem jut be, az mindezt a sok sületlenséget el is fogja hinni… és ami a legszomorúbb el is hiszik, és nem csak rettegnek a migránsoktól itthon, de véresen komolyan meg vannak győződve róla, hogy az mennyire egy veszélyes és valós veszélyforrás a mindennapokra nézve.

„Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”. És ha valaki esetleg nem? Hát az nyelveket és szakmát tanult, megtanult beilleszkedni, keresett jobb lehetőséget és elment. Vagy időszakosan vagy örökre, de elment.

Volt itt gyere-haza-fiatal program, de az nem igazán hatotta meg a tanult emberek nagy részét, ezért retorikát váltottak. Ezek után már egy egészen másfajta hangnemben nyilatkoztak; aki elment, nem magyar.

Aki elment, ne is jöjjön vissza. Aki magyar, az nem megy el, különben is, magyar ember csak Magyarországon érvényesülhet. Ha esetleg nem tudsz itthon érvényesülni az azért van, mert olyan alacsony kvalitásokkal rendelkezel, hogy bizonyosan csak egy hanyatló nyugati országban találod meg a számitásaid…

Ha a sugárban hányás itt még nem lenne elég messzire ívelő, akkor az mindenképpen növeli a belül uralkodó nyomást, hogy sajnálatos módon átvette egy réteg itthon ezt a stílust.

Azt nem tudom eldönteni, hogy ezen emberek szemében a magyar az simán felsőbbrendű, vagy egyszerűen savanyú a szőlő esete áll fenn. Tényleg nem tudom, de többször, több helyről hallottam, hallottuk.

Mindezek után azért csak megkérdezi az ember saját magától, hogy miért is jönne vissza? A szeretteinek van útlevele és szerencsére mozgathatók, innentől kezdve az utolsó józan érv is kiesett. Értem én, hogy ők itt vannak, de ez meg az én életem.

Álljál be a sorba, ahogy a többi. Fogd be a szád, mint a többi. Csináld úgy, mint a többi. Mindezt úgy, hogy pofára döntik el sokszor az osztályzatot, azt, hogy kit vesznek fel, hogy kit léptetnek elő, kinek az ötlete van elfogadva, sokszor a nevetségesnél is siralmasabb bérekért. Ezért nem érzem magam agyomotiválva gyerehazafiatalt játszani!

Valahogy úgy megszoktam a nyugit, a békét. Megszoktam, hogy nem kell zárnom a lakásom, se az autóm, hogy nem kell hallgatnom demagógiát és a munkahelyemen nem a kapcsolat rendszerem alapján döntenek rólam, hanem teljesítményem tükrében.

4, Semmihez semmi közöd, de nézd, ahogy vizet prédikálnak és bort isznak

Az országot, az embereket kivéreztetik és kiéheztetik. Lerabolják és felélik. Mindeközben annyit csepegtetnek, ami a minimumhoz éppen elégséges. Az állami szférában dolgozók nevetségesen kevés bérért dolgoznak, közben életünk, biztonságunk és jövőnk tőlük függ.

Nővérek, tanárok, rendőrök, tűzoltók, orvosok (az állami szférában, nem a magánpraxisban) és sorolhatnám végtelenségig. Eközben épülnek a stadionok, tűnnek el a milliárdok, megy a fényűzés, a magamutogatás.

A társadalmi rétegeket még jobban elválasztják egymástól és amíg az egyik örül, ha a hónap végéig szerényen ki tud jönni a pénzéből, addig a másik pofátlanul és teljesen primitív módon fitogtatja vagyonát.

Egy olyan ország lettünk, ahol a közterheket mindenkivel cipeltetik, de a hasznot, profitot egymás között osztják le. Olyan ország, ahol csak addig számítasz, amíg a szavazatod leadod, utána már kuss a neved.

Egy olyan ország, ahol senkit nem érdekel a véleményed, hatalmon lévő nem számoltatható el és mindez teljesen rendben van.

Egy olyan ország, ahol az egyetlen szempont a pénz, ahol mindent a lehető legdrágábban akarnak véghezvinni, amiből a lehető legtöbbet kaszálják, de a lehető legkevesebbet fizetik ki érte a munkásembernek.

Ahol vérlázítóan nagy számok mennek el beruházásokra, amiket évtizedekre titkosítanak, ahol az embereknek nincsen lehetősége azt mondani mindezekre, hogy álljon már meg a fáklyás menet egyszer és mindenkorra!

Igazából nem tudom eldönteni, hogy az emberek ennyire vágynának a békére vagy ennyire megalkuvók, vagy tényleg úgy gondolják, hogy amiket hallanak annyiszor hallották, hogy akkor biztos igaz.

Nem tudom, hogy azért mehet mindez végbe, mert ez a nép, ez a nemzet annyi szart kapott már a nyakába, hogy nem akarják mindazt, ami most fehéroroszoknál kezdődik, hiszen kinek lenne jó bármilyen véres összetűzés, ki szeretné lerombolni szeretett városainkat olyanok ellen harcolva, akik adandó alkalommal az első magángépre fognak felülni, miközben a 160 ezerért felvett kiskatonát elküldik harcolni a saját népük ellen?!

Vagy ennyire eszesek, mondhatni szolgalelkűek, mert tudják, hogy arra kell fordulni mindig, ahonnan a nap süt. Ehhez gyomor kell, de az biztos, hogy igy hosszú távon itthon egész jól el lehet vegetálni.

Vagy tényleg mindezt, amit folyamatosan mondanak és sulykolnak beléjük elhiszik, miközben végig nézik, hogy saját szemüket is kilopják, kisemmizik őket, de közben tapsolnak hozzá, hogy a fényesen lengő nemzeti lobogó látványára halnak éhen?!

Szinte mindenki reszket valamitől. Egyik az éhenhalástól fél, miután lenyomtak a torkán csak egyetlen hitelt, más az egzisztenciáját félti, megint más meg szimplán az állását, pozícióját, szakmai hírnevét.

Az egyszer biztos, hogyha egyszer valakinek valamivel -mondjuk egy egyszerű kis hitellel- megfogták a ’tökeit’, az utána csöndben marad nagyon sokáig. Nem fog véleményt mondani, nem fog polgári engedetlenségben részt venni, tiltakozni sem fog.

Elvégzi a dolgát csöndben, naponta meghunyászkodik és örül, hogy van munkája, kap valamennyi fizetést, ki tudja fizetni a számláit és ezért nem kerül utcára. Hiszen, nem hülye, csak épp rossz anyagi helyzetben van, de tudja, hogy amint kinyitja a száját, azonnal éhenhalatják a már jól bevált szofisztikált eszközökkel.

Ezért is, meg millió egy más dolognak köszönhetően elmondható, hogy összefogni nem tudunk, de széthúzni és gyűlölni annál inkább. Egymás ellen fordítani és megutáltatni két magyart egymással egyszerűbb, mint az egyszeregy.

Kivívtuk sajátos és tragikus státuszunkat itt Európa szívében: az egyetlen nemzet lettünk, akikkel negyven évente megcsinálhatják ugyanazt, megetethetik velünk ugyanazt a szart, miközben az emberek egyre csak tűrnek, bólogatnak és négyévente szavazni járnak dobszóra.”

Mit jelent neked a magyarságod?

Share.

About Author

1 hozzászólás

  1. Sajnos teljesen igazad van. Én is leléptem néhány éve, úgyhogy biztos sokak szemében már nem vagyok magyar. De ha ezen múlik, nem is érdekel…

Leave A Reply