Egy magyar fotós Bangkokban

0

Képzeljük el azt a helyzetet, hogy egyszer csak kapunk egy levelet, amiben megkérdezik, hogy lenne-e kedvünk ezekben a nem túl szívderítő téli hónapokban Bangkokban és Balin dolgozni pár hónapot! Mindezt természetesen a szakmánkban, normális fizetésért, és úgy, hogy mindez még szakmai előmenetelt is jelent. Biztosan lenne, aki nemet mond, de én simán bevállalnám – így tett a fotós Gergely is, aki a kulisszatitkokba is beavat ma bennünket, miközben pár képét is megnézhetitek.

„Hiszek abban, hogy a kép történetet mesél. Mióta eszemet tudom a fényképezés az életem, talán a világ legszerencsésebb emberei közé tartozom, akik a munkájuk minden egyes percét élvezik.

A fotózás egyik speciális ágával foglalkozom, építészeti fotózással, közérthetőbben enteriőr fotózással, ebbe beletartozik a szállodák, luxusvillák, apartmanok, de egyszerű ingatlanok fotózása is.

Egy videóblogot vezetek erről, ahol fotózás kulisszatitkai mögé kalauzollak titeket, megmutatom, milyen kalandokba keveredek a munkám során.

Én szeretem Magyarországot. Csak a szakmai lehetőségek igen korlátoltak. Hilton, Ritz Carlton és a többi szállodaláncok jelen vannak mindenhol, de ezekből kis hazánkban kevés van.

Szerencsére az én munkám olyan, hogy huzamosabb ideig nem kell távol legyek Magyarországtól, pár hétről vagy hónapról van csak szó, semmiképp sem évekről, egyelőre.

Novemberben Bangkokba kaptam szerződést, decemberben pedig Balin, Indonéziában.

Szállodákat fotózom kint, főleg nagyobb 4 és 5 csillagosokról van szó, átlagosan napi egy fotózásról beszélünk, ami az egész napot felöleli fotózással és retusálással együtt.

Napi 40-50 képet kell készítsek, ami nagyon gyors munkatempót igényel, de szerencsére tudom tartani ezt. Ha érdekel, hogy hogyan kaptam meg ezt a munkát, akkor nézd meg ezt a videót, ahol négy percben összefoglalom a sztorit.

(Annak, aki nem tudja valamiért megnézni a videót – munkahely, khm… – az alábbiakban összefoglaltam röviden a lényeget – HÁ)

Két éve a Kanári-szigeteken fotóztam, és a honlapomra kitettem, hogy ott vagyok éppen. A fotóügynökségeknek általában van adatbázisa, amelyben követik, hogy bizonyos fotósok hol tartózkodnak éppen.

Ha tetszenek a képeid, akkor ilyenkor kapcsolatba lépnek veled, és jelzik, hogy felvettek az adatbázisba, és ha érkezik valamilyen munka, akkor kiközvetítenek, természetesen jutalékért.

Én is bekerültem tehát egy ilyen ügynökséghez, más kérdés, hogy munka nem jött. Viszont körülbelül október közepén kaptam tőlük egy emailt, amiben az állt, hogy látják, hogy Fuerteventurán dolgozom, szépek az enteriőr fotóim, lenne ott egy megrendelés. Egy apartmanról volt szó, elküldték a költségvetést, és a megbízást.

Visszaírtam nekik, hogy köszönöm, de én már nem élek a Kanári-szigeteken, hazaköltöztem, de amennyiben a repülőjegyet és a szállást fizetik, akkor természetesen vállalom.

Erre azt felelték, hogy ez az ő költségvetésükbe nem fér bele. Viszont mintegy utóiratként odaírtam, hogy nekem a téli hónapok Magyarországon kissé holtszezonnak számítanak, annyira nem is szeretem a hideget, szívesen utaznék ezekben a hónapokban, vállalnék két-három hónapos munkát.

Miután a levelet elküldtem a német kapcsolattartónak, alig telt el három óra, és kaptam egy magyar nyelvű emailt (persze egy ottani magyar kollégától), aki egy projektet vezet Bangkokban és Balin  ide kellene neki fotós egy-egy hónapra.

A munkák előre meg vannak beszélve, megvan előre a költségvetés, nekem „csak” ki kell menni, meg kell csinálni a fotózást, minden egyéb le van szervezve.

November eleje óta vagyok kint. Kockázatos volt bevállalni, mivel nekem kellett állni a kiutat, szállást, városon belüli közlekedést, minden egyéb adódó költséget, ami a munkaadó részéről érthető, mivel miért is vállalnának felelősséget ezért.

Így igen erősen a zsebem mélyére kellett nyúljak, ami természetesen megtérülő befektetés. Mint említettem, otthon a hideget amúgy sem kedvelem, nyáron van Magyarországon a munkáim 80%-a, a tél teljes pangás, így ez pont jól jött.

Nem haboztam sokat, ebben az időszakban minden klappolt nekem szakmailag és magánéletileg egyaránt, hogy most kifújjam a gőzt Magyarországtól tízezer kilométerre.

 

Amiért elvállaltam a munkát, az nem más, mint a portfólió. Fotósoknál ez minden. Nem számít, hogy Phd-d van, vagy nyolc általánost végeztél, kizárólag a portfólió alapján kap az ember megrendeléseket.

Magyarországon fotózva nagyon szerettem volna külföldi megrendeléseket szerezni, kaland, anyagi megfontolás és nemzetközi tapasztalat miatt. De csupán Magyarországon készült fotóimmal – hiba nagyon jók a visszajelzések alapján – nem fogok tudni versenyezni az olyan más nemzetiségű fotóssal, akinek Baliról, Amerikából vagy Japánból hozott képei vannak. Nyilván eltörpül az én portfólióm ebben az esetben.

Magyarországon maximum 10-12 képet csinálok egy munkanap, nagyon figyelni kell a kompozícióra, fényekre, előzetesen felmérem a terepet. Ezzel szemben itt arról van szó, hogy minél gyorsabban minél több képet meg kell csinálni.

A tervek szerint januárban megyek vissza Magyarországra, és már most gazdagabb vagyok rengeteg olyan képpel, ami olyat fog dobni a portfólión, hogy jóval nagyobb eséllyel indulok a nagy nemzetközi projektekben.”

 

Share.

About Author

Leave A Reply