Egy horrorutazás emlékei

1

Önmagában már az elismerésre méltó, ha valakiben van bátorság ahhoz, hogy nekivágjon Szibériának vonattal, de a Káma-túra blogot egyebek mellett az ilyen vállalkozások miatt is szeretjük. Nézzük, milyen kalandokat éltek át!

“Azt már előre sejtettük, hogy a kicsit több mint 30 órás vonatozás nem lesz igazán kellemes, mert a jegyeink különböző boxokba szóltak. Indulás után nem sokkal közölte velünk a vonatkísérő, hogy a vécét majd csak Agrüz után fogja kinyitni, ami alsó hangon is még legalább másfél órát jelentett.

Hiába készültünk úgy, hogy a vonaton már csak átöltözünk, pisilünk és megyünk is aludni, a zárva tartott mosdó miatt ezt nem tehettük meg. Jobb híján bezsúfolódtunk egy boxba – ekkor még sok szabad hely volt a vonaton –, és nekiestünk a Zsófiék által hozott káposztás pogácsáknak és sörnek.

Nagyjából hajnali 3-ig beszélgettünk, mikor már kellően fáradtnak éreztük magunkat ahhoz, hogy a vonaton is el tudjunk aludni. Naiv elképzelés volt, ugyanis nem sokkal az után, hogy lefeküdtünk, az egyik állomáson egy csomó részeg, Szibériába tartó baskíriai tatár „vendégmunkás” szállt föl. (…)

A helyzet reggel és délelőtt se lett sokkal jobb. Szép lassan ők is fölébredtek – ha egyáltalán lefeküdtek –, és folytatták tovább a piálást. (…) Azt hiszem, kifogtuk a leghülyébb alakot az egész vagonból. (…)

Este, hogy minél hamarabb megszabaduljunk utastársunk társaságától, korán felkucorodtunk a helyünkre és megpróbáltunk aludni. Kicsit később arra ébredtünk, hogy az alattam utazó fickót a társai a helyére lökik, és két nagyot behúznak neki, miközben nem egészen irodalmi stílusban arra kérik, hogy maradjon már veszteg a fenekén. (…)

Hazafelé a vonatunk indulása előtt két órával érkeztünk Püty-Jahba. Először a vasútállomás váróterme felé vettük az irányt, de ott akkora tömeg volt és olyan gyomorforgató szag, hogy gyorsan valamilyen más megoldást kellett keresnünk, hogy ezt a kis időt valami száraz, meleg helyen töltsük. Végül a vasútállomás melletti üzletsoron találtunk egy kis non-stop büfét, ahol néhány sör társaságában vártuk a vonat indulását. (…)

Izsevszkbe érve, csak hogy kellemesen fejeződjön be az utazás, még egy rendőr szónoklatát kellett végighallgatnom, aki amiatt állított meg minket, hogy a vágányokon keresztül akartuk elhagyni az állomást – mint ahogy azt előttünk a fél vonat tette –, és nem a gyalogos felüljárón. Mindezek után már igazi felüdülés volt felkászálódni a helyi villamosra, és szép komótosan hazadöcögni.”

Mindez természetesen csak a kaland vázlatos összefoglalása, aki a teljes sztorira kíváncsi, olvassa el az eredeti posztot (és nézegessen képeket is mellé)!

Share.

About Author

1 hozzászólás

Leave A Reply