Egy gyerek, két gyerek, két nyelv és három

0

A kétnyelvű gyerekekről elég sok poszt volt már a blogon, ám arról emlékeim szerint még csak kevés szó esett, mi a helyzet akkor, ha több gyerek születik ilyen helyzetbe. Ilyenkor ugyanis egészen érdekes helyzetek fordulhatnak elő, mint az a mai posztból is kiderül.

Adott egy – a határátkelők életében ritkának aligha nevezhető – alaphelyzet, amiben egy vegyespáros családban gyermek születik. Ilyenkor általában a szülők döntése az, hogy a nem az adott ország nyelvét beszélő szülő a saját anyanyelvén kommunikál a kicsivel, aki (ha minden jól megy) kétnyelvűként nő fel. (Ez ugye az úgynevezett OPOL – One Parent One Language, azaz Egy szülő, egy nyelv – stratégia.)

Az elképzelés elsőre könnyebbnek hangzik, mint amilyen a valóságban, elsősorban az adott ország nyelvét nem anyanyelvként beszélő szülő számára, hiszen neki muszáj keményen ragaszkodni a saját nyelvéhez, különben a gyerek nem tanul meg rendesen.

Olyannyira komoly kihívás ez, hogy (miként a nyelvtanárként dolgozó Chontelle Bonfiglio írta) sok családban kudarcot is vallanak: „Tanítottam angolra olyan gyerekeket, akiknek az egyik szülője angol volt. Szerintem hatalmas veszteség a gyereknek, ha a szülő nem adja tovább a kulturális örökségét. És akkor én tanítom a gyereket angolra, amikor a szülő már a születésétől kezdve megtehette volna. Biztosítani akartam, hogy ez nálunk nem fordul elő”.

Éppen ezért érdemes a kezdetektől komolyan venni a dolgot, mert ha nem alakul ki időben a rutin, akkor megette a fene az egészet. Chontellék esetében a két nyelv az angol és az olasz volt, így neki nagyon oda kellett figyelnie arra, hogy amennyire csak lehetséges volt, ne beszéljen olaszul a gyerekéhez, ha pedig az olaszul válaszolt, akkor bátorítsa az angol kommunikációra.

„Ha olaszul válaszolt, mindig megkértem, hogy angolul feleljen, úgy tettem, mintha nem érteném, hogy ezzel is bátorítsam a váltásra. Mindig azt mondogattam neki, hogy anyu angolul, apu pedig olaszul beszél” – mesélte Chontelle.

Eddig a történetben semmi különös nincs, szerintem elég sokan tudnátok mesélni hasonlókat. A dolog ott vett érdekes fordulatot, amikor a kisfiú három éves korában behozták neki a szülők a spanyolt is.

Meglepően jól vette az akadályt, így aztán a ma már ötéves kissrác gyakorlatilag anyanyelvi szinten beszél angolul és olaszul, és társalgási szinten spanyolul, és soha nem okozott neki gondot a többnyelvűség.

Érkezik a második gyerekek

Az első gyereket követően (pláne, ha olyan könnyen megy minden, mint Chontelle esetében) az ember hajlamos elbízni magát, gondolván, mitől lenne más a második, amikor ráadásul már rutinunk is van a nevelésben.

Ami elméletben nagyon jól néz ki, csak a gyakorlat mást mutat. Mást ne mondjak, míg az első gyerek maximálisan a figyelem középpontjában áll, addig a másodiknak már meg kell küzdeni az elsővel (és fordítva, persze).

Ráadásul az is elég gyorsan kiderülhet, hogy ami az első gyereknél működik, az a másodiknál nem. Hiába alkalmazzuk ugyanazt a módszert, a nyelvi készségei könnyen fejlődhetnek más módon és irányba.

„Elég jól beszél olaszul és angolul, és jól ért spanyolul, ugyanakkor a bátyjához képest más ritmusban fejlődik minden nyelv terén, az olasztudása például sokkal magabiztosabb” – írta Chontelle a most három éves kisebbikről.

Mi az eltérés oka?

Az ő esetükben például az, hogy míg a kisebbik már másfél éves korától spanyol nyelvi környezetben is mozgott, addig a nagyobbiknál ez csak 3 évesen következett be.

Ennek következményeként a kisebbik már egészen kiskorától három nyelvet tanult, így megoszlott a nyelvi kitettsége. Mivel az olasz az őt körülvevő világ nyelve, az sokkal erősebb lett, viszont az angolnak és a spanyolnak „meg kellett osztozni” a maradék időn, ezért egyik sem tudott túlságosan megerősödni.

Ezen belül is akadnak még eltérések, amiket érdemes végigvenni.

A kétnyelvű testvérek

Testvérek esetében értelemszerűen nem csak a szülőkkel folytatott kommunikáció létezik, hiszen egymással is beszélnek, és általában az idősebb gyerek befolyásolja a kisebbet.

Chontelle eredetileg úgy gondolta, kicsit lazíthat a szigorú „csak angolul” szabályon, hiszen a testvérek kommunikációjában is jelen lesz a nyelv, de éppen az ellenkezője történt.

Mivel az olasz a környezet nyelve, aminek ebben az esetben a gyerekek is leginkább ki vannak téve, ezért ez a domináns nyelv.

„Azt vettem észre, hogy a nagyobbik is legszívesebben olaszul beszél az öccsével, amikor nem vagyok jelen, és természetesen a kisebbik is így válaszol neki. Csak akkor beszélnek angolul, amikor együtt játszunk, vagy olvasok nekik, és néha még akkor is olaszra váltanak, ha nem közvetlenül hozzám szólnak” – elevenítette fel Chontelle.

Kevesebb a kettesben töltött idő

Mint azt minden család megtapasztalhatja, a második gyerekre sokkal kevesebb négyszemközt töltött idő jut, mint az elsőszülöttre. Ebben persze semmi csoda nincs, és ugyan lehet mindenféle trükköket bevetni (például a szülők külön mesélnek a gyerekeknek, így a nyelvet is gyakorolják) a testvérek mégis csak egymással vannak legtöbbet és legszívesebben.

Így aztán a második (harmadik, negyedik…) gyerekhez sokkal nagyobb erőfeszítés és kitartás szükségeltetik, hiszen nem kapják meg az egészen kicsit korban oly fontos négyszemközti koncentrálást.

Arról nem is beszélve, hogy a szülők részéről ilyenkor csökken az újdonság, a felfedezés varázsa, hiszen a fejlődés különböző lépcsőfokait már végigjárták a nagyobbik gyerekkel.

Magyarán sokkal több tudatosságra van szükség, hogy a kisebbik gyerek is megkapja megközelítőleg ugyanazt a figyelmet, mint anno a bátyja / nővére. Különösen igaz ez a többnyelvű családokban.

A költözés

A helyzet tovább bonyolódik, ha a család költözik. Chontelléknél is ez a helyzet, hiszen hamarosan angol nyelvterületen élnek majd. Éppen ezért teljesen elhagyta az angol nyelv forszírozását, és erősítik az olaszt, ami a következő években várhatóan a háttérbe szorul majd.

Csak remélni tudja, hogy a gyerekek a jövőben is olaszul beszélnek majd egymással, ami jelentősen megkönnyítené a folyékony nyelvtudás fenntartását.

(Fotó: pixabay.com/Olichel)

Share.

About Author

Leave A Reply