Egy francia család titkai

0

Egy család szokásai mindig érdekesek, pláne azok, ha egy más kultúrából érkezett famíliáról van szó. Vajon hogyan nevelik a gyerekeket, miként szervezik meg az életüket és tényleg annyira nagy hívei-e a finom ételeknek és italoknak, mint gondolnánk?

A kérdés különösen izgalmas akkor, ha ráadásul egy családon belül francia, holland és magyar szálak szövődnek össze, mint Zsófi esetében. Lássuk, milyen az ő családjának francia fele!

„A francia családom nagyon demokratikusan és szabadelvűen működik és ez rendkívül tetszik nekem. Egy ekkora családban jó eséllyel lehetnek különbözőségek minden téren, a gyereknevelési elvekre vonatkozólag pedig ez talán még fokozottabban igaz lehet.

Nálunk meglepő módon a gyereknevelésben mindenki nagyjából hasonló nótát fúj és ez nagyban megkönnyíti az életünket, amikor együtt vagyunk. Pedig francia, holland és magyar szálak szövődnek össze és mégis elég nagy az egyetértés.

Úgy veszem észre, hogy a gyereknevelés és a családi élet szervezése kapcsán a franciák rendelkeznek néhány alapszabállyal, amelyeken kívül viszont mindenki nagyjából azt csinál, amit akar, illetve élvezi az életet a neki megfelelő módon.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Legalábbis nálunk így van. Tudom, hogy nem lehet általánosítani, de azért ismerek még pár hasonló családot Nantes-ban.

A legszentebb dolog az evés. Az ünnepek, vagy nyaralások elején és a végén van nálunk mindig egy nagy ebéd vagy vacsora, ahol mindenki részt vesz. Innen kilógni nem ajánlatos.

Ezen kívül viszont minden programra, kirándulásra és együtt evésre mindig az jön, akinek kedve volt hozzá. A budapesti napok alatt néha mindkét szülő jött a gyerekes programokra, néha csak az egyik. Ezalatt a másik szülő pihent, vagy várost nézett.

Aki a termálvizet szereti, az el tudott menni a Széchenyi fürdőbe, aki a futás szerelmese, az futott a Margitszigeten, akiket pedig a kaszinók világa vonz, azok éjjel a Lánchíd melletti kaszinóval ismerkedtek.

Én is csatlakoztam Félix-szel, amikor és ahova lehetett, a többi fennmaradó időben pedig vagy főztem, vagy pihentem otthon.

A finom falatok szeretetén kívül a másik közös pont a francia családomban, a finom italok iránti szenvedélyünk. A bor mellé a fiúknál bekerült a whiskey, és mindenki kapható egy jó koktélra is.

Kedves férjem sajnos vagy szerencsére felfedezte a Budapest szívében található Good Spirit Whiskey Bart, ami egy nagyon elegáns kis whiskey-kóstoló hely és koktélbár (igaz nem olcsó).

Ellátogattunk ide a fiatal szülők csapatával, egy szabad hétfő estén. Erre úgy volt lehetőségünk, hogy a nagyszülők vigyáztak mind a hat unokára a mi lakásunkban, ugyanis ott is aludt az összes gyerek.

Én korán hazamentem, hisz várt rám a kisfiam, de a többiek még megnézték a Szimplát is, hiszen romkocsma látogatás nélkül nincs is igazi budapesti utazás.

Egy másik este pedig a férjem szülei és a már felnőtt gyerekeik mentek el ugyanide koktélozni, miközben a férjek és feleségek a gyerekekre vigyáztak otthon. Remélem egyszer majd nekem is lesz olyan kapcsolatom a gyerekeimmel, hogy eljönnek velem meginni egy italt!

Szeretem azt a „mindent megoldunk valahogy” hozzáállást. Végül mindenki remekül érezte magát, igaz lehetett volna egy kicsit több turistáskodás a városban, de azt hiszem, hogy amit ennyi gyerekkel meg lehet valósítani, azt megtettük.

Hegyi Barbara egy magazinban azt nyilatkozta, hogy „Az élethez is kell tehetség”, amivel én abszolút egyetértek. Még annyit tennék hozzá, hogy az élethez kell a lazaság. Ezt a francia családomtól próbálom ellesni és számos megnyilvánulását tapasztaltam a franciaországi két év alatt.

Nekem nem ment az elején, aztán ahogy teltek az évek egyre jobban belazultam én is, bár még mindig van mit tanulnom. Sokkal könnyebb így az élet adta kisebb-nagyobb csavarokat elviselni és jól érezni magunkat közben.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!

Olaszország megtanított lélegezni

Share.

About Author

Leave A Reply