Egy Fidesz-szavazó levele a határátkelőknek

4

Aligha csoda, hogy hatalmas vita alakult ki a vasárnapi választást követően a politikailag ellenkező véleményen lévők között. A Fidesz ellen voksolók csalódottak, a kormánypártra szavazók pedig örülnek. A történetbe belekeveredett persze a határátkelés is.

A minap mi is megosztottuk az Eközben Londonban blog posztját, melyben egy londoni magyar, Ákos írta le érzéseit. Mielőtt rátérnénk a válaszlevélre, következzen ebből egy részlet.

„Csak akkor vagyunk jó magyarok, amikor hazautaljuk a pénzt a családjainknak, vagy épp úgy döntünk, hogy hazamegyünk, mert honvágyunk van, vagy mert szeretnénk látni a rég nem látott barátokat, akik még otthon élnek.

Igen, csalódottak vagyunk. Csalódottak, mert azt látjuk, hogy semmi sem változott az elmúlt 4 évben. Hogy most is tort ül a félelem és a mérhetetlen emberi ostobaság.

Hogy szégyellnünk kell továbbra is, hogy magyarok vagyunk, mivel az jut eszébe rólunk másoknak, hogy ez egy maffiaállam, egy putyinista, kirekesztő, gyűlölködő nemzet. És mi tagadás, több tekintetben az is. Nemcsak a más nemzetbelieket, de saját fiait is kirekeszti, leárulózza és elüldözi.”

Egy londoni magyar levele a Fidesz-szavazóknak

És akkor következzen a válasz, szintén a blogról.

„Én még az utolsó Gyurcsány-kormány idején mentem ki Londonba, 2 évet húztam le egy amerikai banknál project managerként, a Canary Wharf-on. Észak Londonban éltem egy rendezett, gazdag környéken, protekcióval 1000 GBP / havi albérleti áron egy kis 30 m2 lakásban.

Miért írom ezt le? Mert ebből látszik, hogy szerencsém volt, jó alapokkal, biztos munkával, jó bérrel (45.000 GBP/ év) indultam neki a kinti létnek. Én akkor azt mondtam, a rohadt, komcsi szemkilövető, korrupt, tolvaj, mocskos rendszerbe vissza nem jövök.

El is mentem Londonba szavazni, sorban állás ugyan nem volt, de esett akkor is az eső.  És az eredménye a választásnak volt a kormányváltás. Kicsit megnyugodtam. De hazaköltöztem csak mert jött a Fidesz? Nem.

Miért költöztem akkor haza, kérdezheted, miért voltam ennyire idióta, hogy a tutit ott hagytam?

Olvasd el a soraid, ahol egyértelműen leírtad te magad is. Hiányzott a család. Hiányoztak a barátok. Haza akartam költözni, mert bíztam benne, hogy már itthon is meg lehet élni.

Külföldre költöznél, de nincs munkád? Válogass a Határátkelőn!

Kint az angolok és sokszor már a 2.-3. generációs pakisztáni és indiai kapcája voltam, úgy tekintettek rám, mint egyből a sok keleti megélhetési bevándorlóra. Nem számított a munka, a pénz, a folyamatosan fejlesztett észak londoni akcentusom (amit viccesen több angol megerősített akikkel először találkoztam, sokszor azt gondolták már ott születtem kint).

Minden nap szembesültem a kulturális különbségekkel, a keresztülnézéssel valamilyen formában. (…)

Mondod, hogy haza akarsz jönni, de a bűnösök, a Fidesz-szavazók döntöttek a sorsodról és… várjál csak… mit is döntöttünk a sorsodról? Nem tudsz hazajönni? Tán a Fidesz és a kormány nem fogja engedni a maga kétharmadával, hogy haza gyere?

Titkos kapcsolatait kihasználva megakadályozza, hogy munkát keress és itthon dolgozz és fizesd az adód? Megtiltja, hogy láthasd a szeretteid és barátaid? Nem értelek.

Nem Te döntöttél úgy sok más, az ifjonti vehemenciával és kalandvággyal felturbózott fiatallal, hogy kiköltözöl? Nem Te döntesz most is úgy, hogy kint maradsz?

És ha már siratjuk a fiatalokat, és hogy elköltöznek…Én beosztásomnál fogva rengeteg fiatalt felvételiztetek multi céghez. És ami a Z generáció azaz a Ti fejetekben van annak semmi köze a realitásokhoz.

Pályakezdőként 2 év után vezető beosztást kérnek, bruttó 500e Ft kezdő fizu alatt szóba se állnak senkivel, de lehetőleg ne kelljen dolgozni ezért a pénzért. Cserébe Ő annyit tett addigi életében, hogy egy átlagos diploma minősítésért ellébecolt az egyetemen 4 évig. De majd azért lehessen otthonról is dolgozni, legyen bónusz, cégesautó mikor jár, stb stb. (…)

Én azt mondom ilyenkor, hogy menjetek csak, dolgozzatok, mosogassatok, vigyázzatok az angolok gyerekeire, kell a tapasztalat, hogy utána értékeljétek az itthoni lehetőségeket.”

A teljes posztot itt találjátok.

Ezért megy el egy 22 éves lány Magyarországról

Share.

About Author

4 hozzászólás

    • Attila Hunics on

      Te m.o. -n mikor is kerestel ennyit? £45000 az 16 millio ft evente….. Ami jo fizetes itt is. Csak Laci hazudik. Mert amikor o kintvolt akkor kb 26 eves lehetett es angliaban egy 45000 es fizuhoz project managerkent kulonbozo high qualified certificatek kellenek plusz x ev gyakorlat amire nem eppen a 26 eves bevandorlokat veszik fel. Ez akkor lehetseges, ha m.o rol kikuldik direktbe vagy megpalyaz valamit m.o rol. 1000 per ho lakasert eszak Londonban jo kornyeken meg most is tobbet kapsz mint 30nm. Ettol fuggetlenul a havi nettoja 2823 font ezzel a fizuval. Ami azt jelenti hogy ha a kecot kifizeti plusz rezsi mondjuk 250 font akkor is annyi penze marad, hogy akar repulot is vehet. Szoval ez annyira eletszeru mint ha m.o n havi netto 1.3 millas netto fizubol Budapesten a 11. Kerben egy 30nm es panelt berelnel! Kisse eletszerutlen. Itt sem hulyek az emberek, hogy azert legyen magas fizujuk, hogy szarul eljenek. Az egesz iras full tele van ellentmondassal.

  1. Szerintem Laci nem érti.

    Laci nem érti, hogy nem a korrupcióval van a baj –olyanból máshol is akad, hol több, hol kevesebb–, hanem annak intézményesített formájával.

    Nem érti, hogy nem az ellopott 20% a probléma, hanem, hogy az elmúlt 13-14 évben az Únióból felzárkóztatás címen ide érkező pénzek egy nagyon szűk, “haveri” kört gazdagítanak. Laci nem érti, hogy ezeknek a támogatásoknak az lett volna a célja, hogy Laci, a testvérei, a szülei, a gyerekei vállalkozni, fejleszetni tudjanak, hogy munkát teremtsenek, hogy megvalósítsák álmaikat, terveiket, hogy építsék-szépítsék az országot. Hogy a kontinensen kimagasló szellemi tőke ne más országok GDP-jét gazdagítsa, hanem a jövő Magyarországa megteremtésében munkálkodjon.

    Laci nem érti, hogy EU-támogatásokból létrehozhatott volna egy szuperpékséget, ahol 8-10 embernek munkát adva készíthetett volna szuperegészséges, szuperminőségi pékárut, aminek az alapanyagait egy EU-támogatásokból épített korszerű szupermalomban előállított lisztből készíti, és ami alapanyagokat egy EU-támogatásokból felhúzott, korszerű, költséghatékony gépparkkal rendelkező szállító cég fuvarozza a szupermalom és Laci szuperpéksége között. Miközben a szuperpékség, a szupermalom és a szuperfuvarozó alkalmazottjai –a modern és hatékony munkavégzésnek köszönhetően– szépen, lassan, de folyamatosan növekvő bérekkel szintén a jövőjüket tudják tervezni a minennapi frusztrációkkal való viaskodás helyett. Laci nem érti, hogy ezt a pékséget, amit ő az álmainak, vágyainak megfelelően felépített volna, akár tovább is örökíthetné gyermekeinek, biztos megélhetést teremtve ezzel az utódainak. Laci nem fogja fel, hogy generációknak munkát adó szuperpéksége helyett yachtkikötő, vadászkastély, faluvégi stadion épül a nekünk –Lacinak meg nekem– szánt pénzből.

    Laci nem érti, hogy a bruttó négyszázezer egyáltalán nem számít kimagasló jövedelemnek ma Európában. Laci nem érti, hogy az előzők és e között szoros összefüggés van: hogy azért nincs bérfejlesztés, azért nem keresünk nyugat-európai szintű, tisztességes élethez elengedhetetlen fejenként minimum 1900 eurót, mert nem jut fejlesztésre, minőségi munka előállítására. Laci nem érti, hogy az ország az előállított munka minőségében megrekedt az évtizedekkel ezelőtti állapotokban, és még csak remény sincs arra, hogy ez változzon.

    Laci letudja egy “mosogass csak, bébiszitterkedj csak Angliában, az való neked” bölcselettel, holott ezek az emberek akár itthon is mosogathatnának, szitterkedhetnének. Laci nem tudja, hogy ma Magyarországon egy minőségi munkát elvégző kőművest, üvegest, vízszerelőt gyakorlatilag képtelenség találni – aki tehette, elment, aki maradt az vagy gyalázat munkát ad ki a kezei közül, vagy megteheti, hogy 10 ajánlatból a legjövedelmezőbbet választja, rákényszerítve ezzel a maradék 9 tulajdonost, bérlőt, építtetőt arra, hogy megelégedjen a minőségileg sokkal rosszabb munkával. Laci nem érti, hogy az előbbiek és e között bizony szoros összefüggés van, és az ő életére is hatással van.

    Laci azt sem akarja tudni, hogy ezalatt a tíz év alatt a Magyarországon előállított munka minősége cseppet sem változott, és ami bizony relatív romlást is jelent egyben a hasonló cipőben járó, környező országokkal, vagy akár az egész Európai Únióval összehasonlítva. Nem sejti, hogy míg az élet ára tízévente megduplázódik, a munkánk minősége –és az ezzel járó keresetünk– stagnál, illetve reál értékben romlik.

    Laci nem érti, hogy azokat a fiatalokat, akik ma értenek valamihez, vákuumszerűen szippantják el európai cégek, vállalkozások – olyan vállalkozások, amik lokális, úniós vagy üzleti támogatásoknak köszönhetik létüket, és amikből idehaza alig találunk néhányat. Nem érti, hogy már réges rég Budapestnek kellene lennie a régiós informatikai központnak, nekünk kellene elszippantanunk másoktól a munkaerőt, nekünk kellene a világnak példát mutatnunk abból a bizonyos dolgosságból. Ehelyett legjobb programozóink, mérnökeink a spanyol tengerparton, a máltai sziklákon, a belga főtereken élvezik éppen munkájuk gyümölcsét, és tolják előre a helyi gazdaságot.

    Laci nem sejti, hogy miközben e pár bekezdést leírom, a budapesti ingatlanárak mérhetően, néhány tized százalékkal emelkedtek. Nem tudja –nem akarja tudni–, hogy ma annyiba kerül egy szoba (!) bérlése, mint 10 évvel ezelőtt egy egész lakásé. Laci talán azt sem sejti, hogy manapság már a vállalható keresettel rendelkező dolgozóknak is komoly fejtörést okoz a lakhatás: miközben az albérlet lassan kigazdálodhatatlanul magas, a lakások árai olyan mértékben nőnek (igen, e kettő között is összefüggés van ám), hogy a legtöbbünknek fogalma sincs, lesz-e lehetősége valaha saját otthonra. A havi, albérletre elköltött 170 ezremet szívesebben költeném saját lakásom hitelére, de erre esélyem sincs, mert amíg megvárom a hitelező pénzintézet nemleges válaszát, kétmillióval drágább lett az általam áhított, 39 nm-es kuckó, amiben persze képtelenség az állam által otthonteremtési támogatásnak csúfolt valami elvárásainak megfelelnem, ugyanis nem tudok 39 négyzetméteren 3 gyereket nevelni. A 70-80 nm-es ingatlanok ára pedig már elérhetetlen távolságban van most is, ez a távolság pedig minden perccel nő.

    Laci azt sem érti, hogy a kiterjesztett, mindenhová beférkőző korrupció hozadékaként megszűnt az erkölcsi, politikai és bűntetőjogi felelősségvállalás – helyette néhány évig összefüggéstelen makogást, félrenézést, manapság viszont már cinikus vigyort kapunk az arcunkba. Megszűnt a vita, a párbeszéd, a kérdések feltevésének, az elszámoltatásnak a lehetősége. Nem érti Laci, hogy miért baj, hogy ebbe beletörődtünk, hogy miért rossz ez nekünk, a szüleinknek, a gyerekeinknek. Az alkalmazottainkat –miniszterek, elnökök, képviselők– istenségként totemizáljuk, ujjongunk a győzelmüknek ahelyett, hogy számonkérnénk őket az el nem végzett, vagy kritikán aluli minőségű munkával kapcsolatban. Miközben beosztottjaink sokadszorra szavazzák meg maguknak a fizetésemelést, kapnak földi halandónak elérhetetlen távolságban levő kedvezményeket, mi azon vitatkozunk, hogy 45000 Font sok vagy kevés egy egyéves, tisztességes munkáért.

    Laci nem érti, hogy a jelenlegi állapot konzerválva van évtizedekre, és hogy bizony ez nem jó. Nem érti, mi a baj azzal, hogy “vagy leszavazol Pálpusztai Nagyságos Úrra, vagy nincs több közmunka!”. Nem érti azt sem, hogy ugyanazok a félelmek motiválják a röghöz kötött, megvezetetett, négyévente szavazó állampolgárokat, mint a megoldást a menekülésben kereső honfitársait.

    Laci nagyon keveset fog fel a körülötte történő dolgokból. Viszont rendkívül jól látja, hogy a politika túlságosan is a mindennapjaink részévé vált. Ez a jelenlegi rendszer totális sikere: a megosztott nemzet mást sem csinál, mint egymást szapulja, hibáztatja a fennálló helyzetért.

  2. brightoni on

    Elég gyengus anyagot dobott össze a Fidesz propagandaosztálya, látszik, hogy nem nekünk szól, hanem a magyar falusi migránstólrettegőknek.

    De legalább azt megállta, hogy itt ne próbálkozzon “az egész Nyugat egy nagy no-go zóna” dumával.

Leave A Reply