Egy év szerelemből Dél-Afrikában

0

Következzen egy számvetés, méghozzá egy év értékelése az Afrikaland blogtól, melynek szerzője anno szerelemből költözött Magyarországtól jó messzire. Nézzük, mit gondol, megérte-e!

„Ha az anyagi oldalát nézzük a dolognak, akkor be kell valljam, nem lettem kőgazdag. Sőt. Az, hogy 8 hónapot kellett várni a vízumomra, hogy egyáltalán dolgozhassak, jelentősen megtépázta a megtakarítás-állományomat.

Hiszen hiába nincs bevételem, a lakáshitelemet akkor is fizetni kellett otthon, a bank pedig kérdezés nélkül von le mindent, amire felhatalmazást adtam neki anno.

Ráadásul André fizetése éppen, hogy nem volt elég kettőnknek, tehát abba is be kellett szálljak. Emellett volt ugyebár egy esküvő, amibe mi is komoly pénzeket raktunk bele, a legnagyobb spórolás ellenére is.

Március végén kaptam először fizetést, de csak májusban gondoltunk először arra, hogy pl. új ruhát vegyünk magunknak. És pont ez a hozadéka az egész pénzkérdésnek: közösen vezettük a kasszát, közösen döntöttünk minden kiadásról, közösen vettük számba, hogy mire mennyit költünk 1-1 hónapban, és még folytathatnám.

Nem, nem nélkülöztünk, és így a végére egyenesbe jöttünk, de úgy gondolom, elengedhetetlen egy rendesen működő kapcsolatban, hogy az anyagiakról is azonos módon gondolkozzon a két fél. Nos, ezt a próbát tökéletesen teljesítettük, pipa!

A piszkos anyagiak után a fő-fő-főnyereményről írnék, ő pedig nem más, mint André. Az elmúlt 365+ napban ugyanis egyszer sem merült fel bennem, még gondolat-csíraként sem, hogy nem André a megfelelő társ, vagy, hogy nem érte meg miatta ideköltözni, küzdeni, megpróbálni. Még az anyagi problémák ellenére sem. (…)

Más téren is sokat nyertem ezzel az úttal. Egészen más az itteni mentalitás, az emberek gondolkodásmódja, és többek között a „szegény”, az „azonnal” valamint a „szükséges eszköz / berendezés / jármű” felfogása. Ennek köszönhetően komoly türelemtréningen estem át, jelentősen tágult a tűrőképességem, és valószínűleg még sokkal elfogadóbb lettem, mint azelőtt voltam. Néha már azt veszem észre magamon, hogy idegesítenek az ideges emberek. 🙂 (…)

Persze nem csak móka és kacagás az élet, sokszor sírdogáltam a kihagyott családi események, születésnapok, barátok-barátnők esküvője, stb miatt. Sajnálom, hogy személyesen nem, csak lélekben lehettem ott a tortavágásokkor, csokordobásokkor, karácsonyi gyertyagyújtáskor, és, hogy Anyu és a testvérem nem tudott eljönni az esküvőnkre…”

Ha érdekelnek további részletek, akkor kattints ide, ahol elolvashatod az eredeti bejegyzést!

Share.

About Author

Leave A Reply