Egy család, négy nyelv

0

Vajon hány nyelvet tud egy gyerek egyidőben megtanulni? A kérdés elég sok határátkelő családban felmerül, különösen, ha vegyeskapcsolatról van szó. A két vagy több nyelv aztán fokozható még, a mai sztori esetében például rögtön négy különböző nyelvről lesz szó. De hogyan birkóznak meg ezzel a gyerekek?

Alaphelyzetben a magyar család kimegy külföldre, ahol a gyerek a magyar mellett értelemszerűen elsajátítja az adott ország nyelvét. Ez ugye kettő, nincs semmi látnivaló, lehet továbbmenni, a (kis)gyerek simán megtanulja.

Ennél már kicsit bonyolultabb a helyzet, ha megjelenik egy harmadik nyelv (mondjuk mert a szülőknek más az anyanyelve, és egy harmadik országban élnek), de még ez sem olyan rémesen szokatlan helyet.

De mi a helyzet egy olyan családban, ahol napi szinten négy nyelvet használnak? Vajon hogyan alkalmazkodik ehhez egy kisgyerek, képes-e folyékonyan, akár anyanyelvi szinten ennyi nyelven beszélni egyszerre? Van-e határa az ilyen típusú nyelvtanulásnak?

A háromgyermekes Agnieszka, egy nyolcéves kislány és egy négyéves fiú-lány ikerpár édesanyja éppen ilyen helyzetben van, a Bilingual Kidspot blognak mesélt a tapaszlatairól.

Az alaphelyzet

Agnieszka (a neve alapján aligha meglepetés) lengyel, a férje portugál. Angliában ismerkedtek össze, nem csoda, hogy egymással angolul beszélnek. Élni viszont Franciaországban élnek – és már össze is jött a négy nyelv.

Agnieszka Lengyelországban született, a lengyel az anyanyelve, de angol nyelvű iskolába járt, jelenleg is angolt tanít Párizsban. Mivel már 13 éve Franciaországban élnek, a túlélés érdekében meg kellett tanulnia franciául is, amit folyékonyan beszél. És persze tud portugálul is, hogy képes legyen kommunikálni a család portugál felével.

Ami a férjét illeti, ő portugál, de Agnieszkához hasonlóan angol oktatási környezetben nőtt fel, tehát gyakorlatilag azt is anyanyelvi szinten beszéli. Nagyon jól tud franciául, ért (de nem beszél) lengyelül.

„Három gyermekünk van, akiket négy nyelven beszélve nevelünk. Mindegyik nyelvet egész jól bírják, boldogulnak a helyi közösségben, tudnak beszélgetni a rokonokkal és mindegyik nyelven képesek barátkozni. Tudásszintjük ahhoz mérten változik, hogy éppen melyik nyelvet milyen gyakran beszélik” – mesélte az anya.

Miért alakult így?

Amikor az első gyermekük megszületett, mindketten úgy gondolták, az lenne a természetes, ha az anyanyelvükön (lengyelül és portugálul) beszélnének hozzá, miközben egymás között továbbra is angolul kommunikálnak.

„Egy bizonyos ponton feltűnt, hogy a gyereket is érdeklik az angol nyelvű beszélgetéseink, elkezdett felszedni szavakat. Találtunk pár angol nyelvű DVD-t, amit imádott, így másfél éves korában már sok angol szót ismert, számolt, és tudta az angol ábécét” – mesélte Agnieszka.

A helyzetre reagálva próbálta minél gyakrabban angol nyelvi környezetbe vinni a gyereket, miközben ők továbbra is az anyanyelvükön beszéltek hozzá. Így aztán a gyerek gyorsan elkezdte szétválasztani a nyelveket.

Az első gyermekük 3,5 éves koráig nagyon kevés francia szót hallott, noha már másfél éves korától heti két alkalommal vitték játszócsoportba. Aztán elkezdte az iskolai előkészítőt. Eleinte szinte egyáltalán nem beszélt franciául, de fél éven belül már egészen jól ment neki, noha annyira nem beszélt folyékonyan, mint egynyelvű társai.

Eközben otthon továbbra is az anyanyelvüket (a lengyelt és a portugált) használták vele, de fizettek egy angol nyelvű bébiszittert is, ami elég volt ahhoz, hogy felvegyék egy angol nyelvű iskolába.

Eközben megszülettek az ikrek is, akikkel szintén a fent leírt módszert követték. Annyi változott, hogy ők hamarabb kerültek francia nyelvi környezetbe, már egyévesen vitték őket játszócsoportba, kétévesen pedig bölcsődébe (az egyszerűség kedvéért nevezzük így – HA). Amikor egy évvel később óvodások lettek, már teljesen jól beszéltek franciául.

A kétnyelvű oktatás

Az elsőszülött kislány francia/angol kéttannyelvű iskolába jár, nincs is semmi baja egyik nyelvvel sem. Próbál lengyelül és portugálul is olvasni, ez mondjuk leginkább csak megyeget neki, de ez nem is csoda, hiszen hiányzik a gyakorlás. Ezen a két nyelven semmilyen formális oktatásban nem részesül, amit tud, azt a szüleitől tanulta.

Az ikrek francia iskolaelőkészítőbe járnak, így aztán otthon, játék közben is franciául beszélnek egymással. Az édesanyjukkal lengyelre váltanak, az édesapjukkal viszont portugálul beszélnek.

A többnyelvű család stratégiája

„Mindketten ragaszkodunk a saját nyelvünkhöz. Noha a gyermekeinek pontosan tudják, hogy mindketten beszéljük mind a négy nyelvet, mindig az anyanyelvünkön beszélünk hozzájuk. Kétségtelen, hogy így előfordul vacsora közben, hogy három nyelven folyik a társalgás, de érdekes módon ez még soha senkit nem idegesített vagy zavart össze” – mesélte Agnieszka.

Ez persze nem biztos, hogy minden nyelv esetében elég lenne, ezért kifejezetten törekednek arra, hogy minél inkább ki legyenek téve a gyerekek is a kevéssé előtérben lévő nyelveknek, így kifejezetten ilyen szempontból választanak gyerekfelvigyázót, elutaznak a szülők hazájába, vagy keresnek ilyen típusú nyári tábort.

A filmeket otthon angolul nézik, ám a francia nyelvet gyakorlatilag kitiltották a lakásból, hiszen a munkahelyen és az iskolában egyébként is az az elsődleges. Nyilván amikor francia barátok látogatnak hozzájuk, akkor feloldják a tilalmat.

„A gyermekeink imádják, hogy többnyelvűként nőnek fel. Ezzel együtt is megvannak a maguk preferenciái. Jelen pillanatban a legidősebbnek az angol a legkönnyebb, azt a francia követi (beszédben, olvasásban, írásban egyaránt). Most, hogy Portugáliában vagyunk, nagyon feljövőben van ez is, a lengyele jó, de néha keresi a szavakat és nyelvtani hibákat is vét. A játék nyelve otthon még mindig a lengyel” – mondta Agnieszka.

Apropó játék! Amikor a három gyerek együtt játszik, akkor lengyelül beszélnek. Amikor az ikrek kettesben vannak, akkor franciául – ami amellett, hogy nagyon érdekes, nyilván a nyelvi kitettségnek tudható be.

A legfontosabb tanács

Agnieszka szerint jellemzően pozitív reakciók érkeznek a környezetüktől is, bár sokan hitetlenkednek. Az elsőszülött lány első tanítója például kételkedett benne, hogy a gyerek képes lesz-e megtanulni franciául, mert szerinte a négy nyelv egyszerűen túl sok. Aztán az első év végére beismerte, hogy tévedett.

„Soha nem bántuk meg a döntésünket. A nagyszülők mindig büszkék rá, hogy a gyerekek tudnak velük telefonon beszélni és nyaranta náluk tölteni némi időt” – tette hozzá Agnieszka.

Szerinte az a legfontosabb, hogy ha többnyelvű gyereket szeretnénk nevelni, akkor legyünk következetesek. Pozitívan kell hozzáállni a gyerekek minden sikeréhez, el kell magyarázni, miért beszélünk a családban több nyelven, szeretni kell az adott kultúrát, és ki kell mutatni, mennyire büszkék vagyunk rájuk.

Mondjuk szerintem ez nem csak a többnyelvű gyerekekre igaz…

Nektek milyen tapasztalatotok van a gyerekek (vagy a saját) nyelvtanulása terén?

Felpezsdíteni rutinná vált életem

Share.

About Author

Leave A Reply