Egy bukás története

0

A motorozás tipikusan az az életforma (mert az, nem igaz?), ami vagy beszippantja az embert, vagy soha nem leszel képes megérteni, miért ül fel valaki egy kétkerekű járgányra. Nos, Pappito motorozik, méghozzá Új-Zélandon, és sajnos most őt is utolérte a motorosok réme: a baleset.

„Kábé hat évvel ezelőtt tettem szert a kék motoromra, és azóta is azzal járok dolgozni, esőben, hóban és úgy nagyjából hatvanezer kilométert mutatott benne a számláló, amikor múlt pénteken kora reggel, munkába menet felborított egy furgon. Neki összekarcolódott a furgonja, én meg leheveredtem a szembesávban pihenni egy kicsit.

Abban nincs semmi újdonság, hogy a népek nem használják a nyüves tükreiket és úgy nagy általánosságban szarnak a körülöttük közlekedőkre, de az ellenfél jóember sikeresen megoldotta a sávváltást álló helyzetből, amikor már pont mellette voltam.

A jó oldala a kalandnak, hogy ő éppen elindult én meg éppen lassítottam, mert pirosat mutatott a lámpás előttünk, szóval minden igen lassan és megfontoltan (nem) törént, részben ez az oka, hogy megúsztam komolyabb sérülések nélkül.

A másik ok, hogy alapból beszari vagyok és ezért mindenféle rendes motyókban motorozom, rendes motroscsizmában, ami múlt pénteken megvédte a lábamat és a motorosdzsekik hitványka puha protektorainál sokkal jobban működő, kemény protektoros mellényben, amilyen a crossmocisok hordanak.

Úgyhogy ne legyetek hülyék, és hordjatok mindenféle rendes védőfelszerelést motorozáshoz. Akkor is, ha csak elugrotok ebédért vagy a közelbe valamiért.”

Ebben én is maximálisan igazat adok Pappitónak, szóval ha már itt a motorosszezon, akkor csak ésszel! A teljes posztot és még jó pár képet itt találjátok.

Share.

About Author

Leave A Reply