Édes otthon – de hol?

0

Nagy kérdés, hol is van az ember igazi otthona, mit is jelent a haza és hol vagyunk igazán otthon a világban. Erre próbált meg válaszolni a Végtelen… talán blog, és amit írt, igencsak érdemes elolvasni.

„Az otthonról beszélünk, mikor körbenézek. Ott ül Gergő mellett Ieva, aki lett és Hollandiából költözött Bangkokba, Mark, a skót Londonból, Michael, aki állampolgársága szerint szintén brit, de az elmúlt húsz évben mindenhol élt, csak nem Európában, éveket Tibetben és Nepálban például tigrisekkel. Aztán Americo és Alex, aki a férje a másik Alexnek, aki velem szemben ül. Aztán Maya, Amerikából, aki gyakornok nálunk és vannak még thaiok, Chompu és Nut és Hok. A külföldiek mind utazók. Átutazók az életen és országokon át. Vicces, hogy a magyarok majdhogynem túlsúlyban vannak, hiszen hárman is vagyunk. (…)

– Gyerekkoromban apukám mindig mesélte, hogy egy amerikai kisvárosban nőtt fel a barátaival. Látta őket kicsinek és együtt mentek mind iskolába, és együtt lettek tinédzserek és felnőttek, és mindig ugyanazon az utcán mentek az iskolába, és ugyanott ebédeltek és ugyanazokra a helyekre jártak… és mindez annyira lenyűgözően csodálatosnak hangzott – meséli Alex.

– De te akkor sosem laktál egy helyen sokáig?

– Nem igazán. De emlékszem, amikor kérdeztem a szüleimtől, hogy miért is nincs nekünk olyan fix életünk? Erre ők azt mondták – és ezt azóta is felemlegetjük – hogy majd meglátom később, hogy milyen jó ez az élet. És hogy majd nagyra fogom értékelni.

– És, tényleg? – hiszen fontos tudnom, mert én is ilyen életet nyújtok éppen most Levinek.

– Igen, bár nehéz volt gyerekként néha. De mostmár tényleg nagyra értékelem. Valahogy nincsenek határok. Bár a kolumbiai családom mindig azt remélte, hogy visszatérek, az amerikai meg hogy oda. De én sehova sem tartozom. Azt várják az ottaniak, hogy abbahagyjam az „őrült” szüleim követését a világokon át. Amerikába is csak azért mentem, mert hát amerikai vagyok, de még sosem éltem ott előtte. (…)

– Mi elhagytuk az otthont és közben megtaláltunk egy másikat. Egy olyat, amit sosem hagyunk el és sosem veszítünk el. Mert mi magunk vagyunk. A család az otthonunk, így hát bárhova mehetünk ezentúl! – kiáltok vidáman –  És bárhova vissza is térhetünk – mosolygok.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

Share.

About Author

Leave A Reply