Ebben az országban élned és halnod kell?

0

Régóta pedzegetjük már itt, milyen tapasztalatokat és tanulságokat lenne érdemes importálni külföldről. De ha egy határátkelő ezzel a gyakorlatban megpróbálkozik, a siker nem garantált. Marton Péter e heti írásában Csenge története folytatódik (az előző részt lásd az írás végén), és éppen ezzel a konfliktussal találkozhatunk vele együtt.

Marton Péter: Vízforraló – avagy hogyan ne éljünk belföldön III. (novella)

A vízforraló dolgozik a konyhában, az élet felbugyog, a néni arcán révült mosoly, odaadással hallgatja, hogy történés van, miközben a radiátor mellé kucorodva ül, és vállát a fűtőtest fűtő testének hajtja,

özvegy,

Csenge akár azonosulhatna is vele,

ő azonban dühös (még ha dühe el is párolgott már annyira, hogy ezt szóvá ne tegye);

a vízforralóból is elpárolog előbb-utóbb az összes víz, nem készül tea vagy kávé, csak az a kevés élet, az szökik a forrásban lévő vízzel együtt, elidőzik a szoba enyhén naftalinos légterében, majd elillan láthatatlan réseken át, és a csend újra eluralkodik;

Csenge azért van itt, osztozni ebben az élményben (melyről inkább a halmány szó jut az eszébe), mert – mint korábban megtudta – a néni gyakran közös képviselőként telefonál a különféle szolgáltatóknak, hogy a ház nevében intézkedjen,

a házban ugyanis mindenki más albérlő rajta kívül, külföldiek (ukránok, hollandok) és belföldiek (hajdúságiak, baranyaiak), ahogyan albérlő maga Csenge is, és általában senki nem emel kifogást, amikor a néni közös képviselőként, fékek és ellensúlyok nélküli autoritásként a fűtésről rendelkezik, nem tesznek panaszt még akkor sem, ha ezt szeptember 2-án, a kánikulát követő öt fokos lehűlés miatt teszi;

ezen a helyzeten remélt változtatni, miután a túlfűtöttségtől Angliában elszokott, Csenge – remélt, legalábbis addig, amíg kísérletének hiábavalóságát be nem látta, még mielőtt a néni helyzetének reménytelenségével, az özvegylét menthetetlen ürességével szembesült volna: a lelketlen térrel, ahol a l’art pour l’art dolgoztatott vízforraló idézi fel a semmi helyében valaha volt mást, a meggyőzni igyekvő szavak (rezsiköltség, klímaváltozás, hőségben megrohadás) nyomán pedig elmarad a hatás,

és bár nem látja, mi lehet a megoldás, Csenge eltökéltségét az eset csak tovább erősíti, ebben az országban élned és halnod kell stb., az ismert problémák mellett is szükséges a távoli Pareto-optimum felé törekedni, még ha az itteni perspektívából ez a Csomolungmával ér fel, akkor is muszáj mászni feljebb, mászni legalább egy picit magasabbra, törekedni a jobbra, ameddig lehetséges (enélkül nem érdemes).

***

Marton Péter szerzői Facebook-oldalához itt lehet csatlakozni a Facebookon. Ez pedig a szerző saját weboldala eddig megjelent írásaival.

Az élet vége külföldön

Share.

About Author

Leave A Reply