Dubaiban repülőzni

2

Pár éve hatalmas vihart kavart Magyarországon a Malév megszűnése. Egy ideig rengeteg szó esett arról, hogyan tudnak majd elhelyezkedni a munkanélkülivé vált pilóták, légiutas-kísérők és egyéb szakemberek. Szerzőnk, Wingsfly gyorsan kapcsolt és a magyar légitársaság bezárása után pár héttel már új munkahelyen kezdett – nem a közelben… (A köztes címeket is ő adta, és azért vannak angolul, mert a repülés nemzetközi nyelve is az.)

„2012. február 3. Ez a nap biztosan sok más fontosabb eseményt, születésnapot és miegymást jelöl. Azonban a repülésben egy picit is otthon lévőknek egy 66 éves álom végét, a Malév leállását jelenti.

Elevenen élnek az emlékezetemben az akkor történtek. Aznap pihenős voltam, éppen a fogorvosnál ültem. Félelmemben az ujjaim tördeltem, ugyanis nem rajongok a fogorvosokért. A másik pillanatban kaptam egy üzenetet, amely még most is megvan a telefonomban. “Nincs többé Malév”.

Hát kellett pár perc mire felfogtam. Optimista ember vagyok, mint a pilóták többsége így azt gondoltam, hogy ez is egy kacsa, mint oly sokszor az eltelt évek alatt.

Néhány telefon után azonban több dolog tudatosult bennem. Először is, hogy valóban nincs többé nemzeti légitársaság, másodszor pedig az, hogy munka nélkül maradtam. Nem sajnáltatom magam, de amikor az ember egy ilyen kis országban pilótaként az „utcára” kerül, rögtön rájön, hogy a karrierje bizonyosan külföldön folytatódik majd.

Amint lehetett, elmentem a holmikért, ruhákért a reptérre. Viszont nagyjából 1 óra alatt lezártam a Malévos korszakomat. Sokan siratták, én a jövőmmel voltam elfoglalva. Visszatekintve, a gyors reagálásnak köszönhetem, hogy a csőd után 3 héttel már új munkahelyen dolgoztam.

Just in Time!

Azon a szomorú februári napon, a fogorvos után azonnal nyakamba vettem a várost. Felkerestem két, valamirevaló “crew” toborzó céget. Volt jó néhány lehetőség, szinte azonnal kellett dönteni: interjú, igen vagy nem!

48 órával később, egy berlini irodában meg volt hirdetve egy interjú “low cost need a crew” címszóval. A megélhetésemmel voltam elfoglalva, így nosza, neki, mit veszíthet az ember. Irány Berlin, max. ha nem jön be, akkor felfogjuk városnézésnek.

Bevallom, először arra a bizonyos nagyon fapados légitársaságra gondoltam, mi másra? Bejelentkeztem az előadásra, már akkor feltűntek az európai átlagnál picit barnább emberek. Az előadás első 3 percében tucatnyi kérdésemre választ kaptam.

Munkavégzés nem Európában. Jól fizetnek, és független munkaerőt keresnek. Igen! Külön kikötés volt, hogy független embereket keresnek, így ideális terep volt egy csajozós, de nem lekötött pasinak!

Nekem addig Dubairól nem a low cost szó jutott az eszembe, hanem a pompa és a First Class-utazás. Fejlődik a világ, fejlődnek ott is. Olcsó és fejedelmi utazást elérhető áron, Mindenkinek! Az interjút tartó úr nagyon rámenős volt. Dobálózott mindenféle, számomra ismeretlen juttatási formával. Szokásos beetetés, vagy mégsem?

Az interjún senki sem kapott ajánlatot, viszont mindenkitől többször megkérdezték, hogy korábban milyen típuson szolgált, valamint mennyire független és mobilis.

Engem semmi extra nem kötött akkor Magyarországhoz, így a csoport egyik szószólójaként rámenősen tudattam velük, hogy dolgozzak bárhol is én AKAROM ezt az állást! Alig telt el 3 nap, egy német számról hívtak. Ott megkaptam az instrukciókat, irány egy hétvégi felvételi Berlinbe!

Pár haverommal kimentünk, egy kis lazítás, persze már akinek. Két körös interjú volt, akkor már a cég egy magasabb pozícióban lévő képviselőjével beszélgettem.

Nagyon sok szakmai része is volt, mégsem volt egy hétköznapi felvételi beszélgetés. Volt szimulátoros gyakorlati rész is.

Hihetetlen pókerarcuk volt a felvételin lévő HR-eseknek, nem tudta az ember eldönteni, hogy örül vagy sem, de nekem néha még az is megfordult a fejemben, hogy egyáltalán életben van-e vagy sem!

Vasárnap este pajkos mosollyal közöltem a haverokkal és az otthoniakkal, hogy sikerült! Még ki sem hűlt a helyem a Cockpiten, de nemsokára már ismét az eget hasítom.

Nem voltak nagyvonalúak a leendő kollégák. 48 órát kaptam, hogy otthon felkészüljek, elbúcsúzzak. Ez a kis idő pedig úgy elrepült mintha csak 20 perc lett volna. A dumám sosem volt rossz, így nem tartottam az ismeretlentől. A szüleim ejj, de óvtak, aztán végül rájöttek, hogy engedni kell a gyereket, hagy érvényesüljön.

A munkához szükséges papírokat a cég intézte, nekem elolvasni és aláírni kellett. Elmondták, mit keresnek, én meg “Nem gáz, hajrá!”. A Malév alig 1 hete nem működött, de nekem már egy új lehetőség, új állás adódott.

Egy perzselően forró szerdai napon érkeztem meg a jövőbeli bázisomra Dubaiba. Egy My Name tábla várt az terminál érkezési oldalán. Rögtön egy, a marina körzetben lévő társasházhoz vittek, a későbbi lakásom helyszínére.

Dubai.jpg

A juttatások többek közt céges lakást és céges autót tartalmaznak. Berendezkedésre semmi idő nem volt, szinte azonnal mentünk a cég irodaházába a hátralévő ügyeket elintézni. Aznap késő este volt, hogy haza taxiztam.

Az ezt követő 1,5 hétben nagyon sok képzésen, oktató repülésen vettem részt. Memorizálni kellett egy, a Malévtól teljesen eltérő útvonal- és munkarendszert. Az első önálló utam a Malév leállása után mintegy 3 héttel volt, egy laza kis isztambuli út formájában.

New world, new opportunities

Az itt végzett munkám során olyan városba is eljutottam, amiről korábban csak a híradóban hallottam. Izgatottan vettem tudomásul, amikor egy hosszabb ideig a Dubai-Kabul-Dubai útvonalat repültem. Sokan nyugtattak, hogy nem kell tartani semmitől, nem a francot… Érdekes dolog egy, a mai napig veszélyes város repülőterén landolni.

Hála a jó édesnek, ez akkor volt először, és remélem jó ideig utoljára is. Külön öröm számomra, hogy immár Bukarestbe is repülünk, így egy egészen rövid járatfordulóig nagyon közel vagyok a családhoz és a haverokhoz is.

Sajnos Ferihegyre (én még mindig így hívom) esélytelen, hogy valaha is repülhessek. Sajnos Budapest, azaz a jó üreg BUD kiesik a low cost standardból. Drága a kiszolgálás, és a személyzet repülési ideje is lejárna, tehát akár személyzet csere is szükséges lehet. Ezek nem férnek bele egy fapados légitársaság működési szerkezetébe. A drága kerozin pedig csak könnyed ráadás, a mi filléres kerozinunkhoz képest.

Felejtsük el az európai fapados légitársaságokról alkotott véleményünket. Itt az arab térségben teljesen másképp megy. Nyilván a low cost modell ugyanaz, de átalakították a térségben elvárt szinthez. Exkluzívabb kiszolgálás, bőséges fedélzeti shop választék, kényelmesebb ülések és persze personal LCD-vel szerelt ülések minden utas számára.

A fedélzeten a néhány ezer forintos toll készlettől, a milliós értéket képviselő ékszerekig bármit megvásárolhatunk. Egy speciális alkalmazásnak köszönhetően repülés közben szállást is foglalhatunk, és kedvünkre válogathatunk egy Dubai ingatlanos cég ajánlatai közül. A terméket csak ki kell választani, kifizetni. Majd jellegtől függően a kijelölt repülőtéren átvenni.

Amolyan „csináld magad” szolgáltatást nyújtunk. Az utas dönti el, hogy milyen szolgáltatásért fizet. Ha csak utazni szeretne és semmi mást igénybe venni, akkor a repülő végében található minimális lábtérrel rendelkező üléseket választja.

Flydubai aircraft.jpg

Ha szélesebb kiszolgálást, és nagyobb kényelmet vár el, akkor a repülő elejében lévő ülésekre foglalhat jegyet. A légitársaság óriási összegekért értékesít reklám időket a repülőn, így már utazás közben elkezdődik a “Dubajozás” reklámok formájában.

Szerintem az otthoni pilótabérek már agyon lettek rágva, mindenki ismeri és tisztában van vele. Itt sem fizetnek rosszul. A fapados jelleg nem tükrözi a fizetéseket. Jó fizetés, és a karrierlehetőség után a juttatások sokasága teszi még vonzóbbá a térségben való munkavégzést.

Céges lakás, céges autó. Teljesítménybérezés, szociális kompenzáció, ingyen jegyek, szakmai képzések és évenkénti jutalmak. A cégnél külön pénzbeli kompenzációs rendszert alakítottak ki túlóra, és a jó munkavégzés esetére. Ha jól dolgozol, bőségesen jutalmazza a cég!

További 6 magyar dolgozik ennél a légitársaságnál, mindannyian légi utaskísérőként. Javarészt fiatal korosztály, olyanok, akik mertek gyorsan és nagyot lépni. Most írhatnám, hogy mi minden hiányzik otthonról, de nem teszem. Azt csinálom, amit szeretek, Dolgozom és Ennyi!

Átgondolva az eddigi 8 hónapos dubai tartózkodásomat nem bántam meg hogy rámenős és nagyon akaratos voltam. Nekem megérte, és remélem, hogy újabb 8 hónap múlva is ezt fogom mondani.

A munkám egyben a hobbim, Imádom!”

(A történet először a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

2 hozzászólás

  1. Huh….. nem tudom, h ki írta ezt a cikket. .. De tele van ferditesekkel. .. én aki több, mint négy éve dolgozom ennél a cégnél vannak dolgok, amiről csak most olvastam először. …

Leave A Reply