Drámai finn járványkezelés

0

Vajon hogyan reagál egy jól szervezett, erős állam és társadalom egy olyan válsághelyzetre, mint a mostani? A Finnországban élő Viktor mesélte el tapasztalatait (és küldött mellé pár fényképet is). Van mit átgondolni…

„Feleségem olvassa az otthoni, magyarországi híreket, én meg a finnországiakat és arra gondoltam érdemes megosztani, mit csinál egy erős állam és egy erős társadalom válság idején.

Március 12-13-án már látni lehetett, hogy komoly változások várhatóak Finnország életében is. A bizonytalanság egy hétvége alatt elmúlt, és a finnek meg az országban élő félmillió bevándorló nagyon gyorsan álltak át az új, korlátozott helyzetre. Az egész drámai volt magyar családunk számára: drámaian olajozott, drámaian hatékony és drámaian drámamentes.

Március 12-én este jött az email az munkahelyemről, hogy átállunk a távoktatásra, lemondunk minden nagyobb rendezvényt és külföldi meghívást. Én alapvetően kutatással foglalkozom és tudományos rendezvényeket szervezek, ezért a kutatás átkerült teljesen az otthoni dolgozó szobámba, a rendezvényeket kettő májusi kivételével lemondtuk a hozzájuk tartozó hotel- és jegyfoglalásokkal együtt.

Az egyszem kurzus, amit ebben a félében tanítok, meg eleve online felületen van, így abban változás nem volt. Ezzel meg is volt az átállás. Én nem indultam a boltba betárazni élelmet, arra gondoltam, hogy lehetetlen, hogy bármi gondunk legyen itt, Finnországban.

Online oktatás némi nehézséggel

Feleségem egésznapos finn nyelv- és kultúraoktatásra jár. Őket még hétfőn, március 16-án behívták egy eligazításra és bejelentették, hogy otthoni oktatás lesz innentől az iskola online rendszerében (ItsLearning), ami app formában is letölthető egyébként.

Itt volt egy kis fejetlenség, mert nem igazán tudták elmondani, hogyan fog zajlani az új, online oktatás, és még a jelenléti ívet az aláírásokkal is a teremben felejtették.

Másnap, március 17-én sem indult valami ígéretesen az online oktatás. Csak nehezen tudtunk belépni, mert a kapott login nem volt jó, időközben megváltoztatták, amit csak nehezen tudtunk a FAQból kibogarászni.

A weboldal túl volt terhelve, lassan töltődött be, az app nem működött. A tanár iszonyatos mennyiségű feladatot töltött fel a rendszerbe, szigorú határidőkkel (9.00, 10.00, 11.30, 13.00).

Az első nap ennek megfelelően kudarccal végződött. A feleségem csoportjában tanuló bevándorlók fele be sem tudott lépni az első nap a rendszerbe, a harmadrészük még az első feladatnál sem jutott tovább, hiszen a legtöbben otthon maradtak iskolás, óvodás gyerekeikkel.

Feleségem mesélte, hogy egyik arab osztálytársa most három gyerekkel van otthon, miközben a férje dolgozik, ennek megfelelően neki már maga a túlélés is kihívás, nem hogy még tanuljon napi 6-7 órát mellette.

Az rendszert gyorsan átkalibrálta a tanár és csütörtökön, pénteken már emberi határidővel, emberi mennyiségű feladatot kaptak. A tanár az appban és telefonon tartotta a feleségemmel a kapcsolatot, a rendszer jól működött, így pár nap alatt minden a helyére került.

A gyerekünk óvodás, hétfőn, még a március 16-i állami bejelentés előtt utoljára elment óvodába. A nap végén a gondozóval megbeszéltük, hogy bár az óvodák nyitva maradnak, ha lehet, a gyerek otthon marad.

Este a kormány bejelentette ugyanezt, és másnap kaptam egy sms-t, amiben megkérdezték, meddig tud a gyerek otthon maradni. Válaszoltunk, hogy ameddig szükséges, most úgy tűnik, ez határidő április 13., mert egyelőre eddig zárták be a könyvtárakat, kulturális és oktatási intézményeket.

„Apokaliptikus” jelenetek finn módra

A kormány drámai bejelentése következtében itt, Espoo városában is mutatkozott némi káosz. Egy drága sportautós, ötvenes férfi beállt a kisboltunk elé a gyalogosok zónájába és berohant a boltba valamiért.

Felháborító! Évek óta lakunk itt, és még sosem láttam, hogy valaki ne a kijelölt parkolóban álljon meg. 🙂

További apokaliptikus jelenet volt, hogy kedden este a tinik beültek a házunk előtti játszótér kis faházába és összetörtek két lapátot meg egy vödröt a homokozó melletti játéktároló dobozból. A lányom nagyon mérges volt rájuk.

Másnap este, amikor sétáltunk haza, a „rossz fiúk” megint ott ültek a „lányom” faházában, ahol boltosat szoktunk játszani. Az óvodás gyerek elengedte a kezem és mondta, hogy ő megnézi ezeket a fiúkat.

Közelebb mentünk, a lányom szúrósan végigmérte a fél tucat hangos tinit. Egy szót sem szóltunk. A srácok ránk néztek, kelletlenül felálltak és eloldalogtak. A négyéves lányom nagyon elégedetten fordult meg és indultunk fel a lifttel.

Mi a helyzet a boltokban?

A sarki kisboltunkból kedden és szerdán lefosztották a húst, a hányás állagú finn borsófőzeléket (húsos verziót) és a WC-papírokat, meg mindent, ami fenéktörlésre használható.

Az 500 méterre lévő „nagy boltban” azonban folyamatosan volt WC-papír és más hiánytermék. A hipermarketek közül több a weboldalán jelezte, hogy minden termék elérhető náluk.

Az első napok „káosza” után péntekre minden visszaállt a szokott mederbe. A „nagy boltban” kiírták, hogy vannak „veszélyeztetett csoportoknak” fenntartott órák.

A Facebookon szerveződtek segítőcsoportok, bár erre nem biztos, hogy szükség van, mert itt a nagyon időseknek eleve vannak házhoz járó szociális és vásárlási segítőik. A kontakt nélküli fizetés bevezetése nem volt probléma, mert itt a legtöbb ember eleve nem használ készpénzt.

Otthoni programok

Most itthon vagyunk, és sokat járunk túrázni a közeli természetvédelmi területekre, jól haladok a kutatási munkámmal és igyekszünk mindent hatékonyan szervezni.

Az idő remek, tegnap lehetett napozni, ma a hó esett, holnap megint sütni fog a nap. Szép tavaszunk van.

Remélem, minél kevesebb embernek esik bántódása. Nem csupán az elhunytakra gondolok, hanem azokra is, akik a munkájukat veszítik el.

Bizonyos szempontból a krízis jól jött, mert már elfelejtettem, milyen szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk.”

Share.

About Author

Leave A Reply