Drága Szüleim: ne várjatok haza

1

A mindenkori parlamenti választás előtt (így természetesen a 2018-as előtt is) sokan elmondják véleményüket, leírják, miért szavaznak valamelyik pártra, vagy éppen miért nem egy másikra. Természetesen így vannak ezzel a külföldön élő magyarok is. A Zürichben élő Norbert a Novus blogon írta meg véleményét.

„A túléléshez szükséges kritériumok alapvetően megváltoztak. Egy állásinterjúnál már semmire se megyünk atyáink tudásával, és ez négyzetesen lesz igaz a mi utódainkra.

Ha azt akarjuk, hogy az utódaink sikeresek legyenek az automatizáció korszakában, a mai színvonalnál nagyságrendekkel jobb oktatásra van szükség, amit egy SOROS-ozó állam képtelen biztosítani.

Az atyák egyszerűen nem értik, hogy már nem elég számban gyarapodni. A tudás dönti el, hogy valaki ma áll vagy bukik a munkaerőpiacon, és amíg valaki versenyképes lesz, az évtizedes munka egy minőségi oktatási rendszerben. Az pedig mocskosul költséges, amivel az utódok tervezésénél számolni kell, ha valóban magáért a gyermekért leszünk szülők.

Az atyáknál ez soha nem volt szempont, és nem is fogják fel ennek fontosságát -diáktüntetések-, hiszen kevésbé járnak a nagyvilágban, nincs más információjuk, mint amit a propaganda sugároz, azzal a tudással mi pedig egy angol interjúig sem jutnánk el egy multinál. (…)

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Hiedelmeik vannak és a hitet természeténél fogva lehetetlen érvekkel megtörni, mivel nem ráció útján jutottak hozzá, hanem emocionálisan. Úgy sejtem, hogy mostanra már éveket próbálkoztál az érveiddel, és csak annyit értél el, hogy fanatizáltad őket. Ez a fanatizmus szól belőlük, amikor legyintenek a kórházi halálesetekre, vagy amikor kalandvágyat emlegetve visznek a reptérre.

Ezt a bálványimádatot kívülről lehetetlen érvekkel megtörni, ezért hiába posztolsz napi 25 órában kórházi képeket, OLAF-jelentést, kopasz verőembereket, hatástalan lesz. Azt csakis belülről, családon belül lehet megtörni, és csakis emocionális úton.

Hiába vársz rá, hogy én majd jól meggyőzőm a Te szüleidet, Te meg az enyéimet, mert ebben a leosztásban csak mocskos liberálisok, sorosbérencek leszünk, és vége a diskurzusnak. De a gyermek az más. A gyermekhez kötődik az egyik legerősebb emocionális kapocs, és ha még nem késő, talán erősebb is, mint ehhez a diktátorhoz.

Ez az egyedüli módja megtörni 2 millió fanatikust, akik feloldódnak a kollektívában, és elfelejtik, hogy mekkora kárt okoznak a döntéseikkel az utódaiknak. Megfeledkeznek, hogy ők elsősorban szülők és ez tisztség, ami felelősséggel jár. Erre a tisztségre, csak a gyermek tudja emlékeztetni őket.

Ebben a leosztásban nem nemzetmentők-sorosbérencek játszanak, hanem szülők és gyermekek. Ha ezt a tisztséget önzetlenül gyakorolják, azért kijár a tisztelet, de az önzésért, a másfél százalékos nyugdíjemelésért, miközben felszántanak mindent, ami az utódot a háznál tartja… Nos azért soha.

Erre a tisztségre nem tudom emlékeztetni a Te házadat és Te se az enyémet. Ez egy kőkemény szívfacsaró beszélgetés, amit vagy bevállalsz, hogy egyszer legyen hova hazatérned, vagy hallgass mindörökké, és nézd élőben, ahogy beteljesedik egy diktatúra. És ne legyen kétséged, nem 8 millió ember fog szenvedni, hanem 10. (…)

Én a magam beszélgetésein túl vagyok. Egy fecske persze nem csinál nyarat. De a fecske dolga nem is a nyárcsinálás, hanem rendben tartani a fészket, hogy legyen hova hazatérni.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

„A határátkelők úgyis hazajönnek”

Share.

About Author

1 hozzászólás

  1. anonymous on

    Same here. Megpróbáltam többször beszélni velük, de hajthatatlanok. Teljesen fanatizált viktoriánusok, nem megyek érvekkel semmire. A konkrét, súlyos bűncselekményekről szerzett belsős infóim is hidegen hagyják őket. A saját, egészségügyben szerzett tapasztalatok se számítanak. Most csak az számít, hogy ne jöjjenek a migránsok, ne legyünk bevándorlóország. Ez legalább pipa, kivándorlóország leszünk. Pár hét múlva utazom Svájcba, sajnos retúr, de azt kívánom, bár sose kellene hazajönnöm onnan, pedig szeretem a hazám, és itthon szeretnék boldogulni.

Leave A Reply