Életemben először otthon

0

Ennike régi álmát teljesítve Erdélyből költözött először Magyarországra, de mert megbecsült, normálisan megfizetett munkaerő szeretett volna lenni az egészségügyben, végül Dániában kötött ki. (A képeket külön köszönet!)

„Erdély délkeleti részében, Cenk városában születtem, éltem 32 évet, ott tanultam, szocializálódtam, egy nagyvárosban, szórvány magyarsággal (8%), még fellelhető szászokkal és a többség románokkal. A román többség hatása és a román nyelven tanulás jövőre kivetített előnyei ellenére minden iskolámat magyar nyelven végeztem, a sötét kommunizmus éveiben.

Magyarország számomra mindvégig a mennyországot jelentette, mivel csak képekről, filmekről, regényekből, ritkán egy-egy szomszédba látogató rokontól (élő ember) kaptam az információt.

Brassó 2012.jpgBrassó

Magyarul beszélő idegen kultúra

Részletek nélkül… én is mindig arra vágytam, hogy MAGYARORSZÁGON élhessek. Ez nem volt egyszerű, mert nem voltak közeli rokonaim az anyaországban, mellette sem anyagilag, sem intellektuálisan eleresztett szüleim. Nagyon későre, csak 2000-ben költözhettem végleg MAGYARORSZÁGRA, azon belül is Budapestre.

Nos, sok szó esett a kultúrsokkról itt a blogon. Filológus húgomnak volt erre egy frappáns mondata, amit én szállóigeként idézek, azóta is. „Te… ez egy magyarul beszélő, idegen kultúra!” Na, hát az. Nekem nem volt gondom a nyelvvel, könnyű volt tudni, hogy Pesten a pityóka az burgonya, a lapító az vágódeszka, a borkán az üveg, a vinete az padlizsán, a murok az sárgarépa, a szukk az üdítő stb. stb.

A hangsúly, az akcentus, a mondatszerkezetek, a frappáns beszólások, a káromkodás, az egymás anyázása, a humor, és az a csodálatosan választékos mód, ahogyan sokan Magyarországon beszélnek, mindig lenyűgöz, de mindig kiborulok, ha azt hallom, hogy Peti megy A óvodába, meg A Pista azt mondta… Bár ez lett volna a legkevesebb bajom.

Ápolónőként, lesajnálva

Tanult emberként kerültem Budapestre, legalábbis én azt hittem. Tanultam 8 évet érettségi után (ebből 5 évet hasztalanul, mert a lelki, szellemi hasznon kívül, kamatoztathatatlan), de akkor is azt gondoltam, egyik legjobb, legszebb emberi szakmával rendelkezem. ÁPOLÓNŐ…

Brrr, kiráz a hideg, ha ezt így magyarul leírom. Ez a szó Magyarországon egyenlő, a buta, k…a, a lesajnálnivaló kifejezésekkel. Legalábbis ÉN, ezt folyamatosan így éltem meg. Hét és fél, Budapesten eltöltött évből négy éven át újra tanultam főiskolán, hogy magyar diplomám is legyen. 2007-ben lett. Uniós. És nem adtam fel az álmom. Megbecsült, normálisan megfizetett munkaerő szerettem volna lenni. 39 évesen, jött egy soha vissza nem térő alkalom.

Irány a dán valóság!

Így aztán 2008 májusában újra átléptem a határt, ez alkalommal Dániába, ezen belül is Koppenhágába. Három hónapos Budapesten tartott intenzív dán nyelvtanulás után, kikerültem(ünk, 10-en voltunk) a dán valóságba, dolgozni a szakmában, rögtön a mélyvízben. Minden papírt, lakhatást, a munkaközvetítő intézett, ezzel nagyon megkönnyítve az első időszakot.

Állati nehéz volt kezdetben dánul dolgozni. Ennek öt és fél éve, és azóta is életem legjobb döntésének tartom. Itt lettem kardiológiára szakképesítve különböző kurzusokon, azóta váltottam, most intenzív osztályon dolgozom és fogok továbbtanulni még másfél évig… és élethosszig.

Itt vagyok életemben először itthon, vagy otthon, ahogy tetszik. Ezt a klímát nekem receptre kellett volna felírni sok évvel ezelőtt. Májustól októberig szuper idő van (nem bírom a nagy meleget), de utálom a novembert meg a februárt. Közlekedési eszközöm a bicikli, előtte 24 évig nem bicikliztem. Soha nem sportoltam, itt rendszeresen. Csodálatos helyen lakom, egy hatalmas tó közelében.

A nehezen átléphető fal

A dán nyelv ismerete után, könnyű a svédet meg a norvégot értegetni, a norvégot simán olvasni. Egy ötmilliós ország nyelvével, könnyű Skandináviában… teljesen értelek, és veled érzek KÖVÉRMADÁR.

A dánok kedvesek, segítőkészek, barátságosak, de aztán van egy fal, azt nehéz átlépni. Szerintem a nők többsége nagyon natúr, a fiatalok, borzasztó ízléstelenül öltözködnek általában szürke és fekete göncökben, nincs frizura, csak hosszú haj. Télen magas sarkú cipő, harisnya nélkül. A férfiak egyáltalán nem udvariasak, simán be- és kimennek előttem, meg terhes nők előtt is.

Amager strand 2008.jpgIgy is lehet strandolni Koppenhágában Amagernél

A szolgáltatások nagyon drágák. Például szőke kolléganőm fodrásznál járt, melíroztatott… Minek? Három centit vágatott, pakolások, ápolások. Mindennek az ára 1800 dkk (68400 Ft!!!). A mesteremberek órabére az egekben, pindurnyi fürdőszoba felújítása simán belekerülhet 2 millió forintba.

Nincs hatalmas választék az üzletekben, nagyon figyelnek az ökológiára, és parfümmentes termékekre. Általában nagyon minőségi termékek vannak. Isteni sajtok, de minden tejtermékük felső kategória.

Mindenki nagyon sok nyers zöldséget eszik (harapják a kígyóuborkát, nyersen eszik a brokkolit, karfiolt, gombát, zöldborsót és a sárgarépát almaként rágcsálják úton, útfélen), de… ugyanennyire imádják a gumicukrot, főleg az édesgyökér ízűt – lakrids -, ami még csípős is és sós is – már én is szeretem.

Nagy terek, vékony falak

Kívülről egyáltalán nem puccosak a házak, nagy terekben laknak, kevés bútorral, szeretik a design termékeket. A lakások fala hajszálvékony, nagyjából követhető a szomszédod szexuális élete.

A régi lakások, főleg a belvárosban, siralmas fürdőszobával rendelkeznek, amit én konkrétan „wc-fürdőszobának” hívok. (A WC mellett lehet tusolni, vagy annak tetején.) Nagy hangsúlyt fektetnek a régi lakások karbantartására. Ritkán használnak színeket a falakon, majdnem minden fehér, sokszor a bútorok is. A falra aggatott képek, festmények színesítenek. Saját meglátás.

nyaralás 2012 106.JPGSkagen ófalu

2008-ban rengeteg terhes nőt láttam az utcán, ez sokkoló volt, Magyarországon ehhez képest ritkán láttam. Aztán, ahogy itt Kövérmadár is írta, sokszor láttam, 3 gyerek 3 különböző apától…

Egészségügy, mint szakterület

Hát, itt sem, ez sem tökéletes. Mindenkinek ingyenes, háziorvoshoz telefonon lehet bejelentkezni reggel 8-9 között, kapsz időpontot, 10 perc a konzultációs idő, ebbe a nőgyógyászati vizsgálat is belefér.

Itt is van várólista, kb. 3 hónap is lehet, ha nem sürgős. Minden sürgősségin, hatalmas a nyomás, sok a beteg, hallottam már 11 óra várakozásról is, de azért ez nem jellemző.

Szinte mindenkit beutalnak, megvizsgálnak, ha nincs semmi, másnap hazaengedik, ezért hatalmas a flow, sok a munka, adminisztráció. A bennfekvések ideje minimális, legtöbbször úgy engedik haza a beteget, hogy aztán délután, vagy éjjel újra hozza a mentő… Minden nap más orvos vizitel, így nincs folytonosság, a betegkövetés terén ezt nagy mínusznak tartom.

Idős emberek ingyenes segítséget kapnak, kaphatnak, a kommunától (önkormányzat), ami kéthetenkénti 1 órás takarítást, vagy heti gyógyszerosztást, vagy fürdést, vagy bevásárlást, mosást, étel házhozszállítást, vagy egyéb ápolási feladatokat jelent. Van, akit naponta 1x, 2x, 3x, 5x látogatnak. Ez hatalmas plusz, és a jóléti társadalom egyik fontos ismertetője. Ez sem tökéletes, de van, és működik.

Minden adminisztráció számítógépesítve van, fantasztikus programokkal, átlátható protokollokkal, a műszaki park modern, minden van, minden eldobható. Az első időkben sokkoló volt a pazarlás, csak az eldobott dolgokból megélhetne egy-egy kisebb kórház Magyarországon.

De most jönnek a pluszok: nincsen doktoruramozás, meg professzoratyaúristenőnagyság alászolgáljamozás, mindenki, mindenkit a nevén szólít, nem ismerik a paraszolvenciát, a hozzátartozók bármikor jöhetnek, mindenről informálni kell őket, a beteget is.

nyaralás 2012 076.JPGVihar előtt

Ezt eszik a betegek

A kórházi étkeztetés tényleg luxus kategória. Például: reggelire vaj, sajt, dzsem, zabpehely, zabkása, cornflakes, tej, kávé, tea, különféle joghurtok, kenyerek, gyümölcs.

Az ebéd általában hideg és a híres smørebrød, ami rozskenyér alapon mindenféle felvágott, hal, főtt tojás, rák, pástétom, megszámolhatatlan variációban.

A főétkezés a vacsora, ilyenkor van meleg étel, ami szintén kiváló. Mindent kap a beteg a kórházban, ha kell szivacspapucsot, fésűt, fogkefét, körömvágót stb.

Megbecsült szakma a nővéré

Kompetencia szerint hatalmas felelőssége van a dán nővérnek, de ezt meg is fizetik. Megbecsült szakma, tisztelettel néznek rád, bíznak benned. Itt is illik tagja lenni a szakszervezetnek, elég borsos tagdíjjal (majdnem évi 200.000 Ft), meg az A kasszának, ami munkanélküliség esetén ma már csak 2 évig, korábban, 4 évig biztosított elég jó jövedelmet.

Lakást is a szakszervezeten keresztül igényeltem, ennek horribilis ára van magyar szemmel, havi 266.000 Ft (7000 dkk), ebben víz, kábel, fűtés is benne van.

A nővérek itt egységes képzésben részesülnek: 3,5 éves Bsc, az első nagy fizetésugrás 8 év egészségügyben eltöltött év igazolásával lehetséges, addig a különböző tanfolyamok, utóképzések, biztosíthatnak plusz juttatásokat, valamint a hétvégi, délutáni és éjszakai műszakokért is elég komoly pótlékok járnak.

fyn 038.JPGHangulatkép Fyn szigetéről

Nagy ára van

Summa summarum: habár a gazdasági válság itt is érződött, nőtt a munkanélküliség, 2010-ben létszámstop volt az egészségügyben, nem egyszerű munkát találni, és itt nagyon drága minden. Azért Dánia egy nagyon is élhető ország.

Valaki azt mondta, olyan, mint egy kis ékszerdoboz. Ha itt az embernek munkája van, ehhez tisztességes jövedelem társul. A dánok nagyon sokat utaznak, erre költenek, de egyébként nem flancoló, egyszerű életet élnek és elégedettek. Ők a világ egyik legboldogabb népe… sejtem miért.

Egyedül, nőként is meg lehet csinálni, csak akarni kell, és ne feledjük a nagy közhelyet, az életben mindennek ára van. Esetemben nagy ára, de nagyon hálás vagyok, hogy itt tartok…”

(A történet először a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

Leave A Reply