Csuklóztatás és teljes káosz

0

Az ember kínjában már csak röhög azon, amit a britek művelnek az utóbbi hónapokban. Nem mindenki, hiszen van, akinek ha nem is a bőrére, de a pénztárcájára megy a tökéletes bénázás, különösen, ha véletlenül bezuhant a bürokrácia lassan, de kegyetlenül őrlő malmai közé. Így járt ezzel Bandosz is, aki nem akármilyen történetet osztott meg velünk.

„Meglehetősen depressziós állapotba kerültem a Brexit miatt. Egyszerűen nincs annyi pénzem, hogy megfizessek egy pszichológust, akivel megbeszélhetném, mi bajom a Brexittel vagy vajon van-e bajom egyáltalán, azaz miként hat rám.

A viccet félretéve, eléggé összezavart állapotban vagyok, talán azért is, mert problémáim akadtak a brit Belügyminisztériummal. Már nagyon régóta itt élek, még az EU-bővítés előtt kaptam állandó lakhatási engedélyt – papíron.

A papír azért fontos, mert Theresa May még belügyminiszter korában kitalálta, hogy a bevándorlók egy részének ellenséges közeget teremt. Azt is kitalálta, hogy egy biometrikus műanyag kártyára kell átvezetni a lakhatási engedélyt.

Be is adtam az igénylésem, online (teljesen modern módszerekkel), majd megjelentem egy időponton, bemutattam a dokumentumaimat. Érdekes módon mindkettőért baromi sokat kellett fizetnem, összességében már majdnem 100 ezer forintnyi fontnál tartok – holott a jogom megvolt, azt csak át kellett volna vezetni egy papírról a kártyára.

A slusszpoén az, hogy kb. 4-5 hónappal később érkezett egy levél, amiben azt írták, hogy nem áll a rendelkezésükre elég dokumentum, ami bizonyítaná, hogy Ön itt élt 2003 és 2013 között, holott stabilan itt éltem, az Európából leszakadó szigetországban.

Nekem kell bebizonyítanom, hogy itt dolgoztam és adóztam – úgy, hogy közben már jó pár alkalommal költöztem és selejteztem ki dokumentumokat, mert nem fértem el tőlük.

Most elkezdtem előkaparni a szükséges papírokat (már ami megmaradt és amit össze tudtam szedni), közben barátaim tanácsára ügyvédhez fordultam, aki szintén elég szép pénzt kért el azért, hogy megírjon egy levelet. Ott is vastagon fogott a ceruza.

Mindez nagyon sértő, mert nekem egyszer már megadták ezt a jogot és most olyan, mintha újra bizonyítanom kellene. Most várom, hogy a hatóság pozitívan elbírálja a kérelmem, miközben azt írták, hogy ha nincs elég papírjuk, akár el is utasíthatják. Mindez a Brexit miatt van…

A bürokraták bénázása

Más kérdés, hogy azok, akik az uniós bővítés után érkeztek, talán egyszerűbben elintézhetik az ilyen ügyeiket, a settled statusra egyszerűbb beadni a kérelmet. Ez 60 font és van, ahol a munkahely kifizeti.

Alighanem az történt, hogy nem gondolták végig az összes lehetőséget, ami azért sajátos. Az a probléma, hogy túl régóta élek itt. Abban hiszek, hogy valami kavarás még becsúszhat – nem rosszindulatból, hanem egyszerű bénázásból.

Nagy sérelmem, hogy még egyetemistaként vettem egy NDK-gyártmányú gitárt, mai áron kb. 30 dollárért. Kiderült, hogy ez egy gyűjtői darab és ma már ér vagy 500 dollárt, az e-bayen is feltűnik néha. Felmerült, hogy esetleg el kell adnom, hogy a brit hatóságok bénázása miatt felmerült költségeimet állni tudjam.

A végén még a történelmi NDS-s gitárom bánja majd a Brexitet. Itt valami nagyon nincs rendben…

Ez itt nem a győzelemről szól

Az országban hatalmas a zavar. Egy felmérés alapján a lakosság fele nagyon rossznak tartana egy alku nélküli Brexitet (azt persze a kutatás nem mutatja meg, hogy ezek ki akarnak-e lépni vagy sem). Nagyon sokan belenyugodtak és szeretnék, hogy végre megvalósuljon, de úgy, hogy az ország azért ne távolodjon el nagyon az EU-tól.

A válaszadók negyede azonnal, minden alku nélkül, kőkeményen ki akar lépni az Európai Unióból. Mindkét oldalon vannak militánsan gondolkodók, tehát olyanok is, akik a referendumot el akarják törölni és újra akarnak szavaztatni.

Én is azt gondolom, hogy jobb lett volna maradni, de ha az ország fele a kilépésre, a másik fele a maradásra voksolt, akkor muszáj valamilyen kompromisszumot kötni és ez csak valamilyen nagyon puha Brexit lehet.

Ez itt nem a győzelemről szól, hanem arról, hogy egymást valahogyan figyelembe kellene venni és kiegyezni – ezt nem sokat hallom érdekes módon.”

A beszélgetésből kiderül az is, hogy jön ide a világ legkisebb hegedűje, és hogy micsodák a Los Angelesben hallható, puskaropogás szerű hangok – szóval érdemes meghallgatni a teljes podcastot, ami most alig hosszabb, mint 10 perc, akár egy kávézás alatt is végighallgatható.

A Los Angeles-London-Budapest-tengely korábbi adásait itt hallgathatod meg, és fel is iratkozhatsz a Határátkelő YouTube-csatornájára. (Mi több, iratkozz is fel!) Ha inkább letöltenéd a podcastot, akkor azt például ezzel a programmal teheted meg.

Share.

About Author

Leave A Reply