Csoda, hogy élsz

0

Európából nézve meglehetősen nehéz elképzelni, hogy a világ más részein milyen (hogy is fogalmazzam) hányaveti nagyvonalúsággal képesek néha kezelni a jogosítványhoz szükséges vizsgák kérdését. A Fülöp-szigetek sem kivétel, mint az pillanatokon belül kiderül a 90 millió fülöpke blog szerzőjétől.

„Autót nem akartam venni, mert abban sok különbség nincs, hogy a céges járattal vagy a saját kocsival ülök a dugóban, ellenben motorral egész hamar előre lehet csorogni a piros lámpáknál. Úszni is a mélyvizben tanul meg az ember, így van ez a motorozással is Manilában.

Persze nem fülöp módon akartam csinálni, hogy megkérem a havert, mutassa meg 2 percben, hogy mégis hogyan kell motorozni és már megyek is a forgalomba a 7 sávos útra.

Egyetlen olyan iskolát találtam a neten, ahol motorosokkal is foglalkoznak, a Hondának van egy „Biztonságos vezetés tanfolyama”, erre jelentkeztem. A telefonban kérdezték, hogy van-e már jogosítványom.

Na, itt nagyot nyeltem egy fájdalmas arckifejezés kíséretében. Mondtam nincs, ezért akarok iskolába menni, hogy megtanuljak motorozni. Az nem jó Sir, vagy jogsi vagy tanulói engedély kell hozzá. Óóó, kezdődik a kálvária, mondtam magamban.

Az ország, amelyik határátkelésre tanítja lakóit

Utánajártam, hogy mi az a tanulói engedély és kiderült, hogy akkor legalább kétszer kell mennem a hivatalba, így inkább amellett döntöttem, hogy először megszerzem a jogsit, aztán majd megtanulok rendesen motorozni – az az elképzelés él bennem, hogy a helyi internetnél csak a helyi hivatalok lassabbak.

Megnéztem az LTO (land transportation office) hivatalos, kormányzati honlapján, hogy milyen iratok kellenek ahhoz, hogy a külföldi jogosítványom átkonvertáltathassam fülöpre. Ott 7 pontban felsorolták, hogy mit kell vinni. (…)

Szerencsére, nem kell mindent komolyan venni, amit a kormányzati honlapon írnak, a két be nem mutatott dokumentum közül nem kérték egyiket sem. Még csak rá sem kérdeztek, hogy hol vannak ezek az iratok.

És akkor ügyintézés

Az első szakasz elég gyorsan ment, ez volt a magyar B kategóriás jogsi átkonvertálása helyi B kategóriára. Mindössze egy óra volt az egész látásvizsgálattal, fizetéssel és minden mással együtt.

A Manilában élők életében szerintem csak egyszer vagy még egyszer sem adatik meg, hogy kilépve az utcára azt mondják „De jó egy kis friss levegőt szívni végre!”. Nekem megadatott. Szerencsének nem nevezném. A lényeg, hogy tele volt a terem, ültek-álltak mindenhol. Légkondi nincs de legalább volt pár ventilátor, ami keverte a párát.

Az ügyintézők ablaka felett nagy betűk hirdették, hogy „A jogosítvány privilégium, nem alanyi jogon jár”. Ennek a kijelentésnek a margójára csak annyit fűznék, hogy lárifári.

Miközben ügyintéző ablakról ügyintéző ablakra haladtam – vagy 6 ablakon kellett végigmenni – és mindig más várakozó mellé keveredtem vissza, elmondta az egyikük, hogy Ő is motorra teszi le a vizsgát, már 3 hónapja motorozik forgalomban és megtanult már annyira, hogy letegye a jogsit hivatalosan is. Ha nem lettem volna már előre felkészülve ilyen történetekre, akkor a fejem egy óriási kérdőjellé változott volna, miközben a testem szublimál és eggyé válik az éterrel. (…)

Szegények-e a magyarok?

Hogy is működik ez a rendszer?

Amíg otthon mindenki hivatalos keretek között elmegy KRESZ-re, elsősegélyre, rutinra, forgalmi vizsgára mire kezébe nyomják a jogsit, addig itt abszolút nem kötelező az autósiskola.

Sőt legtöbben akkor mennek el iskolába, ha már van jogsi. Apa, anya vagy egy haver megtanít, hogyan kell vezetni és már mehetsz is a vizsgára. Ahhoz, hogy itt megszerezd a jogsit, át kell menjél egy minimális KRESZ-vizsgán, ami nem olyan, mint otthon, hogy adnak egy 500 oldalas könyvet mindenféle forgalmi helyzetekkel meg teoretikus és praktikus kérdésekkel, amik még az autó alkatrészeire is kitérnek.

Tartanak egy 20 perces elméleti oktatást a táblákról meg pár forgalmi szabályról – mivel nem kellett letennem ezt a vizsgát nem tudom pontosan – majd adnak egy tesztlapot és azt ki kell tölteni. Utána jöhet a gyakorlat. Na most ha azt gondoljátok, hogy az elméleti oktatásnál pongyolább már semmi nem lehetne, akkor forduljatok el mikor a gyakorlati vizsga jön. (…)

Szóval a gyakorlati vizsga természetesen nem forgalomban történik – mert ugye az ember úgysem forgalomban tölti az idő 99,9%-át a kocsival -, hanem egy zárt pályán.

Erre a pályára mondta az egyik itteni magyar, hogy „ja, mindig látni szoktam valami gyakorló pályát az utcáról mikor elmegyek az LTO előtt”. Nem, az nem gyakorló pálya. Az a vizsga pálya!

Felülnézetben négyzet alakú, körülbelül 50m egy irányban és az egyik oldalán van egy emelkedő meg egy lejtő. A vizsga pedig abból áll, hogy beülsz a parkoló gépjárműbe, kiállsz, majd körbemész és visszaparkolsz. Mondjuk 2 perc.

A motoros vizsga ugyanez, csak ott nem kell parkolgatni. Nekem is adtak egy scootert – automata motor, nem kell váltani -, aminek örültem, mert akkor még nem tudtam, hogy kell váltani.

Csak felültem, mondták, hogy a sebességet ne lépjem túl és a záróvonalon ne menjek át, mert akkor bukta. Szóval csak komótosan körbementem és ennyi. Komédia ez kérem.

Az egészben az a szép, hogy itt nincs külön kategória a motorok között, ha körbemész egy scooterrel, akkor utána akár egy 1200 ccm-es motort is vezethetsz a jogsival. Forgalomba nem visznek senkit, a végén még valakinek baja esne.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!

Share.

About Author

Leave A Reply