Csecsen kaland

0

Egy kaukázusi kutatóút mindenképpen izgalmasan hangzik, pláne, ha ebbe belefér némi saslikozás a csecsen házigazdákkal. Marton Péter szokásos heti novellája. 

Marton Péter: A sikoly (novella)

Juli, a volt osztálytárs egyre csak nyaggatja, milyen volt, adódott-e olyan pillanat, amikor a legszívesebben hazajött volna, és persze a kaukázusi kutatóút érdekli a legjobban,

pedig a csecsen házigazdákkal saslikozni az Oroszországban eltöltött három év legjobb pillanatai közé tartozott, ott volt mellé a mesés táj, hegyek, falvak, folyók, patakok, a szűk szurdokok mélye és a meredélyek magasa között kanyargó utak – most is szívesen elvágtatna újra a huszonegyedik századi csecsenföldi tájleírásban;

de hát a Kaukázus, de hát az oroszok, de hát pláne a csecsenek, ugye, biztosan kemény kellett, hogy legyen, nőként meg aztán pláne sőt, úgyhogy Csenge vallani kénytelen, unalmas válaszokat adni az ő tapasztalataival udvariatlan dolognak tűnhet;

„Egy sziklaomlás az orrunk előtt tette járhatatlanná az utat, éjszaka ott kellett aludnom a hátsó ülésen Ramzan nővérével, amíg ő felváltva járőrözött odakint vagy éppen a kormányra borulva horkolt”, meséli hát, hogy konkrét példával érzékeltesse, csakugyan milyen félelmetes és rendkívüli volt ez az egész;

Juli megelégszik végre, Csenge pedig hazafelé buszra száll (éjszakai, mindent útba ejtős, városnézős), és egy kicsit csalódott: sem a szüleivel, sem az ismerőseivel nem tudta igazán pontosan megértetni, hogy mit élt át odakinn, mindenkinek éppen valami olyasmi kellett az ő beszámolójából, ami szerinte nem is volt igazán lényeges,

az, hogy ő valamit inkább zárójelbe tenne, vagy ellentétet kifejező kötőszó után egyéb információkkal minősítene lényegileg mássá, nem érdekli őket, mintha meg se hallanák, ami pedig a legrosszabb élményeit illeti: amivel szolgálni tudna, olyannyira különbözik attól, amire számítanak – banálisnak tartanák;

Csenge összességében mindig is béketűrő ember volt, és a külföldi tanulmányok idejére igyekezett önmagához képest is rugalmas és nyitott lenni, de akadtak bizonyos gyenge pontjai, és ha ezeket abajgatták, felgyülemlett benne a feszültség, előbb-utóbb a felszínre tört,

például ha nem hagyták reggel aludni, különösen ha jó ok nélkül csinálták ezt – mint az első kollégiumi szobatársa, Jevgenyija,

minden hétköznap reggel ötre állította be az ébresztést a telefonján, hogy hatra biztosan felverje az öt percenként újrakezdődő csörgés (a tárcsázós telefonok klasszikus csengőhangjával, külön erre a célra letöltve), fél hattól már dörömböltek miatta a szomszédból is, a gipszkarton fal túloldaláról,

Csengének két hónap után lett elege ebből, kérvényezte, hogy másik szobába helyezzék át, és csodák csodájára (vagy mert külföldi vendéghallgató volt), egy hét múlva jóváhagyták neki,

az új szobában töltött első éjjel után viszont arra kellett ébrednie, hogy kellemetlen hangokat hall, és hogy rossz, nagyon rossz a levegő,

amikor pedig felkelt, készen arra, hogy riadóztasson bárkit, ha netán tűz van, a szeméből kihulló csipa helyén az új szobatársát látta, amint az félmeztelenül, narancsbőrös fenekébe vágó tangában, a fején szőrös fülhallgatóval, ordítva énekel valami ócska slágert, és szirnyikit, orosz túrólepényt süt ki botrányosan sok olajban, a falón lógó óra szerint pedig még csak fél hat van;

erre már nem levelet írt, csak felsikoltott, velőtrázó sikollyal, hosszan – sikított úgy, ahogyan még életében nem jött ki hang a torkán,

Lada Nivában aludni, mi az ehhez képest, gondolta, és az andalítóan tekergő BKV-járat fedélzetén ültében elnyomta az álom – később, abban a pillanatban, amikor a busz befutott vele a végállomásra, felébredt, éppen, amikor kellett, alapvetően jó alvókája volt neki, ha hagyták.

***

Marton Péter szerzői Facebook-oldalához itt lehet csatlakozni a Facebookon. Ez pedig a szerző saját weboldala eddig megjelent írásaival.

Kuncsaft nélkül, bűnben Németországban

Share.

About Author

Leave A Reply