Csak rajtunk múlik, hogy jól érezzük magunkat

1

Mi jut eszedbe, ha azt hallod: Brugge? Semmi? Üdv a klubban! Legalábbis bennem túl sok mindent nem mozgat meg a belga város neve, de ez is csak azt mutatja, mennyire nem ismerem. A Nők külföldön oldal összefoglalójából ugyanis kiderül, milyen érdekes, izgalmas városról van szó!

„Hosszú idő kellett, hogy észrevegyem, ez nem is egy unalmas város. (…) Bár Brugge nem egy Budapest méretű és aktivitású metropolisz, mégis azt kell mondjam, itt is mindig történik valami.

Talán ez más helyekre is igaz lehet. (…) Többről is szólhatnak a bevándorlói mindennapok, mint a munka, nyelviskola, a net böngészése, a bevásárlás és az otthon utáni vágyódás.

Vajon mennyire múlik rajtunk az, hogy mit veszünk észre és hogyan érezzük magunkat egy új országban? El kell ismernem, hogy nagyon.

Rá kellett jönnöm, hogy Brugge az a város, ahol mindig történik valami. Ha más nem, akkor esik az eső. Bizony nagy kaland keresztülbiciklizni a városon, esernyős turistákat kerülgetni a macskaköves úton, miközben úgy esik, mintha dézsából öntenék. Viszont jó idő esetén Brugge nemcsak szép látványt nyújt, de érdekes programokat is kínál. (…)

Érdekes, hogy a helyiek az ablakaikba is kiteszik a számukra érdekes programok plakátját. Eleinte ezt nem igazán tudtam mire vélni, de mára megszoktam. (…) Egy szombati napon városi rohanás közben hallottam meg a dobszót, ami olyan erővel vonzott, hogy útvonalat módosítottam. Megérte. Brazil dobcsapatba és fergeteges hangulatba botlottam a város egyik terén. (…)

Ez volt az a nap, amikor megértettem, igazán rajtam múlik, hogyan érzem magam ott, ahol élek. (…) Úgy döntöttem, minden kihívás ellenére jól fogom érezni magam. Jelentem: működik!”

A teljes posztot (sok hasznos és érdekes linkkel) ide kattintva olvashatjátok el.

Share.

About Author

1 hozzászólás

  1. Az elsö, ami eszembe jut Brugge-röl? Brügge sehen… und sterben? (Originaltitel: In Bruges). Vagyis van egy film, amit a városban forgattak, én láttam is. Olyan könnyesre röhögös fajta – föleg a vége. Bár unalmasan indul, néha groteszk és primitív poénjai vannak, de Brugge nagyon szép benne.

    Egyébként egyetértek a posztolóval. Én a krízis elején jöttem ki, mindig volt munkám, de sokat szívattak, míg végül elég negatív kép alakult ki bennem Németországról. Aztán egyszer leírtam ezt az egészet a határátkelönek, csak a mai napig sem küldtem el, mert az írás által jöttem rá sokmindenre, pl. hogy bizony a krízis alatt voltam frissdiplomás munkakezdö és MINDIG KAPTAM MUNKÀT. Csak mindenhol szorították a nadrágszíjat, ezért tünt olyan irtó negatívnak. Ez az egész határátkelés csak felfogás kérdése: bezárkózunk vagy nyitunk. Aki úgy megy el, hogy “szívet cseréljen, aki hazát cserél, mert bárhogy él, s bárhol, csak félig él” azt más dolgokat fog észre venni, mint az, aki úgy megy, hogy “otthonom a nagyvilág”. Ez neveltetéstöl is függ. Nekem édesanyám mindig az elsöt énekelte, de ma már megtanultam, hogy én a másodikkal sokkal jobban érzem magam.

Leave A Reply