A craictól az esőig – avagy miért jó Írországban élni?

0

Van, amin az ember nem lepődik meg, ha arról olvas, mi a jó Írországban. Ilyen például a csodás táj, az írek humora, vagy éppen a zene. Az azonban engem legalábbis meglepett, amikor Kisrumpf a listájára felvette a gasztronómiát is. Mindjárt kiderült, miért és mi köze ehhez a határátkelőknek. Következzen tehát a “Tíz dolog…” sorozat újabb fejezete.

“Tegnap késő este, amikor a sokadik mézes hópelyhet csomagoltam celofánba, s a háttérben erőt adónak egy U2 CD szólt, hirtelen elfogott a de-jó-is-itt-nekem érzés, s hogy ha megírnám, miért szeretek itt élni, ez lenne a tizes listám egyik pontja. S tényleg, lehetne:

1. A craic

Hogy az első egyik itt töltött Szilveszterkor, fent a hegyen, a kocsma parkolójában tüzijátéknézésre összegyűlt tömeg feje fölött a rádióból éjfélkor, amikor már alaposan hatott a pia, nem az ír himnusz, hanem a U2 New Year’s Day című száma szólt. S ennek köszönhetően jobb kedvűen mentem haza, miután kikeveredtünk a tömegből. Tudnak szórakozni, a “craic“, vagyis a mulatság mindig közel áll, s mindig kaphatók rá.

2. Itt lettem önmagam

Sokat számít, hogy itt lettem az, ami. A szinte közhelyszámbamenő emigráns-karrier, a zsebből fizetett takarítónőségtől, a félig illegális pincérnőségen át a bolti eladóságig, “pastry chef”-ségig, majd az ugyan kicsike, de saját vállalkozásig vitt az út, kis kitérőkkel botcsinálta fordítóságon és idegenvezetőségen keresztül.

Hogy megtanultam beilleszkedni, hogy a szokásokat hajlandó voltam felvenni, vagy legalábbis a saját képemre alakítani. Hogy az ő ünnepük némileg az enyém is, anélkül, hogy elveszteném a magamét.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn!

Hogy ezt lehetővé tették, de nem szigorú elvárás, s nem sápadnak bele, hogy nem ünneplem a Halloweent vagy a húsvéti felkelés évfordulóját.

3. A humor

 Ez valószínűleg velük születik. A híres “Irish wit”, amit nem lehet felülmúlni. Hogy a leghétköznapibb, a legváratlanabb körülmények között is szellemes szóviccekkel, tréfás adok-kapokkal tudnak reagálni bármire.

Amikor a netes ír újságok kommentjei között gyakran már a második, harmadik viccesre veszi a figurát, de cseppet sem csökkentve ezzel a téma esetleges komolyságát.

Poénkodásukra csak egy példa: melyik másik országban eshetne meg, hogy a gyorsvasútra feltévedő macska a kalandja után saját bérletet kap, fényképpel?

4. Az ételek, a konyhakultúra

Abban az időszakban volt/van szerencsém itt élni, amikor a kelkáposzta-krumpli-fakóra főtt marha-sápadt sausage alapból indulva valami elképesztően változatos vendéglői kultúra nőtt ki.

Ahogy egyre jelentek meg a bevándoroltak konyhái, éttermei, belopóztak az ír hétköznapokba is. S ez arra bíztatta őket, hogy fejlődjenek. Hirtelen érdemes lett az ország végébe elautózni, nemcsak a csodás táj miatt (lásd később), hanem mert van ott egy kocsma, amelynek szakácsa olyat, de olyat főz, hogy még a Michelin is beköszön és otthagy egy csillagot.

Egyre jelennek meg az érdekességek, az újdonságok a boltok polcain, s már rendkívül változatosan lehet főzni. S a munkámnak köszönhetően megismertem termelőket, bátrakat, akik belevágtak, akik büszkék az itteni terményekre, amit a föld és az ő munkájuk hoz létre, s ma már messze viszik hírét az ír tejnek, sajtnak, húsnak, halnak stb.

S van, amikor ezt egy külföldi teszi, a food truck-jából, mint pl. Dódog Diána, aki megnyerte az ír Masterchef-et, s azóta már könyve is jelent meg.

5. Eső

Igen, az eső. Teljesen mindegy, hogy apró, szinte csak sejthető szemekben esik, s hordja a szél, vagy élesen az ember arcába vág, szeretem. Ennek köszönhető a sziget zöld színe, a tengersok szivárvány, a furcsa színek, amik visszatükröződnek a tengerről, s azt az örökké változó képet adják, amiben hosszan lehet gyönyörködni egy domb tetejéről.

A hanga lilája, a tőzeglápok… s közvetve a birkahús, a finom marhahús, amelyik az egyik legjobb a világon (na jó, a baszk marha még jobb, de ott is esik rendesen) és következésképpen…

6. …A gulyást nem kell órákig főzni, mert puha a hús

S bár már inkább egy jó sztéket tervezek vacsorára, mint gulyást, de az a paprikás, piros lé azért fel-feltűnik a konyhában. De már nem ezt emlegetik, kérdezik, ha új ír emberrel ismerkedem meg, hanem… nos, igen… Orbánt…

7. Zene

Soroljam? Például U2, bár ki-kiesnek a pikszisből, mert Bono akkora képmutató, mint ide Lacháza, de mégis. Legyen az népzene, egy pókhálós kiskocsmában, örömzenélő nyugdíjasoktól, vagy Christy Moore, vagy éppen a Pogues dalai. Jöhet, bármikor.

8. Irodalom

Az a nép, amelyik William Trevort, Louis MacNiece-t és John McGahernt adta a világirodalomnak, rossz nem lehet. Utóbbi Creatures of the World című novelláskötete bevezető az írekhez, tudom ajánlani.

Éppen olyan mosolyogtató, szívmelengető, dühítő, bosszantó, megríkató történetek vannak benne, mint ez a nép. Ilyen reakciókat tudnak kiváltani, akár egy nap alatt…

Gyakran birkák, ahogy a férjem hívja őket, s csak néha zsenik, akik az egykori “saints and scholars” szigetén élnek, azon az ellentmondásos szigeten, amiről állítják, hogy “she is both a bore and a bitch”.

9. A táj

Kerry, Clare, Nyugat-Cork, Connemara, az északnyugati megyék sziklás tengerpartjai… A Wild Atlantic Way címén a jámbor turistát sűrűn felbukkanó útjelzőtáblákkal leterelik az összes kicsi öbölbe, ami feltűnik a part mentén, s látványosságként tálalják…

Erről jöttem rá, mennyi felfedeznivaló van még, mennyi mindent nem láttunk, pedig már minden megyében jártunk-aludtunk (legalább kétszer, szokta mondani a férjem).

Amikor egy ilyen szigetekkel tarkított, az akvamarinból éppen sötétkékbe átszínezett tengeröböl tárul az ember elé, s balról elhúz egy halászhajó és szállnak a sirályok, akkor azért az embernek megmelegszik a szíve tája. Megunhatatlan.

10. Ügyintézés

Meséltem már, biztosan! A bevándorlási hivatalnok a dobkészletét ajánlotta eladásra, míg én összeszorult (beidegződés, ugye) gyomorral egyensúlyoztam előtte a kényelmetlen kisszéken, hogy ugyan már, adjon nekem tartózkodási engedélyt.

“A legjobbkor, most fogják csökkenteni az adót, majd hallgassa meg a rádióban!” adta vissza a papírjaimat az adóhivatal embere, amikor adószámért regisztráltam.

“Nem kell papír, elhiszem, hogy a felesége” – legyintettek a biztonság kedvéért lefordított, házasságkötésünket igazoló papírunkra, amikor férjem a friss házasoknak járó adókedvezményt igényelte meg, s még engem is elcipelt magával a hivatalba.

Itt még nem fordult elő velem, hogy “ügyiratkezelés” után bőgve hívtam volna fel a férjem, hogy milyen élményben volt részem. Nem mindig állnak a helyzet magaslatán, de legalább nem rosszindulatúak.

A túlzott bür(ö)kratikus ügykezelésre néznek, mint birka (igen) az új kapura: a mai napig őrizgetek egy cakkos szélű slejfnit, amit a bevándorlási ember könyörgésünkre írt, igazolva, hogy férjem itt él, mert kellett neki az autónk magyarországi használatához, itt pedig nincs lakcímkártya…

S persze lehetne tizes listát felállítani a bosszantó és rossz dolgokról, mert azok is vannak, bőven, de azt majd megteszi más. S elnézést, érzem én, hogy ez itt nagyon érzelgősre és elfogultra sikeredett, de írjátok a sütés után mindent belengő gyümölcstorta-illat és a Pogues klasszikus karácsonyi dalának számlájára…”

Külföldi állásajánlatok százai egyetlen kattintásra! Ne hagyd ki!

(Fotó: pixabay.com/PublicDomainPictures)

Share.

About Author

Leave A Reply