A chilis béka és a Cerbona-szelet

0

Az odáig rendben van, hogy Szingapúrban (is) miden a kaja körül forog, a legtöbb rendes helyen így van ez, nem? 🙂 No de a Keleti kalandok blog szerzője egészen érdekes kulináris tapasztalatokat szerzett.

„Szingapúrban minden az evés körül forog, a helyi árakat tekintve pedig nagyon olcsó kifőzdékben enni. Minden ázsiai nemzet ételeit megtalálni, és jobbnál jobbak. Ezzel egyelőre megdőlni látom a karácsonyi kilók leadását… (…)

Maga a város kisebb, mint Budapest, mégis 8 metróvonala van, az utolsót olyan hamar építették meg, hogy sok helyi nem is tud róla és a turista térképeken fel sincsen tüntetve még. 🙂 (…) A metrón már éreztem magamon a tekinteteket, leginkább az időseknek és gyerekeknek újdonság a fehér ember. Fura érzés, de nem különösebben zavaró.

A reggelim egy délegyházi CBA-s Cerbona-szelet volt, amivel kihúztam a hostelig. Többiek sem álltak jobban, úgyhogy beültünk egy indiaiba (nagy adag főétel körettel kb. S$7-8 = 1400-1600Ft). Végigkóstoltuk egymáséit, mind hihetetlenül finom volt. (…)

Következő megálló az Orchard Road volt, ami az új negyed bevásárlóutcája (néhol 2×4 sávos utacska) a legnagyobb világmárkákkal, a plázák pedig egymást érintik szó szerint és a fehér ember aránya is talán itt a legnagyobb.

A szórólapokat két narancs társaságában osztogatják, ki is fosztottuk az egyik kosárkás leányzót. A kupon persze a kukában landolt, de nekünk mindenképp jó üzlet volt.

Valahogy nem fogott meg a hely szelleme (talán a vékony pénztárcánk miatt), így hamar továbbálltunk a kínai negyed felé. Egy park mellett haladtunk el, ahol – mint később kiderült – a Fülöp-szigeteki nőegyesület tartotta a szokásos vasárnapi piknikjét.

Vinaya magyarázni kezdte, hogy mit esznek, és hogy az mennyire finom, mire az egyikük felkapta a fejét és egyből lecsapott ránk, hogy honnan jöttünk és mi járatban.

Következő pillanatban már körénk gyűltek a többiek is, kínálgattak mindenféle jósággal, sütivel, üdítővel. Mire észbe kaptunk már előkerültek a tabletek és telefonok. Egy óra alatt több száz fénykép készült rólunk ugyanabból a szögből és ugyanabban a felállásban. (…)

Végigsétáltunk a piacon, felismerhetetlenségig szárított dolgokat árultak mindenhol: halat, gombát, húst. A gombát a lakótársaim napokig áztatják, hogy visszanyerje eredeti alakját…

Elegünk lett a tömegből, úgyhogy beültünk egy autentikus kínai étterembe, ahol mindenféle furcsaságot lehetett kapni. Mivel szeretem a csípőset és ki akartam próbálni valami újat, a chilis béka eléggé (meg)adta magát.

Mikor kihozták, nagy levegőt vettem, mert hát gyerekkoromban unokatesóimmal teljesen más kapcsolatban álltunk velük. Sokszor azt sem élték túl, de azért nem ettük meg őket.

Ezek szójaszószban chilivel és újhagymával voltak elkészítve. Bár a hús még a csontokon volt, a fejük és (szerintem) a belső részük is hiányzott. Meg kell mondjam, nagyon finom volt.

Kevés dolog vetekszik anyum bablevesével, de ez köztük van. Kénytelen voltam ad hoc megtanulni pálcikával enni, merthogy más nem volt. Azóta is gyakorlom, már egész jól megy.”

A poszt ebben az esetben is folytatódik, jó sok kép is akad, szóval ide tessék kattintani, megéri!

Share.

About Author

Leave A Reply