A budapesti utcáról Bristol elitnegyedéig

0

Érdekes posztot tett közzé Facebook-oldalán Őszi Róbert író. A történet annyira tanulságos, hogy mi is megosztjuk írását.

„2015. november 8-án kelt posztom:

Állásinterjú

Egy nem túl forgalmas vasárnap délelőtt, valahol a Fény utcai piac környékén. Csak lézengenek az emberek. A buszmegállóban, a hajléktalanok szokott helyén egy pasas ül. Ő is hajléktalan.

Kezében tábla, rajta a felirat: „Holnap állásinterjúra megyek. A fürdést, tisztálkodást megoldottam. Ruhám is van. Éjszakára nyughelyem. Nincs borotvám. Szeretnék megborotválkozni. Ha tud, kérem segítsen.”

Hárman nézzük a kiírást. Három fiatal. Egy lány és két fiú. Azonnal kapcsolunk. Összenézünk, és szinte egyszerre mondjuk. Nekem van egy piperetükröm, azt oda tudom adni. Örökbe – mondja a lány. Nyitva a közért, beszaladok borotváért. Mindjárt jövök! – kiáltja a srác. Én pedig itt lakom öt percre. Nálam megberetválhatja magát – mondom a tagnak.

Ilyen az igazi csapatmunka. Pár perc múlva meg is lesz a borotva, átadódik a tükör. Mi pedig szépen elindulunk az otthonom felé. A másik fiatalok nem tartanak velünk, dolgukra sietnek.

Külföldre húz a zsebed, de nem találsz munkát? Keress és találj itt!

És most itt írom ezt a bejegyzést, mikor egy életvidám, sztorizgatós pasas teljesen elfoglalta a fürdőt, az előbb tusolt, most meg nekiesett a borotválkozásnak.

Közben meg fütyörészik, dúdolgat, énekelget. Pajzán kis dalokat. Kuplékat, kérem. Még a régi időkből. Én meg kaját melegítek és bort nyitok, mert mindjárt ebédelünk. Kettecskén. Sanzongyáros Lajossal.

Ezt az e-mailt ma kaptam:

Kedves, Robi!

Nem tudom, hogy emlékszel-e még rám, én vagyok az a pasas, akit egyszer kisegítettél, hogy normális ábrázattal mehessen el egy állásinterjúra. Azt tudod, hogy a munkát megkaptam, hiszen kérted, hogy jelezzem neked, de aztán elsodort minket egymástól az élet.

No, kérlek. Jó kis munka volt az, fejlődtem, haladtam is benne, mígnem egy napon eljöttek hozzánk az angol górék és kérdezték, hogy nem lenne kedvem kimenni Angliába és az ottani központjukban építeni tovább a karrieremet.

Kedves barátom, volt kedvem menni. Tudod, nagyon nem volt miért maradnom, a gyerekeim felnőttek, anyám sajnos már meghalt, a barátaim nagy része lemorzsolódott a hajléktalanságom idején, így igent mondtam.

Ma egy éve, hogy itt vagyok, fuvarszervezőként kezdtem, most pedig már én irányítom az egyik nagy raktárrész egész szállítmányozási ágát. Képzeld el, a Fény utcától egészen Bristol elit negyedéig jutottam!

Talán ez nincs, ha akkor ti, te, nem vagytok ott, és nem segítetek ki, nem adtok erőt, kölcsönöztök nekem önbizalmat, hogy bizony, bármilyen mélyről fel lehet állni, csak akarat és elszántság kérdése az egész.

Szóval, most itthon vagyok, mellettem a kutyám és a gyönyörű szép angol barátnőm, finom vörösbort kortyolgatok, és nagyon, de nagyon élvezem az életet, így, 54 éves fejjel is.

Mert volt, aki hitt bennem, és látod, voltak, vannak, akik számolnak velem, akik számítanak rám. Sosem hittem volna, hogy ekkora fordulatot vesz az életem, még pedig ennyire pozitív irányba!

Szóval, csak köszönni tudom. Mindent. El sem hiszed, mennyire jó érzés nem feleslegesnek lenni… Ölellek, és arra kérlek, ha Angliában jársz, feltétlenül látogass meg!

Barátod: Lui

Utóirat: Igen, még mindig nagyon szeretek dúdolgatni, énekelni! Van itt nem messze egy kis családias pub, ahol karaoke esteken sokszor kiélhetem ezen szenvedélyemet. Állítólag egész hallgatható vagyok. Nem tudom, ítéld meg magad. Küldök majd felvételt.

Ha meg majd jössz, közösen nótázunk egyet. Megtanítalak pár jóféle magyar nótára. Szerintem kedvelnéd. Óvjon az ég, mindenféle bajtól, nyűgtől. Ha bajod, bánatod van, gondolj arra, hogy nekem is milyen jól és eredményesen sikerült kikecmeregnem a bajból. Ne félj, majd lesz, aki téged is megsegít! A jólelkű emberek mellé mindig odaáll az igazság! Ezt gondolom, így érzem! Vigyázz magadra!”

Külföldön keresnél munkát, de még nem találtál? Itt közel 1000 álláslehetőség vár!

(Fotó: ncregister.com)

Share.

About Author

Leave A Reply