Bortól mézig Új-Zélandon

0

Az új-zélandi Cromwell egy nagyon hangulatos település, ráadásul a Central Otago borrégió egyik központja és ezt maximálisan ki is használja – miként azt Janekék is megtapasztalták.

„Meglátogattuk a ’Felton Road’ borászatot. Ez egy nagyon „neves” borászat, és a hely, ahol van GYÖNYÖRŰ. A kóstoló baromi jól szervezett, de… ha őszinte vagyok, akkor az egész a hozzá nem értőket célozza (ez látszik a kérdésekre adott válaszokon is).

MARKETINGBŐL ötös. Szó nélkül. A boraik, amiket kóstoltunk, bár mind „hibátlan”, de… ittunk sokkal jobbat is, olcsóbban (sokkal olcsóbban). Ha valaki nem szeretne az idegenvezető rossz oldalára kerülni (ahogy mi tettük), akkor ne feszegesse a „mi bioborászat vagyunk” témakör részleteit… Egy kellemes 2 órát elvertünk itt két másik kiscsoporttal, közös kóstolón.

Eléggé a sarokba lettünk száműzve, és bár barátságos módon kaptunk a borból, a vendéglátó párbeszédjébe nem annyira voltunk bevonva. Természetesen ez Józsi hibája volt, aki olyan kellemetlen kérdéseket tett fel, mint hogy: „ön azt mondta, hogy X palack bort készítenek évente, és csak saját szőlőt használnak. A rozsdamentes acélhordókban, amiket láttunk (és mondták, hogy minden termelés ezekben történik), tutira nem tudnak ennyi bort befogadni. Honnan származik a többi bor?”. Meg, hogy „mitől bioborászat, ha a vegyszeres szekrény tele van XYZ adalék anyaggal?”

Azért jól éreztük magunkat, igaz nem marasztaltak túlságosan…

A borozás után gondoltuk, megkóstoljuk a helyi híres mézeket. Én nagyon szeretem a jóféle mézet, és amikor megláttunk egy útszéli fabódét, ahol lehet a helyi „Manuka” mézet kapni, nem volt kérdés, hogy meg kell állnunk.

Amin azért felfutott a szemöldököm, hogy a fabódéba itt be volt szerelve egy biztonsági kamera. A méz amúgy tényleg finom. Kb. mint akármelyik jóféle termelői méz otthon.

Visszacsattogtunk a városba autóval, amit leraktunk és bortúrára indultunk. Nem mondom, hogy kicsinyesek lennénk, de benéztünk a helyi borboltba, mielőtt elmentünk a kóstolókra.

Érdekeltek az árak is, meg kíváncsiak voltunk, hogy a helyi borokat lehet e kapni. Érdekes mód a boltban nem volt a helyi borokból sok (mondjuk érthető), de a sziget minden neves márkáját meg lehetett találni. Vettünk pár üveget csak hogy tuti ne fussunk ki este az innivalóból.

Nem volt túl sok időnk szóval még egy borászatba tudtunk elsétálni a Wooing Tree-be. Nos. Fotózkodni jó / hangulatos a hely, a boraikat… kóstoltuk…”

A nap végére jutott még egy zseniálisan jó vacsora, amiről az eredeti posztban olvashatsz (és nézheted meg…).

Az élet élvezete Új-Zélandon

Share.

About Author

Leave A Reply