Bölcsész diplomával szobalányként Németországban

0

A 40 éves Mária Németországban él. Magyarországon pedagógiai alapszakos bölcsész diplomát szerzett, de (férjéhez hasonlóan) munkanélküli volt, amikor úgy döntöttek, elég volt a kilátástalanságból. Most ő szobalány, férje a szakmájában dolgozik. És boldogok. Sikertörténet vagy szomorú korlelet?

Bad Feilnbach egy pici település Bajorországban a családjával lassan két éve. Magyarországon ő és férje is munkanélküliek voltak Nógrád megyében. Németországban a férje CNC-forgácsoló, ő pedig napi 4 órában szobalány.

„Néhány éve bővítettük a családi házunkat. Hitelt vettünk fel, sokat. A férjem közben betegség miatt munkanélküli lett, bedőlt a hitelünk (bár nem devizahitel). Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy ne árverezzék el az otthonunkat” – mesélte a háromgyermekes édesanya. Először a férje ment Németországba, majd érkezett ő és a közös kisfiuk.

„A férjem jött ki dolgozni, de magyar „barátaink” becsapták, a német munkahelyén a főnöke nem fizette ki, hazaküldte a dolgozókat „szabadságra”, miközben a tudtuk nélkül kijelentette őket a munkahelyről. Pénz is maradt benn, hát kijöttünk intézkedni (kértük a papírjait, pénzét), de nem ment könnyen. Munkaügyi bíróságra mentünk, nyertünk” – emlékezett vissza a Velveten a kezdeti nehézségekre.

Németországi munkalehetőségek a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Noha csak segíteni indult egyetlen táska ruhával, végül ő is maradt, miközben édesanyja vigyázott az otthon maradt gyerekekre. Aztán 2015 decemberétől már az egyik helyi iskolában takarított napi két órában, ami éppen az éhenhalás ellen volt elég.

„Szó szerint hónapokig éheztünk! Amint a férjem kapott munkanélküli segélyt, küldtünk haza pénzt. Amikor megnyertük a pert, végkielégítést kapott a férjem, ebből rendeztük a hónapok alatt felgyűlt tartozásainkat. Akkor már tudtuk, hogy maradunk” – mondta Mária.

Németországba mindketten nulla nyelvtudással érkeztek, a férje szinte végig magyarokkal dolgozott, gyakorlatilag nem beszél németül: „Én januártól beiratkoztam egy integrációs kurzusra, 2×10 alkalommal (egy alkalom 8-10-ig tartott, tehát durván 40 órát tanultam tanártól). De tanultam a netről minden nap!  Eladni éppen nem tudtak. A bankban a Google fordítót használta az ügyintéző, hogy számlát tudjak nyitni, máshol kézzel-lábbal magyaráztam, de volt, hogy kiszótáraztam a legfontosabb szavakat, vagy éppen lefordítottam mondatokat”.

„Otthon komoly gondot okozott a megélhetés. Itt sokkal jobban élünk. Arányaiban többet megengedhetünk magunknak, bár nem járunk étterembe, nem veszünk márkás ruhát, de minden nap telik gyümölcsre, tejtermékre, húsra. Spórolunk. Havonta járunk haza, és tudunk félretenni” – tette hozzá.

Az elején nagyon hiányoztak a gyerekek, rossz volt a nyelvtudás hiánya, és kellemetlen volt szembesülni a „kapzsi, rosszindulatú, irigy magyarokkal. Az első évben megtanultuk a leckét, most már ha magyar szót hallunk, inkább csendben maradunk (nem bízunk már magyarokban)”.

Ha kíváncsi vagy arra, milyennek látja Mária a németeket, milyen pozitív és negatív tapasztalatai vannak, akkor olvasd el a teljes cikket a Velveten.

Külföldre húz a zsebed, de nem találsz munkát? Keress és találj itt!

Share.

About Author

Leave A Reply