Bizonytalan Magyarország

0

Véget értek az évvégi ünnepek, mától a legtöbben visszatérnek a hétköznapokba, ami sok határátkelő számára azt is jelenti, hogy vége az otthon töltött napoknak. Vajon milyennek látták Magyarországot a hazalátogatók? Balázs írta meg tapasztalatait, de erre bíztatlak titeket is (az írásokat a hataratkelo@hotmail.com címre küldhetitek).

„Nagyon vártuk! Nagyon vártuk, hogy végre az Ausztria nevű burokból kilépve, saját bőrünkön is megtapasztaljuk az aktuális magyar valóságot. Az erre szánt röpke hét nyilván semmire sem volt elég, ám bíztunk benne, hogy minél több valós tapasztalattal és élménnyel leszünk gazdagabbak.

Ami legelőször feltűnt, az az autópályán Budapest felé hömpölygő, nemzetközi rendszámtalálkozó volt. Tíz autóból talán kettő volt magyar rendszámos.

A tetőig pakolt verdák szinte mind angol, német, osztrák, francia és olasz rendszámmal rendelkeztek, no meg kétségtelenül magyar sofőrrel, illetve utasokkal. Ijesztő volt ezt látni! Írom ezt úgy, hogy a mi kocsink is ezt a tábort képviselte.

Ahogy elfoglaltuk az édesanyám által felajánlott vendégszobát és átestünk az ilyenkor szokásos, hozzáteszem csodálatosra sikeredett karácsonyi ünnepeken, nyakunkba vettük Budapestet.

(A személyes, családi eseményekkel, illetve a karácsonyi menü részletes bemutatásával most nem húzom az időt, hisz úgyis az én édesanyám halászleve, illetve töltött káposztája a legeslegfinomabb a világon! 😉 )

Viccet félretéve, elindultunk tehát, méghozzá tömegközlekedéssel! A XVIII.-kerületből indultunk, célunk a Nyugati pályaudvar volt. Metrófelújítási munkálatok miatt metrópótló autóbusszal utaztunk, majd mégis volt szerencsénk kipróbálni a számomra teljesen új „fehér színű” metrót.

Tíz éve nem jártam azon a környéken. A buszok meglepően tiszták voltak, a metrószerelvény úgyszintén.

Mivel nem voltunk biztosak benne, hogy a buszon kezelt vonaljegy érvényes-e az út második felén használt metróra, odamentünk egy kis csoport BKK ellenőrhöz, hogy megkérdezzük.

Feleségem ugyan tartott tőle, hogy YouTube-videókon gyakran látott agresszió áldozatai leszünk, de mindenképpen vállalnunk kellett ezt a kockázatot. Nos, ha lett volna kalapom, megemelem a Budapesti Közlekedési Központ dolgozói előtt.

Meglepően kedves, segítőkész és kielégítő információkat kaptunk. A metrón, velünk szemben egy ránézésre észak-afrikai pár utazott. A jelenlévő Budapestiek teljes higgadtsággal, viszonyultak hozzájuk. Semmi rosszalló megjegyzés, semmi megvető tekintet.

A Nyugati aluljáró sajnos nem sokat változott. A tilalom ellenére is szép számmal látni hajléktalanokat, akiket minden bizonnyal a rendkívüli hidegre való tekintettel engednek oda a rendőrök.

A levegőben káromkodás és vizeletszag úszik, az agyonsminkelt Fornetti árus lány unott és indulatos, a járókelők arcán teljes a közöny.

A pláza rogyásig olyan emberekkel, akik aligha költenek másra, mint egy-egy pizzaszeletre, inkább csak lődörögnek, nézelődnek. Természetesen kihasználtuk a lehetőséget és beültünk egy filmre, ami óriási élményt nyújtott.

A mozipénztárnál álló óriási sor lassan, de kulturáltan haladt, a popcorn árusító lány, már-már gyanúsan kedves volt.

Másnap egy óriási bevásárlóközpontban vásároltuk meg az ilyenkor hagyományos dolgokat. „Erőspista”, „Pirosarany”, tarhonya, stb,stb… A kínálat mesébe illő, az árak az egekben.

Egyből beugrott a régi közhely, miszerint: „Mi került ennyibe, hiszen alig vettünk valamit?’” (A sógornőm egyébként nemrég helyezkedett el egy multi pénztárosaként, kilencszáz forintos nettó kezdő órabérrel.)

Jártunk még étteremben, benzinkúton, idősek otthonában és mindenütt ugyanazt tapasztaltuk. Az emberek zöme kedves, de nem nyugodt. Mindenütt a bizonytalanság, ugyanakkor a bizakodás érződik.

Mi személy szerint még mindig nem érezzük úgy, hogy elegendő bátorságunk lenne egy esetleges hazatéréshez, ami őszintén szólva nem tölt el büszkeséggel bennünket, de lélekben mi is ott állunk a bizakodók egyre hosszabb, kígyózó sorában…”

Vajon képes az ember megtartani a külföldön felszedett optimizmust hazaköltözve is, vagy a közeg óhatatlanul lehúz?

Share.

About Author

Leave A Reply