Bevándorlók, ahogyan még sosem láttad őket

0

A színes fotók elterjedése előtti világ alighanem a legtöbbünknek fekete-fehérben van csak meg, elképzelni is nehéz másként. Nos, most egy egészen érdekes projekt keretében mutatják meg, hogyan nézhettek ki azok a boldogulást kereső bevándorlók, akik 100 éve érkeztek Amerikába.

A XIX. század végétől egészen a XX. század közepéig az Ellis Island volt az Egyesült Államok legnagyobb migrációs központja. 1892 és 1954 között mintegy 12 millió bevándorló érkezett ide.

Egy amatőr fotós, Augustus Sherman, aki hivatalnokként dolgozott a szigeten rengeteg bevándorlót fényképezett le. Arra kérte őket, hogy nemzeti viseletben, vagy a legjobb ruhájukban üljenek modellt neki.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Az eredetileg 1907-ben a National Geographic-ban megjelent képeket most digitális technológiával kiszínezte a Jordan Lloyd of Dynamichrome. Lássunk párat közülük!

Lappföldi nő, 1910

A gákti az északi régiókban, Norvégiában, vagy Oroszországban a Kola-félszigeten élő lappok hagyományos viselete. Hagyományosan rénszarvas bőréből és gyapjúból, selyemből és bársonyból készül.

Egy tipikusan kék, pulóver jellegű felsőruha, amit színes foltok, brossok és ékszerek egészítenek ki. A dekorációk régió-specifikusak és a ruha ünnepségeken használatos, például esküvőn, azt is megmutatja ki házas és ki nem. Egyébként a rénszarvasokkal való munkához is használták.

Kozák férfi

A kozákok híres katonák voltak, abban az időben, amikor ez a kép készült, katonai kaszttá váltak, akik közül számosan határőrökként vagy rendőrként szolgáltak. A kozák katonának magának kellett gondoskodni a fegyverzetéről, a lováról és az egyenruhájáról a saját költségén.

Ez az úriember itt valószínűleg uzuri kozák, a kozáksapkája, vagyis a báránybőr süvegje és a zöld kozákkabátja miatt. A kabáton a korabeli fegyverekhez való hagyományos fém lőszereknek kialakított tölténytartókkal.

Román juhász, 1906

A képet uralja a hagyományos juhászsuba, vagyis a sarica, ami 3-4 bárány bőréből készül, úgy, hogy a szőre befelé nézzen és legalább a térd alá leérjen, amit még párnának is lehetett használni, ha a természetben aludtak.

A báránybőrt használták a hímzett ujjhoz is, amely bojtokkal, bőr szalagokkal és egyéb apró bőr díszítő elemekkel volt csinosítva. Ez a különleges példány valószínűleg nem a mindennapi használatra készült figyelembe véve a dekoráció mennyiségét.

Hindu fiú, 1911

A topit (a fejfedő megnevezése) az indiai szubkontinens sok pontján viselik, számos helyi változata létezik és kulturális jelentőséggel bír. Különösen népszerű a muszlim közösségekben, ahol taquiyah-nak is nevezik.

Mind a pamut khadi, mind a vállán lévő imakendő valószínűleg kézzel szőtt és egész évben használatos.

Karibi nő

A tartán fejdísz a középkorig eredeztethető vissza, méghozzá az indiai Madras városáig, amely híres volt gyapottermesztéséről. Először egyszerű, majd csíkos, majd egyre kifinomultabb mintázata miatt exportálták és használták a gyarmati Indiában a szövetet fejfedőként, leginkább a skótok hatására.

Aztán az angol indiai gyarmatokról utat talált a franciák által megszállt karibi térségbe is. Ahogy sok hagyományos ruházatnál bárhol a világon, a fejen viselt fejfedő a viselője családi állapotát volt hivatott jelezni.”

További fotókat itt lehet nézegetni.

Külföldi állásajánlatok százai egyetlen kattintásra! Ne hagyd ki!

(Fotók: Augustus Francis Sherman/New York Public Library/Dynamichrome)

Share.

About Author

Leave A Reply