Berendezkedés a Fülöp-szigeteken

0

Kisebb kihagyás után visszatérünk a Fülöp-szigetekre, felvenni Meték történetének december közepén elszakadt fonalát. Legutóbb ott tartottunk, hogy megérkeztek az új életükbe, ahol várta őket nem kevés meglepetés. Persze azért elkezdtek berendezkedni, egyrészt szó szerint a házban, másrészt átvittebb értelemben is, például lett egy autójuk. De hogyan!

„A kicsike kis ház olyan picike, mint a nappalink otthon. Belépsz a nappaliba, ami egyben a konyha és a mosókonyha is és onnan nyílik az aprócska fürdő. A következő lépéssel meg már kint is vagy a házból.

Az emeleten két szobácska van, egy-egy francia ággyal és szekrénykével. Az ágy bambuszból készült, a szekrénykék műanyagból. Állítólag, ha a bambuszt sós vízbe áztatják, akkor nem megy bele később semmilyen bogár. A műanyag szekrényt meg amúgy sem eszi meg semmi.

Mindkét szobában van klíma, de olyan, ami a motorral egyben van, úgyhogy elég hangos.

Kérdőjeles tisztaság

A helyiek megszállottan rajonganak minden ronda és giccses dologért. A ház összes ablakán rózsaszín nejlonfüggöny van, az ágyneműk meg helló kitty és rózsamintásak.

Annyit kértem, hogy legalább a hálószobákba vegyenek új sötétítőfüggönyöket. Olyat sikerült venniük, mint ami nálunk volt divat a lakótelepeken a ’70-80-as években. Fosbarna!

Az első napunk takarítással telt, mert olyan döbbenet kosz volt mindenhol, hogy nem akartunk semmihez odaragadni. Állítólag egy ausztrál fickó lakott benne előttünk és az nem takarított, csak piált. Mondjuk azt megértem, de a tulajok is kitakaríthattak volna.

Azért választottuk ezt a házat ebben a lakóparkban, mert van biztonsági szolgálat, medence, kosár pálya, sok gyerek, a házban van wifirouter, korlátlan nettel, tv adással és olyan tűzhely, amiben van sütő. Ezek otthon nem nagy dolgok, de itt vadászni kell ilyen kéglit! A koszt meg szépen lassan befedi a mi koszunk úgyis.

Az otthonosság felé

Azért nem volt mindennel felszerelve a lakás. Nincs kés, vágódeszka, reszelő meg még pár dolog. A helyi kínai áruházban vettünk meg minden számunkra az életünkhöz nélkülözhetetlen dolgot.

Az eddigi részek

Hülye ötletből megvalósítható álom
Hosszú út álomtól valóságig
Megérkeztünk az új életünkbe

Olyan érdekes, hogy egy-egy apróság mennyire otthonossá tud tenni valamit.

Otthon van egy rakás só- és borsszórónk, ami ott van mindig az asztalon, nem érdekes, még csak rá sem nézünk. Itt most vettünk egyet és az asztalunk éke lett.

Vettünk még a kínaiaknál (mert ott minden van) mindenféle fürdőszoba kiegészítőket.

Mostunk is végre. Itteni viszonylatban tök profi mosógépünk van. Felültöltős keverőtárcsás. A kerti slaggal kell feltölteni és utána a kertbe kell kiengedni a szennyvizet. Nem melegíti fel a vizet, meg adagolja a mosóport és az öblítőt, viszont van rajta visszaszámláló.

Végre szereztünk ivóvizet. Minden utcában van egy tiszta ivóvizet árusító üzlet, ott lehet a készleteket feltölteni. Nem kell ásványvizet venni. Minden ásványvíznek keserű az íze. Egy kékszínű vizes tartályt kellett vennünk a kínaiaknál, mert csak ezt töltik meg.

Hogyan lett kocsink?

Mindenre nem lehet felkészülni, előfordul, hogy improvizálni kell, esetleg olyan döntést kell hozni, ami lehet, hogy a végén ránk nézve kedvezőtlen hatással lesz. Például nem lehet felkészülni arra, hogy a megérkezésünk után pár nap múlva mi leszünk a gazdag európai család, akik azért jöttek, hogy egy nagyobb összeget szétosszanak a szegény, rossz sorsú filippinók között.

Autóra volt szükségünk a közlekedéshez, de kiderült, hogy a szigeten nincs használtautó-telep, így max. a Facebookról lehet kocsit venni aranyárban, főleg ha meglátják, hogy fehér vagy.

Igen, erre nem gondoltam, pedig logikus, hogy egy szigeten csak úgy van autó, hogy valaki valahonnan odaviszi hajóval és az ott is marad, míg el nem rohad. A sok szép új szalonautó mellett az utak tele vannak házilag összebarkácsolt vasszörnyekkel, amiket csak a festék tart egyben.

Nos, ebből a helyzetből kellett kitalálni, hogy miként legyen nekünk olyan kocsink, amit a szigeten tartózkodásunk ideje alatt tudunk használni.

Miközben erről tartottam napi előadásomat a kipirult arcú rajongóimnak, valaki kopogott az ajtónkon.

Balázs ismerőse volt, Sahara, aki a reptérre értünk jött, a nagy bordó hétszemélyes Toyota Innovajával. És itt gyúlt fény az agyamban, hogy ő miért is jött ki elénk.

Szóval Ő arra gondolt, hogy ha most adunk neki 1000 dollárt, akkor kölcsön adja a kocsiját addig, míg vissza nem adja a pénzt. Taktikusan egy nap gondolkodási időt kértünk, majd belementünk az üzletbe. Legrosszabb esetben elbukjuk a pénzünket, de minimum 5 hónapig lesz kocsink.

Mondjuk a csaj rendszeresen próbált ürügyet találni, hogy adjuk vissza a kocsit egy-két napra, de mondtuk, hogy az üzlet az üzlet. Ha nincs pénz, nincs kocsi. Mi, gazdag európaiak így üzletelünk.

Triciklivel utazni, maga a kaland

Míg nálunk sokaknak van nagy és erős motorja, addig itt Puertóban nem is látni speed vagy chopper motorokat. Akad egy-egy, de azon vagy nyugdíjas amerikai ül, vagy európai feszít rajta vigyorogva Ray Ban napszemüvegben és stíröli a helyi csajokat, akik zavarukban vigyorognak a járda szélén.

A nagy átlagnak egyhengeres, négyütemű 250 cm3-es Hondája van, vagy kis 150 cm3-es robogója. Kicsit úgy, mint régen, amikor volt, aki lóval járt és volt, aki szamáron.

Már írtam, hogy autót vásárolni nagyon költséges mutatvány, ezért a helyiek a motorjaikból készítenek több személyes oldalkocsis csodákat. Aztán ezek a triciklik lettek a helyi taxik, kisáruszállítók, családi és halas „kocsik”, betonvas szállítók és minden, amit el tudsz képzelni. Költöztetnek is velük, persze egy szegény családnak belefér az egész élete.

Szóval fogtunk egy triciklit és bepasszíroztuk magunkat és urasan odasercintettem a sofőrünknek, hogy vigyen a Robinson’s Mallba. Ez egy pár éve épült szép és tiszta bevásárló központ.

Sofőrünk gépészkedett rendesen, mert ellen kell tartani az oldalkocsi húzásának. Az utazás közben ezt számolgattam: van egy alapmotor, ami kb. 200 kg. Erre rádob egy kasznit, 150 kg plusz van a sofőr 70 kg és Ermék kb. 220 kg, plusz egy pár dolog a boltból. Tehát összesen 640 kg-mal küzd az a szerencsétlen motor. Az oldalkocsinak alig vastagabb a kereke, mint egy jobb mountain bike biciklié.

Nagy kaland ezekkel a triciklikkel utazni, minden szigeten egy kicsit változtatnak a felépítményen. Ilyeneket csak a Fülöp-szigeteken tudsz kipróbálni.

Ráadásul mindezt annyiért, amennyi otthon a taxi alapdíja.”

Ha érdekel a Fülöp-szigetek és/vagy Meték élete, látogass el az oldalukra!

Minek meleg víz, ha meleg van?

Share.

About Author

Leave A Reply