Beoltva Hollandiában – tanulságok és mellékhatások

0

Javában zajlanak az oltások világszerte, a minap megmutattuk, hogyan történik mindez az amerikai Utah államban, most pedig következzen Hollandia. Nóra nem csak az oltás menetéről írt, de arról is, milyen mellékhatásokat kellett elviselnie.

„A Thuiszorgban dolgozom Frízföldön, ami a magyar házi segítségnyújtásnak felel meg. Főként idősekhez járok segíteni a napi feladatok ellátásában (takarítás, mosás, bevásárlás), de munkám legalább olyan fontos aspektusa a szociális oldala: beszélgetés, esetlegesen tanácsadás.

Az elmúlt időszakban több változás is történt a belső szabályozásunkban, amivel a cél klienseink megóvása a koronavírustól.

Nálunk november óta kötelező a maszk használata, illetve vagy a gumikesztyű vagy a kézfertőtlenítő gyakori alkalmazása és természetesen a másfél méter távolság betartására is törekednünk kell.

Szigorú szabályok

Lassan egy hónapja azonban egy új szabályozás is nehezíti életünket, mégpedig, hogy megtiltották a kliensekkel való közös kávézás lehetőségét.

Szinte hallom ahogyan hördülnek fel a kedves olvasók, esetleg kezdik is az oltogató kommentek megírását, azonban türelemre inteném őket: ez igen is fontos dolog, főleg az idősebb korosztály számára.

Van olyan kliensem, akinek nincsenek már élő hozzátartozói, akinek a hét fénypontját jelenti, hogy meglátogatom, hogy van kivel beszélgetnie, van kinek teát készítenie, valakiről neki gondoskodnia. Nem tudom kellően plasztikusan ábrázolni azt a kedvességet amit a klienseimtől kapok, illetve azt a sok türelmet amivel ők maguk kezelik a kialakult helyzetet.

Fegyelmezetten és betartva az ajánlásokat, bár szomorúan szokták mutatni azt, hogy hogyan lett átpakolva a nappali, hogy a másfél méter távolságot betartva tudjanak találkozni a gyermekeikkel. Ugyanilyen szomorúan mesélik, hogy lassan egy éve csak kijelzőn láthatják a dédunokákat.

Az elmúlt hetekben sok szomorú történetet is hallottam tőlük. Volt olyan kliensem, aki egy hét alatt 9 közeli barátot, rokont vesztett el a korona miatt. Éppen ezért nálam fel sem merült, hogy ne oltassam be magam, ahogy lehetőség nyílik rá.

Eddig négyszer voltam teszten. Nem egy kellemes elfoglaltság, de már gyakorlott vagyok, viszem a kis vizespalackomat, hogy gyorsan egy korty vízzel akadályozzam meg, hogy a garatba ledugott pálcika miatt ki ne pakoljam a gyomortartalmamat. Ami kicsit kellemetlenebb, hogy a gondozásban dolgozóknak nem a gyorstesztet végzik el, így 24 órát várnom kell az eredményre.

Nálunk hatalmas probléma a helyettesítés, így két nap kiesés esetén csak a legritkább esetben tudnak valakit találni a helyemre, így a segítség nélkül maradt klienseim sokat járnak a fejemben.

Az első lépések

A leeuwardeni thuiszorg dolgozók közül a mi szervezetünk került az oltásra váró gondozásban dolgozók végére. Szerintem ennek az oka, hogy Frízföldön a mi organizációnk a legnagyobb. Mikor végre megérkezett a behívó, szinte azonnal hívtam is a megadott telefonszámot, hogy mihamarabb megszerezzem a védőoltást.

A hónapok óta tartó óriási felelősség alól szerettem volna előre menekülni, hiszen ha én viszem el a fertőzést a klienseim házába, annak mindenképpen tragikus vége lenne.

Meglepetésemre a leeuwardeni oltóponton nem tudtak szabad helyet biztosítani, így Drachtenbe kaptam időpontot körülbelül 3 héttel későbbre, szombaton délután 6 órára.

A telefonos időpontfoglalásnál már előre elmondták, amit már a behívóban is olvastam, hogy az Astra Zeneca oltóanyagot fogom kapni.

Az előző oltási stratégiában még a Pfizer vakcina volt tervben, de módosítottak a tervezeten, előrébb kerültek a sorban a 90 pluszos életkorúak, s így őket kezdték nagy sebességgel beoltani.

Az oltás

Az oltópontra megérkezve először ellenőrizték a személyazonosságot, ami számomra vicces volt, hiszen mindenkin maszk volt, maximum a szemek állását lehetett lecsekkolni. Ezután elkérték az egészségügyi nyilatkozatot, a behívót elegendő volt telefonon bemutatni.

Aztán következett a székfoglaló játék. Színes székek szigorúan 2 méter távolságra elhelyezve a négy oltópont előtt. Az utolsó széken kellett helyet foglalni és amikor valaki bement a lekerített oltópontokra, akkor lehetett egy székkel előrébb ülni.

Mikor már rám jutott a sor és bejutottam a doktornőhöz még egy becsekkolás volt, az adminisztrátor srácot megizzasztotta a magyar személyim, nehezményezte, hogy nincs rajta a BSN számom.

Szerencsére a doktornő gyorsan helyre tette a srácot, aki később az egészségbiztosítási kártyámon se találta meg a BSN-t. A doktornő megkérdezte, van-e kérdésem, mielőtt beadja az oltást, de mivel tájékozódtam mindenről, így az nem volt.

Magát a szurit meg sem éreztem, utána közösen kerestük, hogy pontosan hová is adta be, hogy le tudja ragasztani, így tippeltünk egyet és oda került a ragtapasz. Az oltás után fél óráig még ott kellett maradni, hogy az esetleges hirtelen fellépő reakciót még helyben kezelni tudják.

Kellemetlen mellékhatások

Körülbelül egy óra múlva kezdett el fájni a bal karom, ahová a szurit kaptam. Aznap este már elkezdett rázni a hideg, bevettem gyorsan két paracetamolt, ami itt Hollandiában a varázsszer, mindent IS gyógyít.

Az éjszaka folyamán arra ébredtem, hogy annyira szomjas vagyok, mintha a sivatagban lennék, így éjjel majdnem 2 liter vizet meg is ittam. Vasárnap reggelre meglehetősen rosszul lettem, rázott a hideg, hőemelkedés (37,9 és 38,1 közötti hőmérséklet), borzasztó izomfájdalom kínzott, a tünetek egy átlagos influenzáéra hajaztak. Erőm semmi nem volt.

Vasárnap volt a nap, amikor bejelentették Hollandiában, hogy két hétre felfüggesztik az AstraZenecával való oltást a lehetséges mellékhatások miatt, vizsgálatot kezdve, hogy van-e összefüggés az Európában történt hirtelen trombózisos esetek és az oltás között.

Hétfőn hívtam a kapcsolattartómat a munkahelyemen, hogy nagyon nem vagyok jól, próbáljanak valakit találni, aki helyettesít. Ő mondta, hogy vegyem fel a kapcsolatot a háziorvossal, jelentsem be a mellékhatást, amit tapasztalok. Ez meg is történt.

Kedd reggelre egy kicsit jobban lettem, mentem is dolgozni, szerdán ugyanúgy. Ekkor már csak az oltás oldali karom fájt. Szerdán délután azonban újra el kezdett rázni a hideg, illetve iszonyatos dekoncentráció tört rám, pokoli fáradtsággal.

A hidegrázás a mágikus paracetamoltól se múlt el, dupla nadrágban, takaró alatt még egy pléddel vészeltem át a délutánt, majd estére megint jött a szomjúság, éjjel megittam 2 liter vizet.

Reggel e-mailt írtam a kapcsolattartónak, ugyanis időben kell lejelenteni, ha valami miatt nem tudok menni dolgozni, a háziorvosomat telefonon elérni pedig minimum egy félóra.

Nem is az én formám lett volna, a dokim aznap nem volt, 10 körülre ígértek visszahívást. Ekkor már annyira rosszul voltam, hogy gondolkodni is alig tudtam, le kellett írnom hollandul a tüneteimet, ugyanis már magyarul sem igazán forgott az agyam.

Az olyan napi feladatok megakasztottak, mint a gyerekeknek a tízórai elkészítése, tébláboltam a lakásban, mert elfelejtettem, hová is indultam el. Egyszóval nyomorultul voltam.

Egyre rosszabb helyzet

Az izomfájdalom ekkor újra megjelent az ellenkező oldali csuklómban és térdemben. Az orvosnak felolvastam a tüneteimet, próbáltam válaszolni a kérdéseire.

Őt is meglepte az állapotom, de azt mondta, arra kell gyanakodni, hogy esetleg most kaptam el a koronát, mivel egy napra megszűntek a panaszaim.

Felvilágosított, hogy figyeljem, esetleg pontszerű bevérzések jelennek-e meg a testemen, illetve piros meleg foltok, esetleg kisebb ütések után indokolatlanul nagy lila foltokat keressek testszerte. Amennyiben ezek közül bármit felfedezek, azonnal telefonáljak. Amúgy szedjem a paracetamolt, hiszen az mindent (is) megold.

Csütörtökre le is foglaltam az első szabad időpontot a tesztelésre, illetve hívtam a férjemet, hogy neki bizony haza kell jönnie, mert biciklire ülnöm esélytelen. Az orvos 5 nap karantént írt elő a részemre azzal a meghagyással, hogy amennyiben a tüneteim romlanak, az esetleges negatív teszt eredményt figyelmen kívül hagyva az ötödik napon újra menjek tesztelni.

A péntekem még mindig a letaglózó fáradtság és koncentrációzavarban telt el, de a hidegrázás legalább alábbhagyott. Nehezítésképpen a lányomat is itthon kellett tartanom, ugyanis az iskolába addig nem mehet, amíg a teszteredményem nem ismert. Délután jött az e-mail, hogy beléphetek megnézni az eredményt. Szerencsére negatív lett.

Végre jobban

Szombaton már sokkal jobban lettem, visszatért az agyi kapacitásom is és már semmi tünetem nem maradt. Vasárnapra már teljesen visszanyertem az összes energiámat, de hétfőn még nem mehetek dolgozni.

A jelenleg ismert legújabb eredmények szerint az AstraZeneca oltás biztonságos. Az, hogy ilyen heves immunreakciót váltott ki belőlem az oltás, főként az életkoromnak köszönhető, a fiatalabbakat jobban megviseli a szuri mint az idősebbeket. Amúgy pedig Hollandiában mind a teszt – tüntetek esetén -, mind az oltás ingyenes.

Az elmúlt hét szenvedései ellenére ugyanúgy beoltatnám magam, hiszen ezek a tünetek még mindig kedvezőbbek, mint maga a vírussal való megfertőződés után várható lenne.

Illetve így jelentősen csökkentem a lehetőségét hogy családomat, barátaimat és kliensemet megfertőzzem ezzel a nyavalyás vírussal.”

Ha szívesen olvasnátok még Hollandiáról, látogassatok el a Frízföld blogra!

Sikerrecept vagy tragédia japán módra?

Share.

About Author

Leave A Reply