„Belgiumban nem kérdezték, mennyit keresek”

1

Juhász Roland és Torghelle Sándor mindketten hosszú évekig futballoztak külföldön, és ugyan már jó pár éve hazatértek Magyarországra, az összehasonlítási alapjuk megmaradt.

Magyarországon most a futball mellett közös cégükkel foglalkoznak, amiben budapesti belváros lakásokat vesznek, újítanak fel és adnak el. Minket persze nem ez érdekel, hanem hogy milyen különbségek vannak a külföldi élet és karrier és a magyar között.

Torghelle Sándor szerint például Németországban, ha profi szerződésed van, és megsérülsz, akkor hat hét után nem kapsz pénzt a klubtól, így kénytelen vagy biztosítást kötni. Mindenki maga határozhatja meg, hogy mit akar bebiztosítani, a fizetése hány százalékát hajlandó rááldozni. Magyarországon ez a modell nem működik.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

„Belgiumban a fizetés és a prémium harmincöt százalékát kötelezően valamilyen biztosításba kell betenni, ami életbiztosításként is funkcionál. Ha egy játékos betölti a 35, életévét és visszavonul a futballtól, akkor ezt az összeget megkapja. Ez sokaknak jól jött, amikor befejezték a pályafutásukat, és új életet kellett kezdeniük. Hasonló kezdeményezés itthon is van, de még nagyon gyerekcipőben jár” – ezt már Juhász Roland mesélte.

A 95-szörös magyar válogatott védő elismerte, hogy Magyarországon a futballisták megítélése nem túl jó.

„Nem értem meg azokat az embereket, akik például az alapján ítélnek meg minket, hogy mennyit keresünk, sajnos ez is jellemző. A futball a legnépszerűbb sportág a világon szinte mindenhol, de talán ez az egyetlen ország, ahol ennyire a fizetés oldaláról közelítik meg a dolgot” – tette hozzá.

„Tőlem Belgiumban egyszer sem kérdezték meg, mennyit keresek. Engem például sosem érdekelt, ki mennyit keres még a csapaton belül sem. Mindig könnyebb a másik zsebében turkálni, de ezzel az ember a saját életétől veszi el az időt, ő lesz kevésbé sikeres” – mondta Juhász Roland a Portfoliónak, ahol a teljes beszélgetést el lehet olvasni.

Király Gábor: Ész nélkül ne menjünk külföldre

Share.

About Author

1 hozzászólás

  1. Ez azért van így kedves focisták és sportkedvelő egyének, mert vakegerek vagytok.
    Nem kérdezte eddig senki tőled, hogy mennyit keresel és jaj de miért közelítik meg anyagi oldalról ezt a kérdést?
    Akkor elárulom: itthon a TAO pénzek, állami támogatások egy átláthatatlan rendszerben ömlenek a magyar fociba. Ez ebben a formában akárki akármit mond a közösből jön és mint olyan nyilván foglalkoztatja az embereket.
    De meg lehet közelíteni más oldalról is.
    Ki lenne elégedett, ha nagyon nagyon drágán kellene alkalmazni egy embert mondjuk a saját vállalkozásában, aki a netezgetésen kívül nem hajlandó dolgozni?? Mindezt kötelezően!!
    Vagy kedves focista Roli köthetünk üzletet, én eladok neked egy szuper sportkocsit, nagyon szépen néz kis itt a kulcs, viheted, tök megéri. Csak kiderül, hogy a kívül pöpec járgányban nincs motor ,ülések, meg úgy egyáltalán semmi. Te elégedett lennél?
    Mert a magyar foci ilyen. Agyon van magasztalva, tele van légióssal jó sok pénzért ,az itthoni focisták is milliókat kapnak fizetés gyanánt, a stadionok gombamód szaporodnak, minden nagyon erős egzisztenciális szempontból.
    Csak az eredmények nem jönnek és nem is fognak, amíg a “focista” mint foglalkozás ilyen jól imitálható ennyi pénzért, hát hülye lenne dolgozni menni 🙂 azt sem tudja mi az… Elnézést minden foci kedvelőtől, de a jelenlegi magyar szintet én is megütöm, csak adjatok egy kis felkészülési időt. Ezt mindenféle túlzás nélkül ki merem jelenteni. Grundfoci.. legalább is a szinvonal az, de még egy sima grundfoci is jobb, mert abban legalább van öröm és szív.
    Szóval lehet itt értetlenkedni, meg harsogni hogy a foci az minden , mé’ vagy köcsög?! Mi közöd hozzá?!
    Az igazság az, hogy senki nem szereti ha át van kurv@ a feje. A focival IS ez van… túl sokba kerül a nagy büdös semmi.

Leave A Reply