Beleszeretni egy városba

1

Vajon bele lehet szeretni egy városba? Szerintem a válasz egyértelműen igen. Talán veletek is előfordult már, hogy egy helyen úgy éreztétek, ez a nektek való város, mintha ide születettek volna. Az igazán szerencsés helyzet persze az, ha az ember az adott városban élhet. Nos, az Eszterstravels blog szerzőjének ilyen város Tel-Aviv.

„Az izraeli nyaralás során Tel-Aviv volt a fő úti célunk, Jeruzsálemet és a Holt-tengert csak hétvégi kirándulásnak terveztük be eleve. Én összesen 5 napot töltöttem itt, de igazából pár óra elég volt ahhoz, hogy elrabolja a szívemet.

Egy igazi high-tech, kaotikus, nyüzsgő, de ugyanakkor nyugalmat sugárzó, gyönyörű kozmopolita nagyváros, ahol soha nem áll meg az élet, ahol mindig van mit csinálni, és ahol elképzelni nem tudom, hogy hogyan lehetne akár egy percig is unatkozni.

Tel-Aviv közvetlenül a Földközi-tenger partján fekszik, lakosainak száma kb. 433 ezer fő, és bár sokan azt hiszik, hogy ez Izrael fővárosa, ez igazából nem így van, Izrael fővárosa ugyanis Jeruzsálem.

Tel-Aviv az ország pénzügyi, gazdasági és technológiai központja, és mivel a nemzetközi közösség viszont nem ismeri el hivatalos fővárosnak Jeruzsálemet, így a legtöbb nagykövetség is itt található. (…)

Külföldre vágysz, de kéne egy jó állás? Válogass itt közel 1000 ajánlat közül!

Tel-Avivnak van egy része, az úgynevezett „Fehér Város”, ami 2003 óta az UNESCO világörökség részét képezi Bauhaus stílusú épületei miatt, mint az új várostervezés és építészet kiváló példája.

Mintegy négyezer ház épült a 20. század első felében ebben a stílusban, amire a letisztultság, a fehér szín, a lapos tetők, sima vonalak, ívelt homlokzatok a jellemzők. Tipikusak még az árnyas teraszok, a kisebb ablakok, és a házak közötti átjárók, hogy a tengeri szellő tudjon fújdogálni a nagy hőségben is és ne fülledjen be a levegő a betondzsungelben.

Jaffa és a „city” olyan mintha két külön világba csöppenne az ember, de én mindkettőt imádtam. Egyrészt nagyon szeretem a macskaköves, keskeny utcás óvárosokat, amiknek minden kődarabjából gyakorlatilag árad a történelem, de emellett a „víz & nagy házak (értsd: felhőkarcolók)” kombóval is kilóra meg lehet engem venni. (…)

Jaffa egy igazi kis ékszerdoboz. Imádtunk fel-le kanyarogni a szűk kis utcácskákban és minden második ajtóba szerelmesek voltunk és szétfényképeztük. Odáig voltunk a régi kikötőtől, a világítótoronytól, és a kilátástól az elképesztően türkizkék színű tengerre és Tel-Avivra.

Nagy kedvenceink lettek a csillagjegyekről elnevezett utcák, a bazár és a bolhapiac, a csodaszép házak a még annál is szebb balkonjaikkal. Teljesen magával ragadott a mediterrán lüktetés és a közel-keleti konyha finomságainak illata minden utcasarkon. (…)

Amikor nem Jaffában kóboroltunk akkor sem tétlenkedtünk, Tel-Avivban bejártuk a Neve-Tzedek negyedet (ami a legrégebbi és szerintünk legszebb városrész), sokat ettünk és strandoltunk, esténként pedig a végtelen szórakozási lehetőség közül próbáltunk választani, ami általában bár- és club hoppingba torkollott. 🙂 (…)

Nekem a közel-keleti konyha az egyik legnagyobb kedvencem, szóval kajálási szempontból is egy igazi mennyország volt számomra Izrael.

Töménytelen mennyiségű hummuszt (csicseriborsó krém), shawarmat (izraeli kebab/gyros), falafelt (csicseriborsó fasírt), pitát, shakshukát (ez olyan mint a lecsó tulajdonképpen, és a legtöbb helyen a legvégén ütik rá a tojást, amit emiatt gyakorlatilag félig nyersen tálalnak) és tabbouleht (citromos-rengeteg petrezselymes bulgur saláta) tüntettem el.

Na meg ittunk sok limonanat, ami nagyon citromos, nagyon mentás, jeges friss limonádé. Bár sokat főztünk otthon a vendéglátóinkkal, azért volt alkalmunk pár éttermet is kipróbálni.”

Hogy ezek közül melyeket érdemes adott esetben meglátogatni, nos, ez is kiderül az eredeti bejegyzésből, amit itt olvashatsz el.

Share.

About Author

1 hozzászólás

Leave A Reply