Belehalt, pedig túlélte

0

Akár már a címből sejteni lehet, hogy itt bizony az egészségügyről lesz szó, méghozzá a magyarról. E két mininovella ugyan fikció, de aligha tévedünk nagyot, ha úgy tartjuk: akár meg is történhetett volna a legtöbb magyar kórházban.

Marton Péter: Egészségügyek (két novella) 

Galambok

Lenke néni két telepakolt bőröndjével az oldalán a jól felszerelt fővárosi kórház belgyógyászatának recepciójánál telepedik le váratlanul (a szónak többféle értelmében), mondja is neki a főnővér, hogy „Lenke néni, galambom, nem kellett volna összepakolni, csak azért szóltunk, mert ha hasmenés van valamelyik kórteremben, ki kell fertőtlenítenünk, csak ezért kértük, hogy menjen ki!”, mire ő üveges tekintettel néz, aztán eltörik nála a mécses, és kifakad, hogy hiszen „Én jól viselkedtem, tessék engem hazaengedni!”, mondja esdekelve – ennek hallatára csatlakozik a beszélgetéshez az egyik férfi ápoló is, finoman megragadja Lenke néni karját, „Lenke néni, mi nem tartjuk itt, nálunk nincs hotelfunkció!”, közli vele tárgyilagosan, de egyébként tapintatosan, Lenke néni pedig visszaül, „Csak megetetném a drágáimat a Béke téren”, motyogja maga elé, majd kisvártatva hozzáteszi, immár tisztábban érthetően: „A galambok maradtak nekem, a gyorskölcsönből csak egyszer tudtam meglátogatni a fiamékat, már két éve is annak, kint dolgoznak, olyan nagyon hiányoznak!” 

Belehalt, pedig túlélte

„Az idős emberek gyakran eltúlozzák a fájdalmukat, ne szimuláljon, kérem”, utasítja rendre Gabriella, a huszonkilenc éves ápoló az Ingolstadtból a Tiszántúlra nyaralni és családot látogatni hazatért, ötvenhét éves Józsefet, aki a nagy melegben megszédült, leesett egy lépcsőn, és még azután is panaszkodik, hogy a kórházba szállították és infúzióra kötötték – utóbb azonban letolja ezért az ügyeletes orvos, mert kiderül, hogy Józsefnek keresztcsonttörése van (amit neki mégis honnan kellett volna tudnia? nincsen neki röntgenlátása!), úgyhogy ettől kiborul csendesen, amúgy is elege van már az örökös hajszából, nővérhiány mellett ellátni a sürgősségin minden beeső szerencsétlen összes baját, miközben édesanyja van otthon a lázas gyerekkel, csak hogy ő melózhasson itt szarért-húgyért nyugodtan tovább, bekap hát gyorsan egy fejfájás-csillapítót – később jön egy kis üresjárat, és miközben az angol nyelvkönyvet olvasgatja a recepciós pultnál állva (könyvtári, Szabó Ervin), ajkával formálva a szavakat, „Áj em from Hángöri, áj em vörking in ö hászpitöl”, egy villanásra megpillantja a kettesben Józsefet pelenkába tekerve és bekatéterezve, ahogy fektében reménytelenül elvágyódva meresztgeti bánatos szemeit az ablakon kifelé, és még véletlenül sem néz a recepciós pult felett függő, hangosan szóló tévékészülék irányába (a híradó megy: „nem ölték meg, de feldarabolták”, mondja éppen a hírolvasó), úgyhogy Gabriella megsajnálja egy kicsit a férfit, hát mégiscsak őt is veri az élet.

***

Marton Péter szerzői Facebook-oldalához itt lehet csatlakozni a Facebookon. Ez pedig a szerző saját weboldala eddig megjelent írásaival.

Félreérthető helyzetben

Share.

About Author

Leave A Reply