Bankkalandok a nagyvilágban

0

Az ember azt hinné, a bank az bank a világon mindenhol – hát nem. Legalábbis ez derül ki a Végtelen… talán blog posztjából, amely egy európai (spanyol, pontosabban kanári-szigeteki) és egy thaiföldi bankolást hasonlít össze.

„Spanyolországban is gyakori az otthon már jól megszokott hivatali egymásra mutogatás, azaz az „egyik hivatal engedélye kell a másiktól, aki csak akkor adja meg, ha az első már megadta” rendszerszintű ellentmondás.

Nem részletezve a helyzetet a lényeg az volt, hogy az első bankban rögtön közölték, hogy ha külföldiek vagyunk, akkor bizony munkaszerződés kell, hogy nyissunk számlát. (…)

Szerencsére azért Kanári nem csak egy turistasziget, de nyugat-európaiak tömeges, hosszú távú lelőhelye is, azaz nem csak nyaralni, de élni is jönnek ide sokan, főleg a hidegebb tájakról Európából.

Egy banknak sikerült felismernie a bennünk, „pénzzel rendelkező, nem dolgozó, de nem is nyugdíjas” emberkékben a bizniszt, és megnyitott előttünk. Már a bank ajtaja is érdekességet nyújtott, mert az volt ráírva több nyelven, hogy „Beszélünk a te nyelveden”. Gondoltuk is, hogy kipróbáljuk, hogy tényleg beszélnek-e magyarul? 😛

Nos, miután a belépés sikerrel járt, az egész nagyon gördülékenyen haladt tovább és részesei lehettünk a nyugat-európai stílusú bankrendszernek, ami meglepetésemre igencsak különbözik a magyartól. Nem részletezem az ügyintézők kedvességét, hisz a magyar hivatalnoki morcosság valószínűleg igencsak specifikus különlegességünk. Inkább jöjjenek a szolgáltatások.

A bankszámla nyitáshoz nem kellett pénzt betenni! A szerződésben nem voltak kisbetűs, eltitkolni kívánt részek. A bankszámlavezetés ingyenes volt ugyanúgy, mint a készpénz kivét automatából és a kártyával fizetés.

Rögtön dombornyomott kártyát kaptunk, amivel lehetett online is vásárolni és még ráadásul nyolc nyelven voltak elérhetőek az egyéb szolgáltatások. Örült a bank, hogy nem kérünk postai számlát (és aztán tényleg nem is küldtek, nem mint otthon) és meg is mutatták, hogy hogyan kell használni a netbankot, bár nagyon érthető és könnyen használható volt a felület.

Nem is kellett munkaszerződés se, se semmi, csak egy útlevél, egy lakcím (ami még nem is kellett, hogy helyi legyen) és egy aláírás. Az egész megvolt 7 perc alatt és az angolul tökéletesen beszélő banki alkalmazott kedves és lelkes volt.

Luxusból a pokolba

Ennél sokkal nehezebb dolgunk volt Thaiföldön. Úgy kezdődött az egész, hogy a munkahelyemnek kellett egy bankszámla, ahová a fizumat utalják majd. Szerencsére a helyi szervezet fel van készülve a tétova, egyik lábáról a másikra álló, ijedten körülkémlelő külföldiek érkezésére, mint amilyenek mi voltunk, így Game, az egyik HR-es srác rögtön, még az első héten elkísért a legközelebbi bankba, hogy nyissunk nekem bankszámlát. (…)

A bankban zavart keltettem fehérségemmel és thai nem tudásommal, még ha mellettem állt Game, aki igyekezett az ügyintéző minden felmerülő kérdésére választ is adni.

A rendszer a következőképpen nézett ki: a bank kívülről olyan, mint bármely más országban, a brandépítők és marketingesek csodájának műve, tökéletesen illeszkedő színek, gazdag, boldog életet sugalló reklámok, csini egyenkosztümös hölgyemények, szórólapok.

A pult mögötti valóság viszont kicsit másabb, az ügyintézők egyáltalán nem beszéltek angolul és hiába a sok modern számítógép, valahogy mániákusan fénymásolni kezdték az összes dokumentumom összes oldalát. (…)

Azért megkérdeztem, hogy bankkártyát kapok-e, mire a nagy bólogatás következett, majd nem sokkal később kezembe kaphattam egy „debit card”-ot, amin még a nevem sem volt feltűntetve.

Gyanús is lett a dolog és ki is derült hamarosan, hogy ez nem ám egy „credit card”, amivel tudnék online vásárolni, mert hát az olyat „nagyon bonyolult” megszerezni magyarázta rögtön Game, ezzel letudva a további kérdezősködésemet.

A másik kérdésem a netbank jelszó volt, amiről kiderült, hogy olyan márpedig nincs, merthogy az ügyintéző és Game közötti gyorssodrású beszélgetés után egyszerűen közölték velem, hogy nincs netbank. Nem mondom mennyire lepődtem meg. Ezek után még tetézték a helyzetet azzal, hogy a bankszámlámról nem lehet majd külföldre sem utalni. (…)

Az átverések mekkája

Ahogyan lassan távozunk az országból felmerültek némi nehézségek a pénzügyeinkben, amihez mégiscsak szükség lenne vagy kártyára vagy/és netbankra.

Így hát elindultunk megint a bankba, de már tudatosan egy olyan helyre, ahol reményeink szerint jobban beszélnek angolul. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy az útlevelem megtelt és ezért egy új útlevelet használok, ami óriási zavart keltett.

Mint kiderült, csak abban a bankban lehet átírni az útlevelem számát, ahol a bankszámlát nyitottuk (még szerencse, hogy nem az ország északi csücskén vagy a délin, nem 12 órányi vonatútra innen!), és minden egyéb csak ezután jöhet. Mindezért a válaszért kb. 40 percet ültünk a bankban, aztán csalódottan távoztunk. (…)

Miután többször, többen végiglapozták mindkét útlevelemet, megnézték benne az összes pecsétet (de minek?!) mintha kezdtek volna továbblépni a kérdésen és kezdték volna feltételezni, hogy én valóban én vagyok, akkor derült ki egy másik hiba is, hogy az útlevelem lejárati dátuma szintén hibás volt a gépben.

Nekünk hamar lejött mi a baj, a 2 évvel ezelőtti ügyintéző nem ismerte az európai évszámokat, évszámírási szabályokat, ezért szerinte 19-én fog lejárni az útlevél és nem 2019-ben. Hozzá kell tenni, hogy itt most 2558-at írunk a thai időszámítás szerint és az összes thai papíromban és a banki rendszerben is ezeket az évszámokat használják.”

Ezzel még nincs vége a történetnek, a teljes sztorit elolvashatjátok az eredeti posztban.

(Fotó: stuckinthailand.com)

Share.

About Author

Leave A Reply