Babaprojekt és sok minden más

0

Az év vége – év eleje a vissza- és előretekintés ideje is szokott lenni, az ember összegzi, mi történt vele a távozó esztendőben és mit vár a következőtől. Így tett a Frankfurti mesék blog szerzője, Gabuschka is, akinél ráadásul szuper hír is akadt idén (amihez természetesen hatalmas gratuláció!).

„Először átszaladok a 2017-es terveken, elmesélem mi hogyan alakult, azután rátérek 2018-ra.

Szóval, első helyen az állt erre az évre, hogy majd mindent megteszünk a teherbe esés érdekében, és reméljük a legjobbakat.

A mi kis Élienkénk október végén csekkolt be a pihe-puha bendőmbe, úgy néz ki, hogy jól érzi magát, szerintem úszó lesz, mert már most tökéletesen delfinezett az ultrahangon. (…)

A második célom az volt, hogy egy bizonyos összeget lássak év végén a számlámon. Már elfelejtettem, hogy mennyit is szerettem volna megtakarítani, meg év közben rájöttem, hogy nem az összegre kell koncentrálnom, hanem inkább a pénzzel való kapcsolatomat rendbe tennem. (…)

Rájöttem, hogy mint oly sok mindenkinél, nálam is az otthonról hozott, gyerekként állandóan hangoztatott negatív megállapítások befolyásolják azt, hogy felnőttként hogyan bánok a pénzzel.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Az összes negatív gondolatomat valamelyik felmenőmtől hoztam (ők meg természetesen a saját szüleiktől), a „nincs pénzünk”, „szegények vagyunk”, „nincs elég pénzünk”, „nem engedhetjük meg magunknak”, „azt csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak”, „nekünk elég ez is, nem telik többre”, „szegényen, de boldogan” mondatok mély gyökeret eresztettek a tudatos énemben és a tudatalattimban is, ezért lesz nehéz őket kiírtani.

Ebben az évben felismertem, hogy mi a probléma, elkezdtem tenni ellene, jövőre pedig teljes gázzal reformálom meg a hozzáállásomat.

A harmadik dolog az volt, hogy időt és pénzt szánok a személyes fejlődésemre plusz többet olvasok. 2017 ebből a szempontból a kísérletezés éve volt, rengeteg mindent kipróbáltam, beszéltem több coach-al is, próbáltam kitalálni, hogy milyen irányba haladjak. (…)

Mint mondtam, 2018-ra csak csínján terveztem, tulajdonképpen az új családtag érkezése simán keresztülhúzhatja az összes számításomat, meg amúgy is Carpe Diem, de azért álljon itt az a néhány pont, amelyet szeretnék 2018. december 31-én kipipálva látni a listámon:

1. A kis utód egészséges megszületése és növekedése, meg a szüleinek az egészsége is, hogy legyen kinek kicserélnie a pelenkáját.

2. A „mindset” programom folyamatos gyakorlása.

3. A már két éve halogatott könyvem megírása és kiadása és minden ehhez szükséges segítség felkutatása és felhasználása. Ez egy olyan ‘most vagy soha’ pont a listán, vagy nekiállok és megcsinálom, vagy jövőre, december 31-én rituális célbúcsúztató tánccal megtámogatva az összes vázlatomat elégetem a nappali közepén.”

Természetesen ebben az esetben is ajánlom az eredeti posztot elolvasásra.

Ausztriába, Németországba, Svájcba, Hollandiába – külföldre mennél dolgozni? Válogass itt állást!

(Fotó: pixabay.com/alessandraamendess)

Share.

About Author

Leave A Reply