Az ausztriai beilleszkedés nehézségei

0

Rengeteg magyar dolgozik Ausztriában, elsősorban az egészségügyi szolgáltatások és a vendéglátóipar területén. Utóbbiak közé tartozik Nikolett is, aki a pozitívumok mellett a negatívumokat is felsorolja mai posztjában.

„Ausztria hegyvidéki részén dolgoztam egy négy csillagos családi hotelben. Kötötten a nyári szezonra érkeztem, ami áprilistól októberig tartott. Tavasz ellenére rettenetes időjárás fogadott. A hideghez este eső és köd is járult, nappal pedig a ködöt a havas hegyek látványa váltotta fel a háttérben.

A nyári szezon mégiscsak szerencsésebb mint a téli, hiszen július-augusztusra az idő jelentősen felmelegszik, és még strandolni is lehet. A hegyekben kis strandok találhatóak egy-két medencével, csúszdákkal, harsány zöld színű fűvel beültetett napozótérrel.

Minden nagyon kulturált és tiszta, bár számomra elég szürreális volt a strandolók látványa a hegyek között egy mesterséges vízforrásnál. Ami még ennél is szokatlanabb lehet, az az augusztusi hó.

Öt perc ügyintézés

A munkaadóm egy hatalmas szobát biztosított a számomra közvetlenül a hotel mellett, így a munkába járás igen kényelmes volt. Ez teljesen be volt bútorozva, így az egyetlen berendezési tárgy, amire költenem kellett, az egy meleg levegőt fújó kis hősugárzó volt, ugyanis fűteni határozottan nem szeretnek.

A munkaadóm az érkezésemkor nagyon segítőkész volt, segített elintézni a szükséges papírokat. Bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy ezekben a kis falvakban nincs is semmi – mivel minden ház egy designt követ, és így nagyon egyöntetű a falukép -, mindenük van, ami kell.

Érdekes a kontraszt a magyarországi falvakhoz képest, ahol az épületek különbözősége vagy inkább összevisszasága egyből feltűnik, és így könnyen elkülöníthetőek az intézmények.

A lakcímem és munkahelyem bejelentésével egy időben kaptam kézhez a betegbiztosítási kártyámat, amivel ingyenes betegellátásra voltam jogosult. Ez a folyamat mindössze 5 percet vett igénybe, amikor érkeztem, és újabb 5 percet, amikor elmentem. Más papírmunkával nem is kellett foglalkoznom.

Motiváló munkamorál

A munka semmiben sem különbözött az itthonitól. A vendéglátás területén már Magyarországon is dolgoztam, így természetes volt számomra, hogy akkor ér véget a munka, amikor a vendég feláll. Több magyarral is találkoztam mialatt kint dolgoztam, olyanokkal is, akik előttem voltak ebben a hotelben. Tőlük sok panaszt hallottam az egyik tulajdonosra, állítólag sokat piszkálta őket.

Lehet, hogy az esti munkavégzés miatt, lehet, hogy a hozzáállásom miatt, de én az első este kivételével csak akkor láttam bármelyik felettesemet, amikor leadtam nekik a rendelést.

Persze feltűnt, hogy a tulajdonosok ott spórolnak, ahol tudnak. De ez úgy gondolom, természetes. Viszont ez a spórolás szerintem nemzetiségtől független volt. A hotelben dolgozó osztrákok munkához való hozzáállása nagyon motiváló volt számomra, ugyanis nagyon keményen dolgoztak. Ha nem volt munka, akkor is kerestek valamit. Továbbá panaszkodni nem emlékszem, hogy hallottam volna bármelyiküket is.

A magyarok ennek a gyökeres ellentétei voltak. Főként elégedetlenek, de szerintem a motiváció hiánya és az alacsony megbecsülés hatása miatt. Természetesen nem voltunk 100 százalékosan úgy kezelve, mint egy osztrák. A fizetésünk alacsonyabb volt, minimálbérre voltunk bejelentve, szezonális szerződésünk volt nem pedig állandó, így nem járt számunkra többek között a 13.-14. havi fizetés.

Mivel ebben a szektorban az a jellemző, hogy a magyarok vándorolnak a munkahelyek között, és céljuk a pénzkeresés, nem pedig a karrierépítés, nem haladnak felfelé a ranglétrán, így nem is motiváltak. És mivel nem úgy kezelik őket, mint egy állandó alkalmazottat, ezért kevésbé is becsülik meg, hiszen van helyette másik ezer.

Belterjes falvak

A hegyvonulatok között megbúvó falvak lakosságának száma alacsony, és a lankásabb részeken a falvakon belül a házak messze vannak egymástól. A legtöbbnek saját tanyája van, ahol főként teheneket tartanak. Egész nyáron rendezvényeket szerveznek, így unatkozni még akkor sem lehet, ha az ember nem jut el messzire.

A falvak nagyon belterjesek, mindenki ismer mindenkit, ez elég zavaró tud lenni néha. Ettől függetlenül élénk a falu szociális élete, különböző csoportokba lehet tömörülni, akiknek a tevékenységében folyamatosan részt vesznek. Minden falunak van például zenészcsapata, akiknek településenként különbözik az egyenruhája.

A mezőgazdasági minta, amit náluk láttam, teljes mértékben követendő. Előnyben részesítik a helyi termékeket, és így állandó munkát biztosítanak a termelőknek, akik első kézből juttatják el a boltokba a termékeiket. Ebből fakadóan az élelmiszer olcsóbb, és jobb minőségű.

A sajtot a hegyekben legelő tehenek tejéből készítik helyben; a gyümölcsfákat alacsonyra nyírva és így optimalizálva a termésnagyságot tartják lehálózva, hogy semmi se vesszen kárba.

A természet leírhatatlanul gyönyörű, ennek megóvására és a turisták által elérhetővé tételére sokat költenek. Régiónként ingyenes kiadványokkal segítik a turizmust, ezek bemutatják a helyi látnivalókat és eseményeket.

Nem csak egyszer építenek meg valamit, mint itthon, hanem azt folyamatosan karban is tartják. Sokan sportolnak, próbálnak egészségesebben élni, ennek ellenére sok a túlsúlyos. Az egészségügy fantasztikus. Én kétszer voltam orvosnál, alkalmanként nem vártam 10 percnél többet.

A ruházkodásuk inkább a kényelmet helyezi előtérbe, mint az eleganciát. A magyar lányok sokat mutató szettjei sokszor csodálkozást váltanak ki, náluk a legtöbbet mutató ruha a nemzeti viseletük, amit előszeretettel hordanak a fesztiválokra.

Végszó

Összességében azt tudom elmondani, hogy Ausztriába költözni az esetek többségében megéri, bár számolni kell a negatívumokkal. Mindenki tudja, hogy ugyanabban a pozícióban, mint itthon, ott jobb életszínvonalat lehet elérni. De ugyanazt a pozíciót megszerezni jóval nehezebb. Ez alól természetesen kivételek a hiányszakmák. A vendéglátásban meglehetősen könnyű elhelyezkedni, viszont a munka nagyon kemény.

Azonban hosszú távon be is illeszkedni egy olyan országba, aminek nem ismerjük a kultúráját és értékeit, igen nehéz. Úgy, hogy esetleg még a nyelvüket sem beszéljük jól, még nehezebb. Tehát ne várjuk azt, hogy odamegyünk, és olyan lesz, mint itthon. Nem lesz olyan, egy-két szezon alatt biztosan nem. Nem ott nőttünk fel, talán soha nem fogjuk tökéletesen beszélni a helyi dialektust, nem várhatjuk, hogy egyből osztrákként kezeljenek.

A magyarok mentalitása szerintem ezen még tovább is ront, hiszen ahelyett, hogy nyitottak lennének a helyiekre, és elvegyülnének velük, egymás társaságát keresik, egymás között magyarul beszélnek, nem mutatják a beilleszkedési szándékukat. Értem én, hogy így könnyebb, honvágyunk van, kapaszkodunk az utolsó szalmaszálba, ami a hazára emlékeztet, de hosszú távon ez csak kirekesztéshez vezet.

Az osztrákok, ha talán le nem is nézik, de mindenképp fenntartással kezelik a keletet. Bár sokan említik Magyarország kapcsán a szép lányokat, bevásárlási lehetőségeket, és a Balatont, de messze nem a kelet a potenciális úti céljuk, hiszen megtehetik, hogy nyugaton, vagy országon belül nyaraljanak. Továbbá nem tetszik nekik az, hogy csőd szélére került országokba pumpálják a pénzüket. Mindezek szintén befolyásolják a magyarokkal kapcsolatos viselkedésüket.”

(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

Leave A Reply