„Az unokák miatt költözünk külföldre”

0

Vajon hányan lehetnek (és alighanem egyre többen), akik a külföldön élő gyermeküket követve, főleg az unoka születését követően úgy döntenek, ők is a határátkelő életet választják. Aztán hogy a dolog mennyire jön be, az egy más kérdés – Mary Rooney története következik.

„Több mint 30 éve imádjuk Franciaországot, minden évben jártunk az ország különböző részeit, amíg a gyerekek kicsik voltak. Mikor a lányunk férjhez ment és oda költözött, szerettünk volna a lehető legközelebb lenni hozzájuk, különösen, amikor elkezdtek jönni az unokák.

Egy barátunkat látogattuk meg Charente-ben 2005-ben, és a szomszéd házat csodáltuk, amikor azt mondták, eladó. Teljesen kész voltunk, hiszen maga a ház és a kert is gyönyörű volt.

Pár hónappal később behajtottunk a franciaországi házunk kapuján, és ezzel megkezdődött az ingázásunk a két ország között. A férjem ugyanis Írországban dolgozott, így rendszeresen röpködött, én viszont szerencsére nővérként dolgoztam a saját cégemmel, így eldönthettem, mikor és mennyit vállalok.

Külföldre mennél? Válogass közel 1000 állásajánlat közül a Határátkelőn!

Az ingázás időnként nehéz volt, de két repülőtér (La Rochelle és Bordeaux) is van a közelben, olyan 90 perc távolságra, ahonnan mennek fapadosok Írországba, így azért viszonylag könnyen meg lehetett oldani.

Egyedül lenni az idő egy részében nem volt könnyű, viszont önállóvá is tett, hoztam-vittem a gyerekeket az iskolába, segítettem a lányomnak és a családjának, emellett pedig még nővérkedni is maradt időm.

A franciák nem olyanok, mint az írek, nem lehet csak úgy beugrani hozzájuk beszélgetni egyet, így 12 év elteltével sincsen túl sok barátunk. Ezért azt tervezzük, végleg hazatérünk Írországba, és eladjuk az itteni házunkat.”

A történet forrása az Irish Times napilap.

(Fotó: pixabay.com/amyelizabethquinn)

Share.

About Author

Leave A Reply